Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)
1908-06-11 / 24. szám
1908 EVANGELIKUS OR A LL U 213 mélyen gyászolják Dedinszky János dunagálosi és Aladár devicsei lelkészek, mint fiai és ifj. Dianovszky Jánosné, mint leánya, papné. Temették: Krupec István alesperes és Kramár Sámuel lissai ev. lelkész. A mélyen lesújtott gyászoló lelkészcsaládok iránt őszinte részvétünket fejezzük ki, — az elköltözőiteknek pedig szeretetben lefolyt élet után boldog jutalmat kívánunk az Úrtól. NECROLOG. Weber Samu f A Teremtő hirtelenül magához szóllította az ev. egyháznak egy buzgó fiát, a tudománynak egy nagy készültségü művelőjét, a közéletnek egy tevékeny munkását. Weber Samu neve a Szepességen fogalommá vált. A munkás élet fogalmát jelentette az Ő neve, mely ott szerepelt mindenütt, ahol munkálkodni kellett. Nem volt soha néző, de mindig tevékeny résztvevő a kultura terjesztésében, a Szepesség ősi történetének feltárásában és a modern előhaladás segítésében. — Az utóbbi tevékenységét kimerítette a Tátra fellendítése körűi kifejtett buzgalma, az előbbiek iránti nemes vonzódása számos munkájában, a történelmi társulat s a Szepesmegyei Tanító-egyesület körében jutott érvényre. A 73 éves életben nem találunk pihenést, nem találunk munkamegszakítást. Ha az egyik esztendőben történeti tudományát nem vitte bele újabb alkotásokba, nem gazdagítván irodalmunkat értékes dolgozattal, akkor bizonnyára kétszeres tevékenységgel láttuk működni a megye sajtóorganumaiban, ahol figyelemre méltó cikkei az olvasóközönségnek okulására szolgáltak. A »Szepesi Lapok«, a »Szepesi Hirnök« és a »Karpathenpost« szorgalmas munkatársukat vesztették el Weber Samu elhunyta által, akinek speciális történelmi közleményeiből tanultuk megismerni Szepességünk dicsőséges múltját. írásaiban kerülte a cikornyás körűlírásokat, mindig arra törekedett, hogy ne a külső máz, de annak belső értéke bilincselje le olvasója figyelmét. Szepesbéla kimondhatatlanul sokat veszít Weber Samu elhúnyta által, mert ő volt ott mindennek mozgató lelke, irányítója és vezetője. De a veszteség súlyát érezni fogja az ev. egyházmegye s számos megyei egyesület is, amelyekben az ő kiváló egyénisége szintén vezérszerepre praedestinálta. Mint ember maga volt a jóság, mint pap a szelídség, mint tudós a szerénység mintaképe. Akármi nagyott tett, cselekvésben egyszerű maradt és hivalkodás nélkül töltötte be fényes állásait. Ő ezeket úgy tekintette, mint munkakedvének fokozását célzó megtiszteltetéseket és ezért bennük csak kötelességeket ismert, de díszüket észre nem vette. Tisztelet és szeretet környezte mindenfelől, úgy hogy hírtelen halála mély részvéttel találkozott. Ravatalát már elfödték a gyászkoszoruk, ő maga is immár a sírba szállt alá, de oly emléket hagyott itt vissza, amelyen nem lesz képes még az idő vasfoga sem rést vágni. Ez az emlék szüntelenül fog élni munkáiban és cselekedeteiben és élni fog mindazok szívében, akiknek alkalom adatott, hogy szeretetreméltó egyenisége megnyilatkozásainak részesei lehettek. — Áldás és béke lengjen porai felett! Életrajzi adatai: Született Poprádon 1835. március 26-ikán. Feleségül vette Steiner Máriát, a ki azonban már régebben meghalt. Gyermekei: Weber Samu; Weber Mária férjezett Vértessy Mórné; Weber Mártha férjezett S^enczy Gáborné. Az érettségi vizsga után Eperjesen és a jénai egyetemen végezte a theologiát; természettudományi, történeti és paedagogíai tudományokkal is foglalkozott, különösen Fischer, Rückert, Schleiden, Haase és Stöe tanárok vezetése alatt. Lelkészi képesítésének elnyerése után 1860-ban mint káplán működött Szepesbélán Máday Károly püspök alatt. 1861-ben Selmecbányán volt magyar-német pap, ugyanebben az évben Szepesbélára jött vissza mint rendes lelkész, mely állásban bekövetkezett haláláig működött. Több tiszteletbeli állást töltött be. Tagja volt a történelmi társulatnak, a néprajzi intézetnek, a szepesi történelmi társulatnak, az Emkének, Szepesbélán elnöke volt a tűzoltó-egyesületnek, titkára a nőegyesületnek, a férfidalárda tagja és az ifjúsági egyesületnek, valamint a szinműtársúlatnak díszelnöke; a vadászati, halászati és a lövészeti egyesületek tagja; megyei és városi képviselő ; a szepesbélai takarékpénztár, a vasúti társaság és a szeszfőzde felügyelő-bizottságának tagja, valamint a gazdasági kaszinónak már 30 év óta elnöke. Selmecbányái tartózkodása alatt Massányi tanárral felsőbb leányiskolát alapított és Szepesbélán 30 éven át kis gimnáziumot tartott a házánál, ahol fiukat nevelt és a gimnáziumi tárgyakban oktatott. Munkássága sok helyről részesült elismerésben, így báró Eötvös József képezdei tanárnak nevezte kí ; a Magyar-Osztrák monarchia című műben kifejtett műküdéseért legfelsőbb elismerésben részesült; a földmivelésügyi miniszterek évről-évre hálásan emlékeztek meg gazdasági tudósítói minőségben kifejtett buzgalmáról; 1901-ben a szepesbélai ev. egyházközség papi szolgálatának 40 éves jubileuma alkalmából örömünnepet rendezett tiszteletére; ugyanezen évben a XIII. városi egyházmegye főesperesének választotta; a Sagorski és Schneider-féle botanikában a »Hieracium Weberianum« kinevezés a természettudományok terén való működésére vet fényt; a Szepesi Tanító-egyesületnek megalapítása óta buzgó és tevékeny tagja volt és gyakran előadói tisztséget viselt; többször tartott előadásokat és próbaleckéket, úgy hogy érdemei elismeréséül az egyesület 1907-ben tiszteletbeli tagjává választotta; élénk tevékenységet fajtett ki a Kárpátegyesület életében, valamint a megyei történelmi társulat fölvirágoztatásán; az egyházban és a közélet terén szerzett érdemei elismeréseül a király a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tűntette ki. Három évvel ezelőtt 70-ik születésnapja alkalmával kiváló ünnepeltetésben részesült úgy Szepesbéla városa, mint az egész megyei társadalom részéről.
