Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-08-13 / 33. szám

líXwrt EVANGELIKUS ORALLÓ 285 fizetések oly rendezése iránt, hogy azok a lelkészi képesítéssel egy fokú középiskolai tanárok fizetései­vel egyenlőkké tétessenek s részökre a korpótlékok is megállapítassanak, a melyekkel már a tanítók is régen elvannak látva. így legalább az egyházpolitikai törvények életbelépésével károsult lelkészek némi kár­pótlásban részesülhetnének, a mire az állam erkölcsi­leg kötelezve is van. Nagy visszatetszést keltett a kir. tanfelügyelőség­nek az 1907. XXVII. t. cz. intencióján túlmenő eljá­rása iskoláinkkal és tanítóinkkal szemben, mely való­ságos persecutiónak tűnik fel ; miért is a sérelmes eseteket az egyházmegye orvoslás végett a kormány­hoz feljelenteni határozta. Ä tanügy külömben itt oly színvonalon áll, mely inkább dicséretet, mint gáncsot érdemelne. Erről tanúskodott Bakay Péter alesperes tanügyi jelentése is, mely szerint tanköteleseinknek 98'2 0|«-a volt beiskolázva s a tanítók nagyrésze a felmutatott szép eredményért nyilvános dicséretre mél­tatva. A gyűlés tárgyai közül kiemelendő, hogy az egy­házmegye a pozsonyi theologusok Otthonában 4000 K-ás alapítványt tett, s egyszersmind az eperjesi theol. akadémián teendő alapítványra is gyűjtést rendelt el ; továbbá a lelkészek tanulófiait segitő intézetbe ala­pító tagul lépett be. Az egyházmegye anyagi ügyei teljesen rendezettek. Az em. közigazgatási pénztár 4380 K évi költségvetési előirányzattal fedezi az ad­ministrativ költségeket; tartalék tőkéje 7406 K, mely a mult év alatt 848 K-val gyarapodott. Van külön em. rendelkezési alapja, melyből ez idén hat lelkésznek 725 K segélyt juttatott; tőkéje 5590 K (évi gyarapo­dás 934 K). Az em. iskolai bizottságnak is van. külön pénztára 2172 K tőkével. Az em. lelkészi értekezlet még csak 673 K-val rendelkezik; Luther-árvaalapja 28748 K-ra szaporodott fel. Az em. lelkész-tanítói özvegy árva intézet 54,261 K tőkével rendelkezik s a mult évben 31 segélyzett között egyenként 115 K-t osztott ki, ezen kívül a Grenczner-féle segély alapból — melynek tőkéje 16,553 K — 7 özvegy papnénak összesen 805 K segélyt folyósított. Van még az egy­házmegyének 424 K-ás Sárkány Sámuel-féle alapja, melynek kamatait a pozsonyi theologusok Otthonának juttatja és van 1130 K-ás Halassy Gyula-féle tanítói ösztöndij alapítványa. A szarvasi tanitó képezdének mult évben az egyházmegye 102 K-t küldött, ugyan annyit a külmissió javára. Az egyházszeretet fokmé­rője lehet a hivek példás áldozatkészsége, kik egyházi és iskolai czélokra önkéntes adományokban 50,000 K-t jóval meghaladó áldozatot hoztak. A gyámintézet is évről évre nagyobb felkarolásban részesül; legutóbbi gyűjtés eredménye 1385 K-t tett ki, ugy hogy maga is 225 K segélyt tudott adni a szűkölködő egyházak­nak a részére eső egyharmad jutalékból. Gyámintézeti tőkéje 868 K. — E szent czélról a gy. i. buzgó világi elnök, dr. Radvánszky György minden évben jelentős adománynyal szokott megemlékezni, — igy ez idén is 50 K-t adományozott. Az egyházmegye pénzbeli va­gyonát példás rendben kezeli Sztehlo Gerő besztercze­bányai lelkész. Nem szívesen foglalkozott a közgyűlés a felsőbb fokról alkotmányos tárgyalás végett leszállított sza­bályrendeleti javaslatokkal. Minden évben foglalkoz­nak ilyenekkel gyűléseink, s alig lesz megalkotva egy szabályrendelet, már a következő évben jönnek a mó­dosítások, majd újból való átdolgozás. Ez idén ís há­rom szabályrendelet volt a napirenden: az egyházi tisztviselők hatásköréről, a lelkészek és tanítók vá­lasztásáról szóló átdolgozott kerületi szab. rendeletek és az iskolai bizottságok szervezeteiről szóló egyet, szabályrendelet módosítása, melyekre a még mindig szükséges helyesbítés iránt az egyházmegye megtette észrevételeit. A részletező szabályrendeletek inkább bénítják, mintsem előmozdítanák az egyházi szabad tevékenységet s rendszerint uj anyagi terheket rónak amúgy ís megterhelt gyülekezeteinkre. A kerületi gyűlésre követekül az egyházmegye képviseletére kiküldettek dr. Radvánszky György, báró Radvánszky Antal, dr. Répási Mátyás, ifj. Rosenauer Lajos, Rejtő Adolf a világiak sorából: Vitális Gyula, Hrivnyák Samu, Paulinyí Dániel, Sztehlo Gerő, Blat­niczky Pál és Zsolticzky Samu a lelkészek sorából. Még több kisebb jelentőségű ügy elintézése után a gyűlés d. u. 1 órakor befejeztetett. Vitális Gyula. T Ä R C Ä. Ä kórházak és börtönök pastoralisálása. Nem régiben a Magyar Szóban mint nagy pa­naszt olvastam, hogy az egyik budapesti kórházban a betegápolókul alkalmazott apáczák szinte erőszakosan törekesznek másvallásu betegeket a róm. kath. vallásra téritení. Ez a panasz nem uj. Sokszor felhangzott már amiatt, hogy az apáca-betegápolók mily nagy buzgó­ságot fejtenek ki a térítésben, még pedig nem csak a róm. kath. jellegű kórházakban, hanem a polgári fenn­hatóság alatt álló állami, megyei, városi kórházakban is, — sőt panasz tárgyát képezte az is, hogy egyál­talában minek alkalmaztatnak a polgári fennhatóság alá tartozó kórházakban is apácák ? Ha igazságosak akarunk lenni, nem lehet sem a kórházakat fenntartó polgári hatóságokat és testülete­ket elitélnünk azért, hogy kórházaikban apácákat al­kalmaznak, sem a róm. kath. egyházat, hogy beteg­ápolásra apácákat nevel és bocsát a kórházaknak rendelkezésére, — de még az apácákat sem lehet föltétlen elítélnünk azért, hogy a betegágyak mellett is törekesznek — és nem mindig sikertelenül — té­ríteni. Félreteszek minden roszhíszeműséget és aka­rom hinni a polgári hatóságokról, hogy ők nem val­lási hovátartozásuk miatt alkalmazzák kórházaikban az apáczákat, — hanem csak azért, mert az apáczák­ban hivatott, hivatásuknak élő, teljesen megbízható és — ami szintén igen figyelemre méltó — olcsó ápoló­kat kapnak. Nem akarom feltételezni sem az államról, sem a megyék és városokról, hogy ne fogadnának szívesen más vallású betegápolókat is, ha olyanokat nyerhetnének bennök, mint az apácákban. Hogy pedig a róm. kath. egyház zárdáiban be­tegápolásra kész és alkalmas apácákat nevel és hogy ezeket a polgári fennhatóság alá tartozó kórházaknak ís rendelkezésére bocsátja, — ezért nem megrovás, sőt csakis elismerés illeti. Még azon sem botránkozom meg oly túlságosan, hogy az apáczák a betegek ágyai mellett is téríteni törekszenek. Az apáczák lelki életébe nézve meg­érthető ez és megbocsátható. Ők igazi jóakarói bete­geiknek. Szeretnék, hogy minden ápolt ne csak testi­leg, de lelkileg is meggyógyuljon. Hogy aztán ezen

Next

/
Oldalképek
Tartalom