Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-03-25 / 13. szám

1-22 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 110 jövedelme kerek egész összegben ? Válasz: beírandó, mert máshova s másképen, azaz egyesekre e jövedelmeket szétszámítani lehet ugyan, de igen nehéz és sikerülhetlen dolog; elég verejtékes munka lesz a földmunkaszolgáltatást — iga- s gyalognapszám szerint — egyesekre elosztva kimutatni ; ugyanezen átalányba felvehető a gondnok s egyházfiak fizetése. e) Felvethetjük még azt a. kérdést is, hogy ha — tekintve az összeírás körüli nehézségeket — netalán a kívánt s kimutatandó évi költségvetések és a kellő direktívák azaz részletes utmutatások nélkül elkészített adóösszeirások nem lesznek teljesen egybevágók, — vájjon lehet-e ezen megütközni? Felelet: nem. Itt csak békekötésre kell törekedni. f) Végezetül nem tudjuk biztosan, hogy az adóteherkönnyítés pénzmegtérítés alakjában vagy más módon lesz végrehajtva s itt is a részletkérdés nyomul előtérbe. Én úgy értem a dolgot, hogy minden egyes adózónak külön számítandó a százaléka, mert a helyzet súlyossága nagyobbára abban van, hogy ott, hol például az egyházközség híveinek összes egyházi adója az állami adónak 75 százalékát teszi ki, — egyeseknél ezen egyházi teher, vagy százalék, olyan arányt ölt, hogy míg a szegény (zsellérféle vagy kis- j gazda) adózónál a százalék a 100 százalékot is meghaladja, addig a jobbmódúnál ugyanakkor a százalék 50-en alúl marad; ezen még a párbér szó és fogalmából s szolgáltatásának gyakorlatából fenmaradt anomáliát azaz igazságtalanságot most lehet a keresztyén socialismus szellemében ha nem is teljesen megszüntetni, de legalább eléggé alaposan enyhíteni. íme az uj összeírás némely nehézségei s homályai ! Ajánlom az ügyet feljebb s tovább ! Több szem többet lát. Adná Isten, hogy a homály oszoljék s helyébe fény derüljön, s a fénynyel rend, béke, áldás és szeretet jöjjön egyházi közéletünk zilált anyagi életviszonyaiba! Vagy ta'án elegendő a világosság és csak az én szemem lát homályosan ? Lehet. Ha az ember idővel s az időben kopik, gyengül a szem is, az értelem pedig skrupulizál; de viceversa azt is mondják, hogy öregedvén az ember, bölcsebb is lesz. No, akárhogy áll a dolog, egyet jól és tisztán látok, tudok és érezek is; látom tudniillik még azt a bajt, hogy minket papokat csak ellát korunk szelleme munkával, s a papjainál bizonyára kevesebb okból nyögő egyházközségeink terhén is dicséretesen segitni kész, de, hogy rólunk, ev. papokról s különösen a kongruások megélhetésének is a biztosításáról fizetés dolgában lenne már egyszer igazán tettbe szökő szó és történnék korszerű intézkedés, ez, — ez a kenyérkérdés, illetve annak megoldása még mindig — s vájjon meddig — késik az éji homályban? — .Ahogyan szolgál a lelkész ur nekünk, úgy fizetünk" — felelte a minap, vagyis az ősszel egy — tiszta buza helyett ocsúval fizető — adózó az ő nagybeteg, szelíd szavú lelkipásztorának! Eszményi szép a papi pálya, de sokszor keserű a kenyere! S hátha még kevés is — az adózók javára, a jelen adóösszeírásba bejutott, beírt — ez a kenyér ! Krupec István. * Felelős szerkesztőnk távol lévén, helyettese egyik, az adózási ügyekben járatos dolgozótársunknak adta át a czikk kéziratát, az abban feltett kérdésekre válasz adás czéljából. Tőle kaptuk a következő sorokat: A czikk egyik ujabb tanúbizonysága annak, hogy egyházközségeinknél nincsen meg az egyházi adó kivetése körül az az egyöntetűség, amit az Alkotmány 250. és következő §§-ai előírnak és amelyet az egyetemes egyházi adóalapról alkotott szabályrendelet feltételez. Az egyöntetűségnek ez a hiánya, ami a legtöbb helyen és a legtöbb esetben a viszonyokon és nem az egyházközség vezető egyéniségein múlik, kétségkívül igen sok nehézséget fog okozni nemcsak a segély iránti kérvények, illetve azok mellékleteinek összeállítása körül, hanem a kérések elbírálásánál is. Nagyon sok esetben lesz szükség a jóakaratra és a szabályrendelet tágkörü magyarázatára az egyetemes adóalapi bizottság részéről, mert a betűkhöz való ragaszkodás mellett sok arra nagyon is rászoruló egyházközség segély nélkül marad. Az egyes felvetett kérdésekre véleményem a következő : Ad. a) A politikai község állami adójának a kimutatás-ban helye nincs. Abban csak az egyháztagok állami adója és egyházi terhei szerepelhetnek (Sz. R. 5. §.). A politikai község nem lehet egyháztag. Egyháztag csak élő ember, csak »természetes személy« lehet, „jogi személy" nem. Ad. b) A lelkész és tanító állami adója mindenesetben felveendő. A lelkész és tanitó tagja az egyházközségnek. Az egyházi adó alól egyiket sem mentesíti semmiféle szabály. Ad. c) Az egyházi adót nem fizető kedvezményes tagok állami adója felveendő a kimutatásba. Az ilyen kedvezmények jogosulatlanok. Ha kihagyatnának, az állami és egyházi adó közötti arány kedvezőtlenebbé válván, nagyobb segélyre nyílnék alkalom a többi egyházközségek rovására. A bevehetetlen egyházi adók felveendők a kimutatásba. A Sz. R. nem a tényleg befolyt, hanem a kivetett egyházi tartozások kimutatását kívánja — igen helyesen. Az Alk. 256-ik §-ának b., pontja alá esőknél az állami adóknak a fele, illetve negyede veendő fel a kimutatásba, mert ez az alapja az egyházi adókivetésnek. Ellenben tévedés következménye, hogy a kimutatás az állami pótadók feltüntetését is kívánja, holott a pótadók — az általános jövedelmi pótadók — az Alk. 255-ik §-a szerint sem szolgálhatnak az egyházi adókivetés alapjául. Ad. d) Az »egyházközség« a kimutatásban nem szerepelhet. — Az egyházközség nem lehet tagja önmagának. Ad. e) A kérdező önmaga megadja a feleletet. Ad. f) Az adóterhek csökkentésének keresztülvitelét a Sz. R. akként tervezi, hogy a kimutatás és a rendelkezésre álló fedezet arányában az egyes rászoruló egyházközségek évenkinti kézpénzsegélyt kapnak az államsegélyből, illetőleg az államsegélynek erre a czélra rendelt hányadából. Az egyházközségek aztán tartoznak egyháztagjaik egyházi járulékait a kapott segély mérvéhez képest leszállítani.