Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-12-10 / 50. szám

40') EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1908 Ä vallás- és közoktatásügyi költségvetés és a protestánsok. i. Midőn e sorokat írjuk, (szombat, deczember 5), még javában folyik a vallás- és közoktatásügyi minisztérium 1909. évi költségvetésének tárgyalása a képviselőházban. E tárcza költségvetése elé a legnagyobbfokú, szinte lázas érdeklődéssel tekintettünk. Hogyne! Hiszen ettől a tárgyalástól vártuk némi megvilágosítását sok függőben levő kérdésnek, ettől vártuk az authentikus forrásból eredő feleletet arra a sok függő kérdésre, amely az 1848. XX. t.-cz. 2-ik és 3-ik §-ának becsületes végrehajtása tárgyában táplált jogos igényeink tekintetében protestáns egyházi közéletünket valóságos méreganyagként állandó izgalomban tartja, az elméket nem engedi a bennső egyházi élet táplálására irányuló eszmeáramlatokkal való foglalkozásra, de örökké a kifelé való tevékenységre sarkallja. Holott mig az előbbi tevékenység természetszerűen hiterősítő, egységesítő, — addig az utóbbi, amelybe már belejátszik száz és egy külvilági, politikai, nemzetiségi, stb. érdek, természetszerűen szétválasztó, gyengítő hatású. Épen azért boldogok volnánk, ha már egyszer azt jelenthetnők prot. egyházaink összes tagjainak: örvendjetek, a mire századok óta törekszünk, amire tételes törvényeink jogot adnak, amit minden igazság és méltányosság megkövetel, a mi százados szenvedéseitek és nélkülözéseitek természetes jutalma: a teljes vallási egyenlőség és viszonosság nagy elve immár gyakorlatilag is megvalósult! Óh, de hát hol vagyunk mi még ettől s mikor leszünkmiitt!! Bizony, amint a vallás-és közoktatásügyi tárcza eddigi, előttünk fekvő költségvetési tárgyalásából látjuk, nemhogy közelednénk, de szinte távolodunk e czéltól. Ä néppárt, amely állandóan felszinen tartja a protestáns egyházi törekvések elleni küzdelmet, amely legutóbb is szembehelyezkedve a Kir. Kúriának Koczurek plébános ügyében hozott megfontolt Ítéletével, a törvény intencziója elleni állásfoglalásra izgatja a magyar katholikus világot: az 1848. XX. t.-cz előnyeit a maga javára szeretné biztosítani, de úgy, hogy a protestánsokat viszont ne juttassa hozzájuk. Látszik ez Jánoky — Madocsányi Gyula képviselő fejtegetéseiből, aki a r. kath. egyház sérelmeit panaszolva fel, az 1848. XX. t.-cz. 2-ik §-ának teljes végrehajtását sürgeti, nem kér a katholikus egyház részére kedvezményeket, csak méltányos, egyforma elbánást a többi felekezetekkel, — a mi magyarúl annyit tesz: teljes autonomiát, teljes vagyonbirtoklással. — De még inkább kitűnik ez Ballagi Aladár felszólalásából, aki protestáns létére nem átallotta azt a hérosztrateszi dicsőséget, hogy a protestáns egyházaknak az 1848. XX. t.-cz. teljes végrehajtására irányúló törekvéseit támadja, diszkreditálja és tömjénezzen annak a miniszternek, akinek ha van érdeme, az csak annyi, hogy elődeinek az akkori viszonyok között adott Ígéreteit váltotta be, de a többiek beváltásában egyre késik. Micsoda kéjes gyönyörrel tapsolt Ballaginak a néppárt. Micsoda el nem titkolható boldogsággal kiáltotta közbe Hódy Gyula, a jeles klerikális férfiú: Mit csinált Zsilinszky, mint államtitkár ! ? „Barátaikról ismeritek meg őket." Pompás protestáns álláspont, a melynek a néppárt boldogan tapsol. — De szomorú tanulság ránknézve, hogy ügyeinket ilyen alakok képviselik. Le velük a fórumról! Adják át helyöket a becsületes, igaz protestánsoknak. Nem árúlók, de hívek kellenek nekünk, egyházainknak, nemzeti törekvéseinknek. (Folyt, köv.) Valami Amerikából. Amerikába költözött hítsorsosainkat veszély fenyegeti. Velük senkise gondol. Szétszórtan más felekezetűek között élnek. Lelki gondozás hiányában, mint a pásztor nélkül való nyáj ide-oda tévedeznek. Ha kivándorlottainkról statisztikát készítenénk, jelentékeny számof kapnánk s e lélekszám, ha véglegesen nem, de ideiglenesen is kiszakítva egyházunk testéből, mégis csak veszteséget jelent. Főképen, ha az alább előadandó esethez hasonlóak, az ellenőrzés hiánya miatt, továbbra is ismétlődnek. Egyházközségemből 25—30 lélek állandóan Amerikában él. Egy kettő haza jön, de helyettük ujak mennek ki. Többen ott családot, otthont alapítottak, kiknek egy részét és utódaikat örökre kitörülhetjük egyházunk névlajtsromából. Idegenbe szakadt híveimet időnként egy-egy levéllel, vallásos iratokkal, egyházi ügyeinket tárgyaló jegyzőkönyvekkel keresem feL Az összeköttetés fentartására, a pasztorális gyakorlására más módom nincs. De fájdalom igyekezetem igy is vajmi kevés hatással bírt, mit kellőkép megmagyaráz a nagy távolság. Vallási és erkölcsi züllöttségükről a hazatérők hoznak szomorú híreket. Egyházunkbeli lelkészük nem lévén, többnyire az ottani református lelkészek szolgálatait veszik igénybe, kik a hítvallásbeli külömbséget könnyű módon igyekeznek eltüntetni s híveinket brevimanu reformátusok gyanánt kezelik. Álljon itt a konkrét eset. New-Jersey állam Wharton nevű bányatelepén (hiveim legnagyobb része itt lakik) H. S. hivem 1907. jun. 15-én házasságot köt H. M. abanjmegyei illetőségű református vallású ha-