Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-09-24 / 39. szám

190* EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 341 Egy nyilatkozat története. Vettük és alább egész terjedelmében közöljük Zsilinszky Mihály bányakerületi felügyelő nyilatkozatát, a melyben leszámol rosszindulatú támadójával, Ugrón Gáborral, a ki nem kisebb rágalom terjesztésére vetemedett, mint arra, hogy Zsilinszky a pánszlávokkal szövetkezve magának többséget szerzett és e többség élén hadat izent br. Prónay Dezső egyetemes felügyelőnek, a kinek helyébe vágyódik. Valóban nagyon szomorú, sőt egyenesen undorító tünete mostani felekezetközi állapotainknak, hogy ily szemenszedett, nemtelen rágalmakkal merjenek harczolní valaki ellen csak azért, mert végre félreérthetetlen nyíltsággal és határozottsággal mert sikra szállani az evangélium egyházainak igazaiért. Zsilinszky — és pánszláv 1 Zsilinszky — a 70 éves ember — mint ambiczíózus törtető, a ki egyetemes felügyelő akar lenni! Ugy-e, gyönyörű vádak! Csakhogy az ultramontanismus zabbal felkent lovagja elszámította magát, a mikor azt hitte, hogy az e vádaskodás alól kikandikáló lólábat észre nem vesszük. Nem kevesebb a czélja e rágalmazó mesterkedéseknek (és ezt különösen is figyelmébe ajánljuk az egyetemes gyűlés minden tagjának), mint hogy a Zsilinszky bátor evangéliumi akcziójának élét a panszlavizmussal való öszszekeveréssel igyekezzenek letompítani, a hazafiatlanság bélyegének rásütése által attól a hazafias protestáns elemek rokonszenvét elterelni egyfelől, másfelől az előbb emiitett módon és még akként is, hogy Zsilinszky és Prónay közt felidézik a nem létező személyes antagonismust, eleve is megbénítják az összejövendő egyetemes közgyűlésen az akczió továbbfejlődését. Csakhogy ez az ultramontán taktika sokkal együgyübb, sokkal átlátszóbb, semhogy a józan elemek felülnének neki. Azért csak hadd jöjjön az az egyetemes közgyűlés. Sem Zsilinszky és Prónay — heczczek, sem a protestantizmus igaz érdekeinek nemzetiségi térre való átjátszása nem fog sikerülni! Nekünk — a maga egyéniségének külön-külön charismája szerint egyaránt kedves és becses Prónay és Zsilinszky s mindkettőről tudjuk és bátran állítjuk, hogy egyházuknak és hazájuknak époly hü fiai, mint a mennyire őszintén tudják egymásban is tisztelni a hazafiúi és egyházias szolgálatokat. Egyébként Zsilinszky önérzetes, férfias nyilatkozata az Ugroniádákkal szemben ekként hangzik : Kikényszeritett nyilatkozat. Tegnafp barátaimtól hallottam, hogy Ugrón Gábor, a hires rabonbán, a székely bankmester és a »Magyar Nemzet" jól táplált szerkesztője, magas paripáról azt a rágalmat dobja felém, hogy Zsilinszky a pánszlávokkal szövetkezve (!) magának többséget szerzett és e többség élén hadat izent nem a katholikusoknak, hanem b. Prónay Dezső egyetemes ev. felügyelőnek, akinek helyére vágyódik ! A klerikálisok elleni felszólalás csak kortesfogás stb. Nem akartam hinni a nemtelen vádat; de meggyőződtem róla, hogy igaz és hogy Ugrón egyes „eseteket" is említ, melyek szerint én jogérvényes Ítélettel hivatalvesztésre itélt papi egyéneket ültettem hivatalba ! Együgyű és gonosz súgói lehetnek ennek az urnák. Mert ilyen eset egy autonóm vallásfelekezetnél, melyben a nép szabadon választ magának papot, melynek alkotmánya szerint rendes egyházi törvényszékek ítélnek, — egyszerűen képtelenség. De némely fizetett egyének ma mindenre képesek, hogy a jámbor olvasót félrevezethessék. Biztosíthatok mindenkit arról, hogy báró Prónay egyetemes egyházfelügyelői állását, melyben eddig szerzett nagy érdemeit senki sem méltányolhatja jobban, mint én, épen oly kevéssé kell félteni tőlem, mint az én hazafiságomat a rágalmak özönétől. Egy hosszú élet közismert tényei sokkal erősebbek, semhogy alantas észjárással kigondolt hazugságok és rágalmak közöttünk hívőkre találnának. Jó lesz megjegyeznie Ugronnak, hogy én nem kereskedtem sem zabbal, sem állásokkal. Soha semmiféle állásért sem közvetlenül, sem közvetve, sem szóval, sem írással nem folyamodtam. Mért vetemedném most, életem végén, piszkos uton való álláskeresésre ? Ilyen gondolatok csak olyan ember fejében születhetnek, aki saját érvényesülését csak mások kiturásával hiszi elérhetni. Hogy én ezek közé tartozzam, azt — remélem, B. Prónay sem fogja elhinni. Sokkal magasabb érdeknek tartom az egyházi béke fenntartását és az evang. protestantizmus veszélyeztetett érdekeinek közös erővel való védelmét, semhogy személyes torzsalkodás alacsony szerepére vállalkozhatnám. Zsilinszky Mihály. T Ä R C Ä. Ä Liturgia egységesítéséről. Ä külsősomogyi lelkészegylet megbízásából irta Balogh István porrogszentkirályi lelkész. Lehetetlen az, hogy a hívek előtt ne volna az egyháznak annyi tekintélye, hogy a visszaélés számba menő s éppen nem gyönyörködtető és nem épületes tarka változatosság helyébe egyöntetűséget, egységet teremthessen. Hiszen az már mégis csak netovábbja a szabadosságnak, hogy egyes lelkész egész egyszerűen bavezet kizárólag a saját gyülekezetében új, vagy változott liturgiái formákat — melyek még hozzá idegen talajon virágoztak fel — anélkül, hogy bárki is belészólna egyéni Ízlésének ilyetén érvényesítésébe. Azok a liturgiái formák még sem annyira mozgékonyak és változók, hogy az egyéni ízlés próbálgassa rajtuk a maga alkotó képességeit. A feltünedezni kezdő, éppen nem örvendetes jelenségek parancsolólag követelik egyházunktól az egységesítést. Mivel ez nem lehet egy embernek, nem is egy bizottságnak, nem is egyházkerületnek munkája, hanem mivel a dolog természete a közegyház hatáskörébe és a zsinat tárgyai közé utalja a kérdést, érdemes azzal foglalkozni mindenkinek, ki egyházunk sorsát szívén viseli. Kívánatos volna ezért, he a Settner által hivatkozott és az illető lelkész által már be is vezetett uj liturgiái forma s a Scholtz által készített