Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-01-02 / 1. szám

EVANGÉLIKUS ŐRÁLLÓ 1908 ügyvivő Urat a gunyulódás terére követői akarnám, viszont elmondhatnám, hogy a Nt. ügyvivő Űr azért ajánlott 2400 koronás nyugdíjat, mert háromszor 800 = 2400. Igaz, hogy még így is felettem áll, mert én csak kettővel, Nt. Úr pedig hárommal is tud szorozni. Hogy annál nevetségesebbé tehessen, még hibás idézéshez is folyamodik a Nt. ügyvivő Úr. Úgyanis így idéz: „Számadásom alapján stb." Hát ón ezt sohasem írtam, sohasem mondottam, mert jól tudom, hogy nem kezelem a nyugdíjintézet vagyonát, tehát róla számadást sem készíthetek. Az ón észrevételemben ez áll: »Számításom alapján a nyugdíjintézet válságának veszélyét látom abban stb." Számítanom pedig talán nekem, kis embernek is szabad, sőt mivel a nyugdíjintézetnek igénytelen tagja vagyok, számítani kötelességem is, amennyiben az intézet java ós kára az én javam, az ón károm is. E kötelességemet már 1906 ban megtettem. Ha a Nt. ügyvivő Űr is akkor elkészíti javaslatát és az összes nyugdíjintózeti tagoknak — hozzászólás végett megküldi, — úgy a január l-e nem talál bennünket remény és kétség között ingadozva; hanem a közvélemény kialakulása mellett, ha nem is minden, de a nagy többség jogos kívánságait összeegyeztető alapszabály alapján nyugodtan ós bizalommal nézhetünk jövőnk elé. Ázt veti szememre a Nt. ügyvivő Úr, hogy nem rendelkezem azokkal az adatokkal, melyeket felsorol s amelyek a nyugdíj nagyságának kiszámításánál egyénenként mérlegelendők. Ebben tökéletes igaza van. Ámde ezekre a szövevényes ós szerintem az igazság mórlegét hol jobbra, hol balra billentő adatokra nincs is szükségem. Az én egyszerű s mindenki által könnyen érthető számításom alapja: a nyugdíjintézet felosztható évi jövedelme ós a nyugdíjjogosultakat egy-egy egységnek véve a beállható nyugdíjaztatások, amint ezt 1906-ban készített javaslatom kivonataként ószrevételeimmal együtt közöltem. A nyugdíjképesség elérésére az általam javasolt 35 évi szolgálatot kevesli a Nt. ügyvivő Űr ! Bizonyára nem ismeri azon lelkósztestvórek fáradtságos, egészséget kockáztató munkáját, akik szélbenviharban, esőben hóban, rázós szekéren 2—5 órai iitat is kénytelenek megtenni, hogy egy-egy hívőket utolsó útjára előkészíthessék s haláluk esetén a temetőbe kikósórhessók. Ha ezt ismerné, bizonyára nem keveselnó a lelkészek 35 szolgálati óvót a theol. tanárok számára általa javasolt 30 szolgálati évvel szemben. Mert kérdem, kinek a testszervezete, egészsége ós élete vau nagyobb koczkára téve? a theol. tanáró-e? aki fűtött szobában, kényelmesen prelegál hallgatóinak, vagy azé a lelkészé-e? akinek útját fentebb leírtam s aki az Isten szabad ege alatt kénytelen sokszor prédikálni egy-egy elhalt híve felett? Azt hiszem, Nt. ügyvivő Űr is belátja, hogy e tekintetben a theol. tanároknak nagy előnyük van telettünk, lelkészek felett és ha ők 30 évi szolgálat után megérdemlik A nyugdíjat, úgy 35 évi szolgálat után rászolgálunk arra mi is. Kemény, sújtó kijelentésnek nevezi zárószavaimat s azzal nyugtatja meg magát, hogy nem mórlegeltem eléggé, amit mondottam. Hát Nt. ügyvivő Urnák ez esetben nem lehet nagy megnyugtatása, mert szavaimat kétszer is latra vetettem, mielőtt leírtam azokat, tehát nagyon is mórlegeltem, mit mondok, úgyannyira, hogy még kárhoztatása után is fenn kell azokat tartanom. Engedelmet kérek, az olyan osztóigazság, mey egyenlő befizetés mellett a lelkészi fizetés nagysága szerint 1600—5. 6000 korona nyugdíjat akar egyeseknek juttatni, nemcsak hogy közel nem jár az igazsághoz, de homlokegyenest ellenkezik azzal. Szíveskedjék a Nt. ügyvivő Űr a nyugdíjintézet tagjait megszavaztatni, biztosra veszem, hogy nem maradok magamra, hanem a nagy többség velem együtt azt mondja: „Egytorma befizetés mellett egyforma nyugdíjat követelek." Ezzel megfeleltem a szeretet követelményére is, mert amit nem kívánok magamnak — a megrövidítést; azt nem teszem embertársamnak se. Tehát amit megírtam, megírtam. Belőle visszavonni valóm nincs. Vele állok vagy esem. Barcaújfalu, 1907. december 23. Horváth László. ev. lelkész. BELÉLET. Boldog új évet kívánunk lapunk összes barátainak, kedves családjaiknak ós magyarhoni ág. h. ev. egyházunk minden lelkes fiának: ós leányának. Az Úrnak kegyelme engedje, hogy az ö tiszteletére emelt Sionokban, iskolákban, intézményekben hű és áldozatkész evangelikus szellem arasson sok sikert Isten országának javára! Legyen velünk az Úr! Áldjon meg mindannyiunkat az Úr! Nyíregyházán, 1908. jan. 1. — A szerkesztőség és kiadóhivatal. Lapunk mai számával veszik összes t. olvasóink a múlt évfolyam tartalomjegyzékét és az erdélyi reí. egyházkerület értekezletének nyomtatott íelhivását Rauwenhoff hírneves, „A protestantizmus története" c. műve magyar kiadásának pártolása iránt. Halálozás. Súlyos csapás érte Wargha János kesnyői lelkésztársunkat. Élete egyetlen reményét, Gyula fiát, a besztercebányai kir. kath. főgimnázinm V. oszt. növendékét ragadta el tőle a halál. Az Úr, a ki sebeket osztogat, kötözze be a gyászbaborúit szülék szivének e mély sebét is atyai kegyelme vigasztalásával! A gyászjelentés ekként hangzik : Ifj. Vargha János és neje szül. Grexa Emilia saját, valamint az összes rokonaik nevében mólyen szomorodott szívvel tudatják forrón szeretett egyetlen fiuk Vargha Gyula besztercebányai kath. főgimn. V. osztálybeli tanulónak Besztercebányán, f. óvi december 17-én reggel 8 órakor rövid szenvedés után, életének 15-ik óvóben történt gyászos elhunytát. A boldogúlt drága halottnak hült tetemei f. é. december 18-án fognak Besztercebányán, d. u. 1 órakor a 31. sz. házban beszenteltetni s f. hó 19-ÓH d. u. 3 órakor Zayugrócon az evang. szertartás szerint örök nyugalomra tétetni. A béke angyala őrködjék a drága gyermek porai felett! Hymen. Wallrabenstein Jakab újbanovcei lelkész, lapunk hü munkatársa eljegyezte Engisch Katinkát Szeghegyen. — Boczkó EeUk nyíregyházi tanító eljegyezte Petrenko Jolánt Köviben. Lelkész- ós tanító családaink e bennső örömét kísérje az Űr legjobb áldásaival.