Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-03-12 / 11. szám

1-20 EVANGELIKUS OKÁLLO 1908 ró a gyülekezetekre s a tanfelügyelőre az Utasításnak szóban levő kötelezése is. Az ellenőrzést nem a bejelentés által, hanem a tanfelügyelő iskolalátogatásai által kell gyakorolni. Elég egyszer bejelenteni a kívántakat és az esetleges változtatásokról esetről-esetre jelentést tenni! A tanfelügyeletnek pedig dolga utána nézni a dolognak. Ha az állam (Utasít. 38. §.) valamely felekezeti tanító alapfizetésének kiegészítéséhez 200 koronát meghaladó államsegéllyel járul, a tanító alkalmazása a miniszter jóváhagyásától függ. Ennek a jóváhagyásnak leérkezése előtt a tanító alkalmazása végérvényesnek nem tekinthető, a tanítói eskü a tanítótól el nem fogadható (Ut. 38. §. u. e. 3. bekezdés). Nagy ár az államsegélyért az autonómia rovására! Nagy lépés az államosítás felé az államosítás előföltétele és az abból levonható következmények néélkül. Hisz e téren az önkormányzatból alig marad más, mint az a jog, hogy a gyülekezet hordozhatja az 5'/« iskolai adót szerfölött túlhaladó iskolai terhet, azután várhat, míg a miniszter nagy kegyesen jóváhagyja a gyülekezet fölterjesztését a tanító személyére nézve. A mikor az ÍOOO kor. alapfizetéshez az állam 201 koronával, a hitközség pedig négyszer annyival járul és ezen kívül ád a tanítónak lakást, viseli az iskola költséget is, még is a tanító csak a miniszteri jóváhagyás leérkezése után tekintethetik véglegesen alkalmazott tanítónak. Készséggel elismerem az állam főfelügyeleti jogát, hogy olyan egyén ne alkalmaztassék tanítónak, aki ellen törvényszerű minősítés avagy más állami szempontból tényekre alapított kifogás emelhető. Készséggel elismerem az államnak ezen jogát, ha nem is kér tőle a gyülekezet államsegélyt, nem is kap tőle a gyülekezet államsegélyt. De egészen más a felügyelet, mely a tanító alkalmazásánál, a tanító alkalmazása után is gyakorolható és gyakorlandó és egészen más a tanító alkalmazásának, a választás szabadságának módnélküli megszorítása. Fokozza ezt az aggodalmamat, sőt egyenesen sérelmessé teszi ezt a dolgot a törvénybe az utolsó pillanatban meglepetésszeriileg bele illesztett 35-ik szakasz, amely szerint, ha az állam bármely iskolánál működő szerzetesrendi tanítóknak fizetéséhez a törvényben biztosított összeg kiegészítésére bármi nagy összeggel járul hozzá, még se függ az ilyen szerzetesnek alkalmazása a miniszternek jóváhagyásától! Mennyi idő alatt várhatja a gyülekezet joggal a tanító alkalmazásának jóváhagyását a minisztertől, arra nézve választ sem a törvényben, sem az Utasításban nem találok. És igy bizonytalan, mely naptól fogva jár a tanítónak az államsegély. Az eskü letétele előtt nem is folyamodhatni érte, az kétséget nem szenved. Az állomás végleges elfoglalásától számíttatik szolgálata (Ut. 6. §. 2. pont). Úgy, de a miniszteri jóváhagyás leérkezése előtt a tanító alkalmazása végérvényesnek nem tekinthető, az állomás netáni elfoglalása sem tekinthető véglegesnek. Fiatal ember, aki különben kénytelen volna apja házánál tölteni idejét, megválasztatásának, hiványának megerősítése után azonnal elfoglalhatja állomását és várhat, míg alkalmaztatása végérvényesnek tekintethetik és az államsegély folyósíttatik. Addig a hivatal egész terhét javadalmának egy részéért hordozza reménykedő szívvel. És reménykedhetik a legjobb esetben egy negyedévig! De hát aki már biztos állásban van, és jobb állással szeretné elcserélni azt, a választó gyülekezet is méltányolni óhajtaná a tanító érdemeit . . . addig várakozni azonban a gyülekezet nem akar, míg a választás végérvényesnek tekintethetik és az államsegélyhez hozzányúlni lehet, hisz eddig is sokáig tartott a hivatal üressége; a biztos állásban levő tanító viszont nem akar lemondani biztos állásáról, míg megválasztatása végérvényesnek nem tekintethetik, mert nem akarja élete sorsát Mohamednek az ég és föld között függó koporsójához kötni. A legtöbb esetben mi leszen ennek következése? Azon tanító előtt, ki immár érdemeket szerzett a tanügy terén, az előléptetés útja el lesz zárva ! A tanítói választás szabadsága megszorítva! A törvény 21. §-ának második bekezdéséből kétségtelen, hogy a törvényhozás a 200 koronát meghaladó összegű államsegélyt élvező tanítónak választása ellen csak azon esetben kíván kifogást tenni, mikor a törvény alapján vagy állami szempontból van kifogásolni való. Az Utasítás (38. §. 3. 4. bek.) a törvényen túlterjeszkedve, a közigazgatási bizottságnak figyelmébe ajánlja annak mérlegelését is, hogy a hitfelekezeti elemi iskolai tanítók alkalmazása az illető tanítói állásra nézve a betöltés tekintetéből érvényben álló törvénynek vagy szabálynak megfelel-e és hogy a hitfelekezeti elemi iskolai tanító választása illetékes egyházi főhatóság részéről szabályszerű megerősítésben részesült-e. Az illetékes egyházi hatóság joga s kötelessége megvizsgálni, vájjon a tanító alkalmazása az illető tanítói állásra nézve a betöltés tekintetében érvényben álló törvénynek vagy szabálynak megfelel-e vagy sem és e szerint a választást megerősíteni vagy meg nem megerősíteni. És ha az egyházi illetékes hatósag a választást szabályszerűen megerősítette és azt a hiványon aláírásával és pecsétjével hitelesen igazolta, akkor a választás érvényes és csak egyházi törvénykezési úton támadható meg. A törvény ezt a jogot tiszteletben is tartja. A polg. hatóságnak hivatali beavatkozása az egyházi illetékes hatóság által megerősített, mert szaoalyszerünek elismert választás érvényességének fölülbirálásába, még pedig fölülbirálásába nem is állami szempontból, hanem az egyház választási szabályzatának szempontjából, tehát az egyház sajátlagos, kizarólagos belügyének szempontjából valóságos beleavatkozás egyházunk belügyébe, önkormányzatába ! (Folyt, köv.) T Ä R C Ä. Gondolatok. A múlófélben levő dermesztő hideg hosszú téli álomba hajtotta a fáradt természetet. A fáradalmat mindenütt pihenés váltotta fel. Erdőn, mezőn a temető csendje ült. Téli álomba merült ev. egyházunk is. Alussza felkölthetetlenül a nemtörődömség, a rideg közöny, a semmittevés álmát. * * * Alkonyatkor a téli hidegben sietek utamon. A fordulónál egy sarok háznál találkozom két szegényes formájú asszonynyal, amint a katholikus körből sietnek haza felé. Közülök az egyik így szól társához: Asszonynéném csak tagja a »SzenMmre-társulatnak ?« »Még nem!« volt reá a felelet! »Óh hogy lehetséges ez!« kiált fel csodálkozással a kérdezősködő. Hazaérkezve kezembe akad egyetlen társaságunk, a Luthertársaságnak múlt évi jelentése. Lapozgatok benne. Szemem megakad a táblázatos kimutatáson, mely a tagok állását tünteti fel. S »óh, hogy lehetséges az« 682 rendes, 50 segédlelkész közül csak i MX'! ijMtk