Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-11-26 / 48. szám

40') EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1908 Az talán minden kétséget kizár, hogy a protestáns theologiákon, ha a tanításban nem is, de a tanulásban, oktatásban a protestantizmusnak, a szabad vizsgálódásnak és szabadgondolkozásnak elve annyira érvényesülhet, melynek határt semmi más nem szabhat, mint egyes-egyedül a meggyőződés. A szabad vizsgálódás érvénye akár szóban, akár betűben szabadon hirdethető és gyakorolható s a hirdető senki másnak nem tartozhatik felelősséggel, mint önmagának, azaz lelkiismeretének. S hogy itt már jó eleve kitérjek a Zoványi-féle ügyre, melynek végső eredménye még ismeretlen, de amely ügyből a sajtó czélzatos közleményei daczára már annyit megtudtunk, hogy az ügynek nagyobb a személyi és más egyéb jelentősége, mint a tanszabadságot korlátozó egyházi dogmatizmus megsértéséből eredő büntetése, mondom, ez ügyben sem láthatjuk a protestantizmus elvének a dogmatizmus által történő elfojtását, mert hiszen a Kálvin személyisége még nem dogma s a róla tett nyilatkozat, vélemény nem dogmabontó jelentőségű. Zoványi vizsgálódásai alapján Kálvinról olyan képet alkotott magának, mely igazságossága daczára lehetett kegyelet sértő azokra nézve, kik Kálvint más források alapján másnak ismerték s ha ezek részéről ezen oknál fogva talán bántódásban lesz is része, az nem a protestáns életelv megsemmisítéséből ered, melyet az egyházi dogmatismus hozott létre, hanem elsősorban ered abból az általános emberi erkölcsi közérzetből, mely tisztelni és szeretni parancsolja azt, a ki az Úr igazságának hirdetésére s általában olyan munkára vállalkozott, mint Kálvin. Ha Zoványi kutatásainak igazságait nem tudta olyan formába rejteni, mely az erkölcsi közérzűletet ne sértse, — az mindenesetre természetének nagy hibája volt. Az egyén tehát szabad kutatásainak független és felelőtlen ura. Vizsgálódásaiból eredő meggyőződésének azt a formát: egyházat választhatja, melyiket akarja. Kényszer, anathema nincsen. Rz egyes és a szervezett egyház között ott van a szabad elhatározásnak végtelen nagy mezeje. Ä protestantizmus elve érvényesül tehát az egyed fejlődésében, de érvényesülhet a választásban is. Ez a gőzerő viszi át az egyént a meggyőződése sinein a protestáns egyházak szervezetéhez. Ha akar megy, ha nem akar nem megy. Rz egyház, mint szervezet, mint földi intézmény, a többi szervezetektől való elkülönítése czéljából korlátokat állít fel létbiztosításának feltételéül. Hogy ez a szervezet a protestantizmussal való viszonyában hasonlít a test és lélek viszonyához, — az minden kétséget kizár. Rz egyház dogmáival: a test, a protestantizmus elve: a lélek. Szabad-e most már azt mondanunk, hogy a protestáns egyház, mely a szabad egyedek szabad vizsgálódásainak eredményeivel saturáltatik, időnként teljesen elfojtja a protestantizmusnak elvét ? Ez a vád túlerős és felette merész. Mert igaz, hogy a mi egyház szervezetünk, mely alig egy pár százéves múltra tekinthet vissza, nem tökéletes, de azt sem lehet állítani, hogy teljesen rossz. R mi egyházkormányzatunk, jobban mondva szervezetünk, a protestantizmus elvének magában rejtője, mely mint ilyen, jelenleg a fejlődés stadiumában van s már ez is bizonyítja igaz tartalmát. Azok a §-ok, melyekre a czikk írója hivatkozik, nem azért hozattak, hogy a protestantizmus elvét megöljék, hanem azért, hogy a földi szervezet korlátai között az egyházat a létpusztúlástól megőrizzék. Igaz, hogy ebben a szervezetben ráismerünk itt-ott a katholiczizmusra is a protestantizmusban, ámde miként azigazi róm. katholiczizmus in se megsemmisülésre hivattatott, ugy ezek az intézkedések is idővel a múlté lesznek épugy, mint ahogy a test egyes szokásai, bűnei a lélek működésének idővel áldozatul esnek. A testet sem szabad azonnal elölni, mihelyt a hármas Isten nevében megkeresztelt gyermek nem tökéletes keresztyén, s nem birja az összes nemes erényeket s a teljes szentlelket. Az egyházat sem szabad megsemmisíteni azért, mert még nincsen fejlődésének azon fokán, melyet az elv megkíván. Mert helyezkedjünk az író álláspontjára. Töröljük azt a paragrafust, mely megtiltja az egyház tanával ellenkező tannak hirdetését. Vegyük ezt: szabadjon mindenkinek azt hirdetni, amit akar. Mi lesz akkor a földi egyI házzal. Mi különbözteti meg ezt a többitől? Egyszóval hogyan állhat fenn, mint korlátlan valami. A testben sem folyhat akárhogyan és akárhova a vér, csak az erre hívatott erekben. A vér e korlátozása nem halál, hanem élet. A földi egyházak e korlátai is az egyházak élete. Hogy az ilyen egyházakban a folyton előre törő szellem hatása alatt nincsenek oly értelmi korlátai a protestantizmus elveirtek, azt maga az író bizonyíthatná legjobbak, ki teljes szabad szellemével megirt czikkét minden büntetés nélkül közölhette. Úgy-c'.nem lett semmi bántódása ezért? Ugv-e, hogy a szellem felmentette őt a dogma ítélete aljúi, most a XX-ik században, holott a XVI-ik században ezen eszméiért az akkori protestantizmus elitélte volna ?