Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-03-18 / 12. szám

ismét nem csak fokozott elismerésre talál, de amire törekednie kell, beolvasztó erőhöz jut. Felsősajó. Nádassy János evang. lelkész. Egyetemes lelkészi fizetésrendezés tervezete. Közli: Lombos Alfréd ev. lelkész. Zombor, 1909. márczius 10. Ä mult év nyarán minden evang. lelkészi hivatalnak megküldöttem az egyetemes lelkészi fizetésrendezésre vonatkozó tervezetemet, úgyszintén ezen tervezetet ismertetve a bányakerületi közgyűlésen egy határozati javaslatot terjesztettem be, mely odakonkludált, hogy a kerület keresse meg az egyetemes gyűlést a lelkészi fizetések egyetemleges rendezése iránt és ennek gyakorlati megvalósítása czéljából küldjön ki egy bizottságot, mely egy fizetésrendezési tervezetet dolgozzon ki. A bányakerületi közgyűlés 1908. szeptember 12-én jegyzökönyvének 92. pontja szerint az indítványt és annak indokolását érdeklődéssel kisérvén, az abban lefektetett eszméket megfontolásra érdemesnek találta és mielőtt ez irányban az egyetemes gyűléshez felterjesztést intézett volna, elhatározta, hogy a kérdés előkészítését saját körében oldja meg, mi czélból egy 8 tagu bizottságot küldött ki tárgyalás és javaslattélel végett. Miután ezen bizottság eggházi elnöke, Nagytiszteletű Veres József esp. és orszgyűl. képviselő úr, tőlem indítványozótól és a bizottság egyik tagjától várja a tárgyalás alapjául szolgáló javaslatot és megfelelő adatokat — a külföldi példák beszerzését magamnak tartván fenn — a már ismert tervezetemet a középiskolai tanárok fizetésének lehetőleg szem előtt való tartásával átdolgozva, a nagyrabecsült szerkesztő úr szives engedelmével azon kérelem kapcsán teszem közzé e lapban, hogy a kartárs urak szíveskedjenek munkám megkönnyítése czéljából adatokkal, észrevételekkel, jó tanácscsal szolgálni s azokat czimemre megküldeni vagy pedig jelen lap hasábjain közzé tenni. /. Az egyetemes lelkészi fizetésrendezés alapelvei. Visszás állapot, hogy a lelkészek fizetése egyforma képesítés mellett is oly különbözetet mutasson fei, mint a milyen jelenleg tényleg fenáll. Tudom, sokan gondolkoztak már ezen visszás állapot megszüntetésén, azonban nehézségre bukkantak, midőn tekintetbe vették az egyházközségek lelkészi fizetésmegajánlási jogát a költségvetésben és az egyes lelkészek működési terének különbözőségét. /. Egyetemes lelkészi javadalmi intézet. Az én jogérzékem legkevésbbé sem ütközne meg azon, sőt helyesnek találnám, ha az egyházegyetem az E. A. 298. és 299. §-ának segítségül hívásával, vagy egy hozandó újabb zsinati törvény alapján minden egyházközségre annyiszor évi 2 korona lelkészfizetési járulékot vetne ki, mint a hány evang. lélekszámmal bir s ezen járulékokat az egyházegyetemmel szemben való elszámolási kötelezettséggel egy központba, mondjuk a nyugdíjintézetbe, vagy egy létesítendő és a nyugdíjintézettel párhuzamosan működő egyetemes lelkészi javadalmi intézetbe, esetleg egy megalakítandó evang. pénzintézetbe fizettetné be

i honnan közvetlenül havonta kapnák a lelkészek fizetéseket. Tévedés elkerülése végett még megemlítem, hogy a 2 korona lelkészi fizetési járulék nem közvetlenül a hívektől volna beszedendő, mert anyagilag nem egyformán situáltak, hanem az E. A. 250—260. §§. alapján befolyó adókból az egyházközségi pénztárak egy összegben szállítanák be a központba az évi járulékot, sőt ahol az egyházközségeknek alapítványaik vannak, ezek szolgáltatnák be a megfelelő összeget. A mely egyházközség a csekély 2 korona census alapján kivetendő lelkészfizetési járulékot sem birná meg, a szegény egyházak támogatására utalt állami dotációból segélyezendő. Azonban az összehasonlítás azt tünteti fel, hogy a legtöbb aránytalanul megterhelt egyházközség a jelenlegi lelkészi fizetésnél kisebb járulékot tartozna fizetni, tehát az állami dotáczió igénybe vétele nélkül is könnyíttetnék terhén. Hogy néhány nagyobb lélekszámmal bíró egyházközség e czímen talán nagyobb járulékot tartozna fizetni, reá nézve sem válna azért elviselhetetlenné, mert többen többel is járulhatnak az egyetemes egyházi érdek támogatásához s a tehernek ezen arányos elosztódása felel meg leginkább az evangyéliumi szellemnek is: ,,egymás terhét hordozzátok." (De meg a 48. XX. t. c. részben való végrehajtásakép a központ áilamsegélyezését is lehetne kérni, minek nyomán a jövőben a 2 korona census esetleg 1 koronára is csökkenthető volna.) A lelkészi fizetések egyenlővé tétele annyira érdeke az egyházegyetemnek, hogy a specialiter lelkészi fizetésre vonatkozó ezen intézkedésnél ép' úgy nem jöhet tekintetbe az egyes egyházközségek autonomiája, mint a hogy az állam sem tekinti az egyenes állami adó kivetésénél a polgári községek autonómiáját, szűkebbnek tartván ennek határait önkormányzati hatáskörénél. (Folyt, köv.) Levél a szerkesztőhöz. Mélyen tisztelt szerkesztő barátom! Mióta lelkész vagyok, kizárólag egyházamnak igyekeztem élni, egyházamnak s hat év óta esperesi működésem alatt egyházmegyém sok oldalú és nekem sok izgalmat okozott ügyeinek intézése foglalja le minden időmet, mert a nálunk megcsontosodott szakadatlan harcz jegyében lettem esperessé. Politikai élet irányítására a lelkészt sehol, nálunk még kevésbbé tartom alkalmasnak, sőt szerencsétlennek minősítem az ily szereplési viszketeget lelkésznél azért, mert míg az egyház tagjai között egyenetlenség, visszavonás szítására nyújt alkalmat napról-napra, addig az ő maga tekintélye is csorbul, fogy, s magával rántja és lejáratja azokat a tiszteletet érdemlő egyéneket is, akik a korunkban és helyzetünkben nagyon is megkövetelt és egyedül illetékes munkamezőn kívánják érvényesíteni hivatásukat. Az ilyen áldatlan viselkedés tehát a leghatározottabban az egyházi élet kárára dolgozik s azt egyházellenesnek tekintem,