Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-03-18 / 12. szám

1-22 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 106 A hamis hír eljutott nemcsak a római katholikus püspökökhöz, hanem a nádori udvarba is. József nádor sokkal okosabb és tapasztaltabb férfiú volt, semhogy ítéletét a puszta hírekre alapította volna. Személyesen akart Székáccsal beszélni és másnap, Tihanyi Ferencz temesi gróf útján, ezt a kívánságát tudatta is vele. Székács a kitűzött időben már a nádor előtt állott, aki német nyelven, komoly hangon azt kérdezte tőle : mit tett ? és miért tette ? Székács nyugodt hangon előterjesztette a dolgot úgy, ahogy történt; elősorolta azon okokat, melyek az áldás megadására indították. Végül jelentette azt is, hogy tettét az ő püspökeivel is közölte. — Ezt — úgymond a nádor — rosszúl tette. — Szabadjon indokaimat Fenséged elé terjeszteni — mondá a lelkész. Ezt meg kellett tennem azért, nehogy a távolban olyan balfelfogások terjedjenek a hamis hírek alapján, mintha az evang. lelkész újra megeskette volna a hozzá folyamodó házaspárt. — Hát ez a hír van elterjedve a városban ? kérdezte a nádor. — Igenis ez — volt a rövid válasz. Azután hozzá tette, hogy ő azt hiszi, miszerint előbb-utóbb csakis úgy vesszük elejét a botránkozásoknak, ha a protestáns papok felhatalmaztatnak a vegyes házaspárok megesketésére is; mert az Isten áldásától nem lehet senkit eltiltani. Erre a nádor mítsem felelt s néhány másodpercznyi gondolkodás után Székácsot elbocsátotta. A megtörtént dolgot úgy sem lehetett meg nem történtté változtatni ; a hazai közszellem pedig annyira a protestáns felfogás mellett nyilatkozott, hogy például Zólyomvármegye akkori alispánja, a derék Radvánszky Antal, alispáni hatalmánál fogva arra utasította az evang. lelkészeket, hogy áldásmegtagadás esetében a vegyes házaspárokat meg is eskethetik. Ez nem tanácskozott hónapokon át haszontalanúl, hanem cselekedett! A római főpapság azonban bosszúra gondolt. Követelte Székácsnak megbüntetését. Ekkor jött segítségére az evangelikus buzgóságáról ismeretes nádorné : Mária Dorottya főherczegasszony, aki az ő kedves udvari papjáról elhárította a büntetést. Hogy az országos közszellem milyen emelkedett és antiklerikális volt, mutatja azon tény, hogy Székács és Radvánszky esetei után az 1844. III. t. cz. 2 §-a kimondotta, hogy azontúl az ev. lelkipásztor előtt kötött vegyes házasság is érvényes. Zsilinszky Mihály. B E L É L E T. A szepcs-leibiczi kör gyűlése. Szép téli napon, a Tátra hófedte ormai szemünk előtt, látszólag oly közel, hogy kisértésbe jöttünk, kezünkkel utánuk nyúlni, víg csilingeléssel tértek be szánkóink Tátraah jára február hó 25-én Schweitzer Jakab lelkész testvérünk vendégszerető házához. A kör 15 tagja közül megjelent 12, Kübecher esperes, Ratzenberger, Nikelszky, Ritter, Kirchknopf, Binder, Hajts, Justh, Holko, Kailing^ Posch, Alexy, Kallath és Lipták távollétüket kimentették, Kübecher esperes mint elnök szép beszédben megnyitotta a gyűlést, megemlékezvén kegyelettel Weber Samuról, aki tavaly még körünkben volt és most már hó fedi sírját. Szívből fakadó szavakkal üdvözölte azután Ratzenberger Ferencz szepesbélai és Kirchknopf Gusztáv késmárki lelkész-testvéreket, a kör uj tagjait és Schweitzer Jakab tátraaljai lelkésí ' aki immár 40 évig áll mint lelkész az Úr szolgálatában. Hangsúlyozza megnyitó beszédjében, ha felhős is egyházunk ege, de itt-ott egy vigasztaló, jobb reményekre jogosító napsugár áttöri a felhőket, pl. a lelkészi nyugdíj rendezése és az adóterhek csökkentésére irányuló törekvés. (Persze ez még nagyon bágyadt napsugár.) A megnyitó beszéd végeztével a kör egyhangúlag Holko Mihály rókusi lelkészt választja jegyzőül a Kolozsvárra távozott Dianiska Frigyes helyére. Következett Alexy Mátyás sörkúti lelkész mély egyházias gondolatokban gazdag értekezése: Miképen ébresztendő és erősbítendő gyülekezeteinkben a missziói érzület ? Alexy a felvetett kérdést fényesen oldotta meg. Főbb elvei: a vasárnapi prédikácziókban, ahányszor csak lehet, történjék utalás a missióra. Missiói ünnepély egyszer évente minden egyházközségben tartandó. A missió ügyét az iskolában a vallásoktatás keretében, a templomban a gyermekistentiszteletek alkalmával, továbbá missiói iratok terjesztése által kell ismertetni. A kör a missió ügyére vonatkozólag következő határozatot hoz: Évenként egyszer minden gyülekezetben missiói istentisztelet tartandó, lehetőleg vendégszónokok felkérendők, vagy legalább a közeli szomszéd lelkészek prédikáljanak egymást felváltva a szomszéd gyülekezetekben. Egy közös napon a szomszéd községek együttesen tartsanak missiói ünnepélyt, ha lehet Isten szabad ege alatt prédikácziókkal, előadásokkal stb. Csatlakozzunk lehetőség szerint az országos missiói egyesülethez. Végül felkéri a kör Alexy testvért, adja elő sikerűit munkáját a szepesi lelkészek megyei gyűlésén is. A „Ne temere" gyászos ügyére vonatkozólag úgy határozott a kör Kirchknopf indítványára, nyomattassék ki a ,,Ne temere" és a reá vonatkozó kongregácziói határozat három nyelven, hogy a hívek is tudomást szerezvén ez áldatlan iratról, síkeresebben védekezhessünk. Ugyancsak Kirchknopfnak egy másik indítványát szintén elfogadta a kör, t. i. szereztessenek képsorozatok az egyháztörténet köréből és tartassanak szkioptikon segítségével előadások a téli hónapokban. Beható tárgyalás alapját képezte az adócsökkentés, persze valami vérmes reményeket egyelőre nem kötünk hozzá, hisz több mint bizonyos, hogy egyelőre csak csalódásokban lesz részünk. Holko lelkész indítványozza, hogy itt volna az ideje az egyházközségi egyházfegyelem korszerű kialakításával foglalkozni. Hívek és presbyterek sok helyen egészen megfeledkeznek, hogy nemcsak jogaik vannak, de kötelességeik is. Előbbieket gyakorolják, de az utóbbiakról hallani sem akarnak. A kör az indítványozót bízta meg ily értelmű javaslat kidolgozásával. A vallásegyenlőségi szövetségért sehogyan sem tudunk lelkesedni és a kör megmarad tavalyi állásfoglalása mellett, hogy evangelikus vagy protestáns szövetség volna első sorban szervezendő és csak ilyennek érdekében fejt ki buzgó tevékenységet. Barátságos ebéd után, mely Schweitzer Jakab testvér és kedves övéinek vendégszeretetét dicsérte, kedves emlékekkel távoztunk a késői délutáni órákban Tátraaljáról. Holko. Gyászrovat. A tátraaljai egyházmegyét ismét nagy vesztesség érte. Buchala Jenő késmárki rendőrkapitány és az egyházmegye buzgó és aránylag még fiatal jegyzője, hiszen csak 42 éves volt, február hó 28-án lehelte ki nemes lelkét. Buchaila Jenő nem tartozott ama egyházmegyei világi jegyzők közé, kikről rendesen az egyházmegyei gyűléseken jelenteni kell, hogy a világi jeyyző úr nincs jelen, gondoskodjunk helyettesről. Buchalla nem hiányzott egy gyűlésről sem és