Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-01-02 / 1. szám

19U8 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 3 28. §. Feloszlás esetén a szövetség vagyona az illető protestáns egyházak egyeteme között a tagok aránya szerint osztatik meg és minden részen saját felekezeti jótékony célra fordítandó. 29. §. A szövetség feloszlását vagy alapszabályainak módosítását célzó határozatok foganatosítás előtt megerősítés végett a m. kir. belügyminiszter elé terjesztendök. 30. §. Ha a szövetség a jelen alapszabályokban kitűzött céljától ós működési körétől annyira eltérne, hogy működésének folytatása az állam vagy a szövetség tagjainak anyagi érdekét veszélyeztetné : működése a magyar királyi alkotmányos kormány által fölfüggesztetik, az erre elrendelendő vizsgálat eredményéhez képest a szövetség az alapszabályok pontos megtartására feloszlatás terhe alatt utasíttatik, esetleg végleg is feloszlattatik. 81. §. Jelen alapszabályok megerősítés végett a m. kir. belügyminiszterhez felterjesztetnek. Hibás kimutatás. Ha valaki azt mondaná, hogy életének azok a legkellemetlenebb napjai, a melyeken a fizetését felveszi, kinevetné a világ érte. De ha ezt egy evangélikus lelkész mondja, ón nem tudnók mosolyogni rajta. Mert szomorú dolog az a párbórszedés nagyon. az embernek elszorul a szíve, mikor előjönnek a falu szegényei s elhozzák a lelkésznek a maguk járandóságát gabonában (nekem az utolsó napszámos is épen úgy egy kila (62 liter) rozsot, mint a \a telkes gazda. Hánynak elengedném, ha szívem sugalatát követném ! De el kell fogadnom, ha sokszor sajnálkozva is, mert erre a családom iránti kötelesség és egyéb tekintetek kényszerítenek. Annyi azonban bizonyos, hogy a párbérszedóst nem számítom kedves foglalkozásaim közé. Hát még a kinek erőszakkal, végrehajtás útján kell ezeket a szegénységen megvennie ! Az olyan gabonából nagyon keserű lehet a kenyér. Aztán ilyenkor elgondolkozik az ember. Eszembe jut az ősök mély vallásossága, akik ezt a nagy terhet az egyházak alakulásánál szívesen magukra vállalták, és a mai nemzedék az ő gyengülő hitével, amely ugyanazt a terhet már nyögve, panaszszal viseli. És feltűnik lelkem előtt a szocialismus fenyegető réme. Nem annak az észszerű socialismusnak, mely a szegény nép sorsán tisztességes eszközökkel kíván javítani s a mely ezért általános rokonszenvet érdemel; hauem annak az elvadult „nemzetközi'-nek réme, mely Istent nem tisztel, hazát nem ismer és a társadalmi rend ellen tör, a melytől lelkem borzad ós undorodik. Én Istenem, gondolom ilyenkor ma- | gamban, ha egy ilyen lelketlen izgató jönne a mi túlterhelt ós e miatt gyakran elkeseredett népünk közé, milyen rettenetes rombolást tudna az véghezvinni a mi gyülekezeteinkben ! Pedig, hogy a socialismus meg fogja egyszer támadni a mi egyházunkat is, arra ellehetünk készülve. Azért nagy örömmel ós a megnyugvás érzésével vettük a kormány azon Ígéretét, hogy az egyházi terhek megkönyítésére tetemes segélyt bocsát rendelkezésünkre. Tehát amennyire-annyira segítve esz a szegenysegen, s maga az állam emel védőbástyát egyházunknak a socialismus támadásai ellen bzinte remegve várjuk az erre vonatkozó törvónv meghozatalát. 3 De vártunk ezzel kapcsolatban mást is, valami mozgalmat az egyházon belül, valami előkeszületfólót. Vártuk az intéző köröktől, hogy valami tervet készítenek, valami módozatot ajánlanak az állami segély helyes felhasználására nézve, s azt alkotmányos úton megvitatás ós tárgyalás végett ha nem is az egyes egyházközségekhez, de legalább az egyházmegyékhez beterjesztik. Gondoltuk, új adóösszeírás lesz az egyházközségekben esperessógi kiküldöttek szigorú ellenőrzése mellett a papi ós tanítói híványok alapián, a terményekben fizetett járandóságokat pénzre változtatják (legalább nem fog senki panaszkodni, hogy búza helyett szemetet kap), a szolgálmányokat megváltatják, s így mindent pénzre fordítva, kiszámítják, hogy a jelenlegi egyházi adó hány százalékát teszi az állami adónak, először az egyházközségekben, azután országos átlagban, s hogy a nyert államsególylyel hány százalék terhet lehet a hívekről országszerte levenni. De mindebből nem törtónt semmi. És hogy mi fog történni ezután, nem tudjuk. Bekötött szemmel állunk a teherkönnyítő államsególylyel szemben mind e mai napig. Azaz hogy mégsem egészen. Egy kis résen keresztül kezdünk homályosan látni valamit, ós a mit így látunk, attól mindjárt meg is döbbenünk. A dunáninneni egyházkerület, s azt hiszem, más kerületek jegyzőkögyvóbe is fel van véve egy táblás kimutatás, a melyben minden egyes egyházközségre nézve „pontosan" ki van számítva, hogy mily összegű államsegélyre van az illető gyülekezetnek szüksége, hogy híveinek egyházi adóterhe az állami egyenes adónak 80, 70 . . . 20 százalékára leszállíttassók. Hogy mi célból van ez a kimutatás oda felvéve, azt az illető jegyzőkönyvi pont nem mondja meg. Ugy kell azt magunknak találgatnunk; a mint hogy ón is most merő találgatásokba vagyok kénytelen bocsátkozni. Ha a cél az volt, hogy mindenkinek módjában álljon idején hozzászólani, akkor a közlést hálás köszönettel fogadjuk. Mert mindnyájunknak közös érdekünk az, hogy az államsegélyt a lehető leghelyesebben felhasználjuk s vele híveink súlyos adóterhen mindenütt egyenlő mértékben könnyítsünk. Ha azonban azok a számok már bevégzett tényt akarnának jelenteni és azt mutatnák, hogy minden egyes gyülekezetnek mily összegű államsegélyre lehet igénye és kilátása, ha az egyházi adó országszerte 80, 70 ... 30 százalókra leszállíttatik: akkor ez ellen kötelességünk felszólalni, mert ám a számítás nézetem szerint részint megbízhatatlan, részint hibás alapon törtónt. Úgy látszik, — mert ebben a kórdósben semmit nem tudunk bizonyosan, — hogy a számítás alapjául azokat a régibb bevallásokat vették, a melyeket, ha ' jól tudom, 1903-ban* kívántak be az egyházközségektől, mikor a reformátusokkal közös bizottság az ő emlékezetes „véleményét az 1848. XX. t.-c. végrehajtásáról" készült a kormányhoz felterjeszteni. Ezek a bevallások azonban sem ellenőrizve, sem felülvizsgálva nem voltak ós azért sok tekintetben megbízhatatlanok. Tudok esetet, hogy egy gyülekezet abban az időben templomát javíttatta és tornyát fedette, minélfogva a hívekre nagyobb összeg volt kivetve, * Az 1902-ik évre nézve kivánták le. Szerk I^Hai^^^HÍS^HH^aÉiíSÍ