Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-04-09 / 15. szám

1903 127 indítvány általános méltatásban részesült és a jelenvolt tagok kivétel nélkül lelkesedéssel beléptek az Országos protestáns szövetkezetbe. Névszerint: Weber Samu lelkész, Gresch Ágost felügyelő, Mayer Ármin gondnok, Klein Róbert és Szimonisz Arnold jegyzők, Schmeisz Ágost és Theisz Gyula, valamint Nikházy Adolf magtárkezelők, Klinga Rezső tanító, Lángh Gusztáv, Teltsch Arthur, Teltsch Kornél, Gresch Frigyes, Schmeisz Ágost, Schmeisz János, Szimonisz Adolf, Hermell Frigyes, Jachmann Ágost, Teltsch Frigyes, Weisz Gyula, Mayer András, Róth János, Riszdorfer Ágost, Schleifer Ármin, Róth Gyula, Weisz András jelenlevő presbyterek. Wéber S. Ezenkívül a szövetségbe való belépését jelzi: Vitéz Lajos lelkész, Bánluzsány. * Kedves Barátom! örömmel értesítlek, hogy az iglói ág. hitv. evang egyházközség mai közgyűlésén egyhangúlag az „Országos Protestáns Szövetség"-hez csatlakozott. A taggyűjtés folyik még. Amint be lesz fejezve, küldjük a csatlakozottak névsorát. Fáradozásodra Isten áldását kérve szívből üdvözöl

: Iglón, 1908. április 5. híved Thern László, egyházközségi jegyző. * Fele sem tréfa a klerikális akció. A klerikálizmus erősen szervezkedik és hódít az ország különböző vidékein, itt a felvidéken is. A kiérik, népszövetség több mint 1000 népgyűlést tartott és 60000 tagja van. Igaza van Szontágh Andor orsz. képviselő és gömöri esperességi felügyelő urnák, hogy »Hannibál ante portás.« Mellettünk és körülöttünk az ellenség, az újkori xerxesek özön hada. Hát látnunk kell, vele szemben: »Leonidást Thermopylaeben, Tyrtaeust lanttal kezében buzdítani a csatát.« Üdvözöljük a prot. népszövetség eszméjét és a gyülekező tábort. Ezen táborba — első Trencsén vármegyéből — belépek én is, mint közkatona, de látni akarjuk a többit: lelkész, felügyelő, tanár, tanító urakat és eggházunk vezéreit, oszlopait. Ha együtt leszünk és hozzánk csatlakoznak a prot. egyház hívei; ha felébred a prot. közönség és egészséges alapokon alakul meg és helyes irányban fog működni a prot. népszövetség, akkor fejthetünk ki erős ellenakciót és akkor a pokol kapui sem vehetnek rajtunk diadalmat. Az első pálmák egyike pedig a kezdeményezőké lesz. A kezdeményezők és a gyülekező tábor egyházias és hazafias törekvéseit siker koronázza és kisérje Isten »erős várunk« szent segedelme és áldása! Bánluzsány, 1908. ápr. 2. Trencsénm. * Vitéz Lajos, ev. lelkész. Ä reformáció 400 éves ünnepe. (Felvidéki visszhang dr. Straner, Scholtz ödön s Wallrabenstein Jakab hittestvérek szózatára.) A fényes és nagy események előjelekkel közelednek, vagyis mint mondani szokás: előre vetik árnyékaikat. Ilyen nagy esemény lészen bizonyára 1917. okt. 31-ikén a reformáció 400 esztendős emlékünnepe. Illő, hogy az ev. nagy világ lélekörömébűl édes hazánk is kivegye a maga részét a maga idején; szintúgy a munkából is. Hogy hogyan és mennyiben ? arről idejekorán, tehát már most kell gondolkodnunk és tennünk, ezt most kell éreznünk. Dr. Straner, Scholtz s Wallrabenstein lelkesítő, hívó s indítványozó szózatára minden oldalról adjuk meg a visszhangot s teremtsük meg — előbb szóval s majd nyomban utána cselekedettel is — a magasztos ügyhöz méltó 10 esztendős napirendet. Miként a menyasszony a frigykötéshez, az ifjú a a vizsgájához, a katona a bajvíváshoz készül: úgy nézzen komolyan s előre az evangelikus keresztyén ember e hitjavítás négyszázados fordulójára! S főképen most, midőn különösen a mi kedves hazánkban „a napok gonoszak", ami arra int s intsen és tanítson, hogy küzdés az élet, épen azért az édes reménységű s boldogító jubileumi öröm karjaiból gondolatban előre bontakozva jó eleve síkra, tettre szálljunk. De nem ötletszerűen, alkudozva s alkalmazkodva, mert elbukunk a harcban. A régi ellenség itt van! látjuk, amint | nem el, de fel-felvonulgat, a sivár hitközöny sem fogy, i az anyag szorítja a szellemet s mégis az anyagi sze1 génység gondolatban, valóságban egyre terjed s uralI kodik a tétovázó csüggedés, ki mondaná, hogy nincs | szükség hitébresztő, tettreverő hatalomra? Ily hatalom lehet Isten kegyelméből s ember akaratából, a nagy jubileum által életerőre kelthető ev. prot. öntudat! Ezt kell éleszteni, rázni s talpra állítani ! Ez van elernyedve; itt van szükség újjászüle| tésre! A protestáns ev. öntudat s önérzet beteg, tartalmatlan, mert nem táplálkozik elegendőképen az éltető Igéből és az igazító idvességes hitből! Nincs kétség benne, sőt örömmel látjuk és valljuk, meg hirdetjük, hogy a hitbeli öntudat erősítése művénél s az Evangyéliom szerinti megújhodás és életberendezés nehéz feladatainak megoldásánál némely érzőbb szívű s tevékeny lelkű hittestvéreink újabb időben is nem lankadva munkálkodni törekednek. Az egyháztársadalmi s hitéleti széles mezőkön, a vallási erkölcs s theologiai tudomány, nemkülönben a missió s szeretetintézmények tágas terein vannak serény, rátermett munkavezetőink. Fáradozásuknak bizonysága a prot. tudományosság s missió-ügy mustármagnyi lendülése és legújabban az a toborozás is, mely egy »országos protestáns szövetség" életrehívása érdekében megindúlt s folyik. E szövetségnek lehet s legyen is — karöltve való haladáshoz — méltó párja a négyszázados emlék- s örömünnepre való serény készülődés. De hogyan készülődjünk? Nem lehet másképen, csak egyedül: szeretetmunkával, áldozatkészség kifejtésével, adománygyűjtéssel. A keresztyénség lényege a szeretet. Erre mutattak reá, legelőbb is: Dr. Stráner orvos (1. Evang. Őrálló 1907. 49. sz.), azután Scholtz ödön (az általa szerkesztett »Missziói Lapok« 1907. 12. sz.) s Wallrasenstein (1. »Missziói Lapok« 1908. 2. sz. s »Ev. Őrálló« 1908. 10. sz.) lelkészek. Sok szép célt jelöltek I meg. így Scholtz; helyi célok mellett esp. s kerül, ári vaházak, majd gyöngeelméjűek, vakok és siketnémák