Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-02-27 / 9. szám

1-20 EVANGELIKUS OKÁLLO 1908 mon kiséri Magyar Géza s.-lelkész úr. 7. »A szerenád.« Monológ. Irta Makai Emil. Előadja Valkó Vilma k. a. 8. »Eredeti magyar dalok.« Gaál Ferenctől. Éneklik Gyurátz Linus, Káldi Margit, Horváth Mici, Pikkel Emilia úrhölgyek és Blau Henrik, Magyar Géza, Nagy Pál, Szutter Dániel urak. 9. »Aranyhajú Lóra.« Irta Horváth Béla. Szavalja Szutter Mariska polgári iskolai IV. o. növendék. 10. »Induló.« Gáty Zoltántól. Előadja a főisk. ifjúsági zenekar Gáty Zoltán főisk. zenetanár úr vezetése mellett. Az estély minden tekintetben fényesen sikerlt. IRODALOM. Harangszó. Hat vallásos ének zongorakísérettel. Szerzé Kapi Gyula. E cím alatt jelent meg legújabban egy igen értékes és egyházi irodalmunkban felette ritka kiadvány, mely őszinte örömmel tölti el a vallásos komoly zenének minden barátját. Kapi Gyula, a soproni tanítóképző volt igazgatója, ki a nyugalomba is magával vitte nemes ideálismusát, meleg egyházszeretetét és fáradhatlan munkakedvét, régi érdemeihez újabb gyöngyöket fűzött, midőn ihletett lelkének e szép termékeit nemes áldozatkészséggel napvilágra bocsátotta. Az újabban szokásos vallásos esték műsorának gazdagítására gondolt a jeles zeneszerző első sorban. A hat ének mindegyike kellő előadásban egy-egy fénypontja lesz az ilyen estéknek. De méltó énekszámok lesznek ezek minden egyházi és iskolai ünnepünknek programmjában is. Továbbá pedig e vallásos dalok előkelő zenei ízlésükkel a művelt protestáns családok szalonjába is hivatva vannak bevonúlni, hogy ott énekszóval és zongorán egy eddig szokatlan új hangot is megzendítsenek, a harangszóét, mely e földi hiúságok hónából az áhítat szárnyain ég felé emelje a szivet. Erősen hiszem, hogy ha e művészi és mégis egyszerű vallásos dalokat Schubert vagy akármely más kedvelt zeneszerző dalai után a zongora mellett eléneklik, a pusztán zeneileg képzett és érdekelt hallgató is nagy lelki gyönyörűséggel, sőt kellemes meglepetéssel fogja élvezni. Szerzőnknek pedig meglesz az erkölcsi nyeresége, hogy utat és eszközt talált vallásos érzelmek felkeltésére oly körökben, amelyekben ez, sajnos, csak ritka vendég. A dalok egy hangra (szoprán vagy tenor) vannak írva zongorakísérettel és pedig oly művészien, amint ezt Kapitól már megszoktuk. A zene mindenütt híven alkalmazkodik a szöveghez s hangfestése egyszerű, keresetlen eszközökkel is a legmélyebb hatást kelti a hallgatókban. S a mi reánk nézve még becsesebbé teszi e gyűjteményt, az a magyar, nemzeti jelleg, melyet valamennyi dalból kiérzünk. Zenei és aesthetikai szempontból igen szépen és szakszerűen méltatta e hat vallásos éneket a Protestáns Zeneközlöny legutóbbi 3. számában Keviczki Sándor. Kirchner Elek győri jeles zenészünk bírálatában pedig a következőket olvassuk: »Csak legnagyobb elismerésemet fejezhetem ki e szerzemények felett és pedig épen azoknak specialitásánál fogva. A mai felületes s épenséggel nem vallásos kor érzelemvilága közepette, ime találkozik egy zenész ember — notabene : Magyarországon — a ki vallásos szövegeket megkomponál és pedig oly komoly és stílszerű formában, hogy századokra visszamenve sem találni e tekintetben különbet! Ez maga már elismerésre méltó dolog. A szerzemények becsét emeli ezenkívül a határozott, köztük a népdal formáját megközelítő, nemzeti character. Azoknak, a szerző nemes, fejlett ízlésére valló, művészi formáját nem is említve, tartalmilag is oly magasan állnak, hogy valóságos gyöngyeit képezik a vallásos daloknak.« És e szakszerű bírálathoz a kevésbbé zeneértő laikus is örömmel fogja elismerését hozzáadni. Mert a dalok valóban szépek s már első hallásra is megragadják a lelket. A Petröczi Kata Szidónia énekére (Oh, hogy adhassak hálákat 3. sz.) írt dallam egészen korszerűen még a kuruc nóták sajátságos búsongó zenéjét visszhangozza. Igen szép a Sántha Károly szövegére (Fáradt fejem hová hajtsam 2. sz.) írott és szép bús magyar nótának is elfogadható ének. Gyurátz Ferenc szép énekverseire készült az 5. számú dal. (A mélységből küldöm sóhajom.) Itt a szöveg tévesen van Sántháénak jelezve. A bűnbánónak gyötrelmét és mély bánatát ebben megkapó, szinte megrázó erővel tolmácsolja a szerző. Igen szép és sikerült a XXIII. és XXV. zsoltárnak megzenésítése is. (4. és 6. szám.) Ez utóbbiba a régi »Mind jó, a mit Isten tészen« chorálunk van ügyesen bele szőve. És utoljára szólok arról, a mi a füzetben méltán áll az első helyen, a Mi atyánk megzenésítéséről. Ez minden ízében művészi alkotás. A zenei kifejezéseknek és hatásoknak legváltozatosabb nemei követik egymást, híven a szöveghez alkalmazkodva. És az egész compositio méltóan fejeződik be a doxologia hatalmas, tömör accordjaival. Ezt már nagy hatással adták elő nem csak Sopronban, hanem Győrött is. Szóval e Harangszóban Kapi Gyula oly értékes kincscsel ajándékozta meg egyházunkat, a melyért csak őszinte hálával és elismeréssel tartozunk. Ne is legyen e Harangszó pusztában elhangzó. Szerezze meg minden gyülekezet, minden zeneértő lelkész és tanító. S ajánlják műveltebb családjainknak is, kik hálásan fogják venni, Az ily ritka, becses vallásos termékeknek terjesztése ránk nézve egyszersmind a becsület dolga is. Szerzőnk talentumának és fáradságának minden jutalma nélkül, sőt anyagi kockázattal egyedül vallásos és művészi érdekből vállalkozott ily nemes munkára. Illő tehát, hogy legalább a kiadás költségeit térítsük meg s ne fogadjunk el anyagi áldozatot attól, a ki szellemi kincseinek legjavát adja ingyen és önzetlenül. A vallásos érzelemmel együtt keltse fel bennünk a Harangszó a hála és elismerés visszhangját is. A 21 lapra terjedő csinos hangjegyfüzet a szerzőnél Sopronban kapható. Bolti ára 3 korona. De úgy tudom, hogy lelkészek és tanítók a szerzőtől 2 koronáért is megkaphatják. Payr Sándor. PÄLYÄZÄT. A bánsági ág. h. ev. egyházmegyében levő resicabányai egyházközségben megüresedett lelkészi állomásra pályázat hirdettetik. Az egyház kongruás lévén, a törvényes jövedelem biztosítva van. Szolgálati nyelv a német. A ki tótul is tud, előnyben részesül. Folyamodók a bányakerületi lelkészválasztási szabályzatban előírt okmányokkal felszerelt kérvényeiket 1908. évi március 21-éig Temesvárra a főesperesi hivatalhoz küldjék. Temesvár, 1908. február 19. Kramár Béla, főesperes.