Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-03-12 / 11. szám

1908 EVANGELIKUS ORÁLLO 93 mas közléseit a végzett esperesi látogatásról. Nehiba Lajos az Úrvacsora kiosztása módjáról értekezett. Kövesi Béla Binder Ädolf elhunyt lelkésztárs életrajzát olvasta fel, melyre nézve elhatároztatott, hogy az emléksorok az esperességi levéltárban megőrzendők. Piri Károly a litnrgia egységességéről értekezett. Gáncs Jenő a jó pásztort jellemezte. Horváth Sándor azon kérdést vetette föl, van-e a konfirmátiónak joghatálya a gyermek valamely egyházhoz tartozására nézve. Az értekezlet kimondotta, hogy a konfirmatiónak joghatálya nincs, de a két protestáns egyház lelkészeinek a másik felekezetéhez tartozó gyermekeket az egyezség értelmében konfirmálniok nem szabad. Végül elhatározta az értekezlet, hogy indítványt terjeszt az egyházmegyei közgyűlés elé a lelkészi kongruának 2400 koronára való emelése, és a korpótlék ügyeinek rendezése, a jelesebb egyházi művek beszerezhetése céljából az évi költségvetésbe állandó összeg beillesztése és az espereségi kápláni állás szervezése tárgyában. (Folyt, köv.) Ä tiszakerületi evang. lelkészegyesület alapszabálytervezete. I Tervezte: Paulik János nyíregyházi ev. lelkész. Néha az eszmék gyorsan érnek; alig vetődnek el magvaik, már is csírázni kezdenek. A kik másfél évvel azelőtt jelen voltunk a tiszai egyházkerület barlangligeti közgyűlésén, s mi néhányan, kik az előértekezleten felvetettük a tiszakerületi lelkészegyesület eszméjét, ama hűvösség után, a melylyel ezen eszme egyesek részéről találkozott, nem igen gondoltuk volna, hogy én ma — alig másfél évre rá — ez eszme gyakorlati megvalósításához a külső keretet fogom csinálni, mivelhogy a múlt év őszén ezen eszme lelkesítő hatása alatt egybegyűlt kerületi papság lelkesedve kimondotta, hogy ezt a keretet kitölti e téren való buzgó tevékenységével. Nagyrabecsült bátyánk: Weber Samu főesperes volt e téren a kezdeményező; s mi mindnyájan, kik egy ilyen egyesület szükségességét régóta érezzük s egyik egyházkerületünknek hasonjellegü buzgólkodását irigykedve és restelkedve nézzük: hálásak vagyunk neki azért, hogy minket lelkészeket tavaly összehívott, az odáig külön-külön pislogó tüzet együvé hozta s lelkes szavaival lobogó lánggá szította, a melynek most már nem kell egyéb, mint okos irányítás, hogy jóravaló dolgokat produkáljon. Rz említett kedves bátyánk elnöklete alatt múlt év szeptemberében Miskolcon tartott előértekezlet tudvalevőleg engem, fenlnevezettet, és Geduly lelkésztársamat, mint correferenst, azzal bízott meg, hogy a Tiszakerületben mielébb megalakítandó evang. lelkészegyesület alapvonásait papírra vessem, illetőleg annak alapszabályait kidolgozzam. Én, az ügy iránt való lelkesedésből, örömmel vállaltam el az értekezlet megtisztelő megbízását, az alapszabályokat elkészítettem, Geduly lelkésztársamnak — mint kijelölt első bírálónak — bírálatra átadtam s miután ő tervjavaslatomról kedvező kritikát mondott, ezennel átadom azt megbízóimnak, szeretett kollegáimnak: méltóztassanak azt megbírálni s a legközelebb egybehívandó alakuló gyűlésen reá vonatkozólag megjegyzéseiket megtenni. Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy — jólehet lelkemben itt élt a képe egy ilyen egyesületnek — mielőtt a kezembe tollat fogtam volna, kötelességem- i nek ismertem más e némű egyesületek alapszabályait is áttanúlmányozni s a mit bennök a magam ideáljának megfelelőnek találtam, azt a mi viszonyainkhoz mérten át is venni. Szépen kidolgozott alapszabályai vannak a dunántúli kerületi, a gömöri s a tiszavidéki esperességi lelkészegyesületeknek, illetve papi értekezleteknek; lehet, hogy másoknak is, de többhöz nem voltam szerencsés hozzájuthatni. Tervezetemben arra igyekeztem, hogy lehetőleg röviden, de azért a főbb eshetőségek szem előtt tartásával juttassam kifejezésre azon vezérelveket, a melyek egy ilyen egyesület sima életfolyását biztosítják s azt befelé és kifelé helyes viszonyba állítják. Tervjavaslatom a következő: Ä tiszakerületi evang. lelkész-egyesület alapszabályai. 1. §. Rz egyesület neve. Tiszakerületi evang. lelkész-egyesület. 2. §. Rz egyesület célja. Rz egyház és a lelkészek valláserkölcsi, szellemi és anyagi érdekeinek, s lelkipásztori törekvéseinek megbeszélése, védelme és előmozdítása; továbbá az esperességi lelkész-egyesületeknek egymással való szorosabb összekapcsolása s általában a kerületbeli lelkészek között a testvéries viszony ápolása. 3. §. Rz egyesület tagjai. Kétfélék, u. m. rendes és tiszteletbeli tagok. a) Rendes tag minden, a tiszai ev. egyházkerület kötelékébe tartozó lelkész, theologiai és vallástanár. b) Tiszteletbeli tag bármely állású s bárhol lakó egyén, kit az egyesület közgyűlése az evang. egyház körül szerzett érdemeinek elismeréséül ilyennek megválaszt. 4. §. Ä tagok jogai és kötelességei. Minden rendes tagnak joga van az egyesület közgyűlésein részt venni, azokon vitatárgyakat felvetni, közérdekű tárgyakról előadást tartani, indítványokat tenni, s tiszteletbeli tagokat ajánlani s általában az egyesület által esetleg nyújtandó minden jótéteményben részesül; az egyesület tisztikarának választásánál pedig minden rendes tag választó és választható képességgel bir. Köteles a gyűlésileg meghatározott tagsági díjat az egyesület pénztárába évenként befizetni, a gyűléseken tevékeny részt venni, esetleg elmaradását igazolni; s köteles az egyházi élet terén szerzett figyelmet érdemlő tapasztalatairól a közgyűlésnek jelentést tenni. Előadás tartására jelentkezett tag tartozik munkáját legalább egy hónappal a közgyűlés előtt az elnökségnél benyújtani, hogy az elnökség által felkérendő előadónak ideje legyen annak megbirálására. R tiszteletbeli tagok — a választás és választhatóság jogán kívül — a rendes tagok minden jogát élvezik, ezeknek kötelességei azonban rájok nem hárulnak. A tagsági kötelezettség csak a kerületből való távozás, hivataltól való megválás, vagy elhalálozás folytán szűnik meg. 5. §. Rz egyesület kormányzata. A lelkész-egyesület maga választotta tisztviselői, illetőleg legfőbb kormányzati szerve: közgyűlése által kormányoztatik.