Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-12-10 / 50. szám

40') EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1908 Életrajzi adatairól a következőket jegyezzük fel. Született 1850-ben, Hathalmon (Veszprém m.) Szülei Ihász Imre és Artner Karolina voltak. Atyja Veszprémvármegye egyik köztiszteletben álló földbirtokosa volt. Iskolai tanulmányait Pápán, Sopronban, majd a pozsonyi jogakadémián folytatta. Alig, hogy tanulmányait bevégezte, 22 éves korában m ár ott láttuk őt az egyházi pályán, a meunyiben a veszprémmegyei tamásii-i gyülekezet Jelügyelőjévé válsztotta őt. Az egyházi életpályába annyira beleélte magát, annyira lelkesen teljesítette tisztét, hogy pár év multán a zalai egyházmegyei felügyelővé, majd Rupprecht Lajos után a dunántuli kerület gyámintézeti világi elnökévé választotta s e minőségében Bognár Endre egyházi elnökkel együtt nem egyszer módjában állott nemes evangéliumi hítbuzgóságáról tanúságot tenni. Származása révén a nagy Kossuth bizalmas ba- I rátjával, Ihász Sámuellel, házassága révén (neje Jókay Etelkaj a Jókay és Hegedűs családokkal állott közel rokonságban. Ám mindez nem lett volna elegendő arra, hogy a kerület feiügyelői székére a b. e. Radó Kálmán után őt hivják el. Lankadatlan, buzgó egyházmegyei felügyelői és gyámintézeti működése szerezték meg számára azt a köztiszteletet, a mely e diszes állás elnyerésére kell. Ker. felügyelői állását a következő nyilatkozattal foglalta el : a mig csak él, mint kerületi felügyelő minden évben 2000 koronát szándékozik adni valamely egyházkerületi kulturális czélra. ígéretét hiven betartotta. Áldozatkészségének egyébb fényes jelei során évenként pontosan beszolgáltatta a 2000 korona adományt, a melynek birtokában nagymértékben enyhültek a kőszegi kerületi felsőbb leányiskola fenntartásának gondjai. Ez az iskola volt egyik dédelgetett kedvencze s ez élvezte az ő magát ez iskolát illetőleg 20,000 koronára rúgott áldozatkészségét. A kerület közgyűlésein s elnöki tisztében mindvégig megőrzött higaddt, pártatlan vezéri működése, koncziliáns modora, áldozatkészsége egyre növelték az iránta kezdettől fogva táplált köztiszteletet, ugy, hogy a kerület közönsége s vele együti az egész egyházegyetem fájó szívvel látta, hogy mintegy két év óta fellépett súlyos baja egyre nehezebb keresztet j ró reá, a mely ellen hiába keresett e földön enyhítést, j Hosszantartó betegségét példás megnyugvással vi- í selte. Nejének önfeláldozó ápolása volt egyetlen vi- | gasztalása — és a hit, a melylyel még utolsó óráin ! is a mennyei Atyához fohászkodott. F. hó 6-án végre ! megváltotta szenvedésétől a halál, melynek fájdal- j mas bekövetkezéséről családja és egyházkerülete a í következő gyászjelentést adták ki: özv. Ihász Lajosné szül. Jókay Etelka kimondhatatlan fájdalomtól megtörten jelenti gyámfiuk Jókay Miklós Móricz és nénjük özv. Petiné szül. Váli Mari nevében is, hogy imádott jó ura, a páratlan jóságú gyámapa és rokon: Ihász Lajos a dunántuli ág. hitv. ev. egyházkerület felügyelője, főrendiházi tag, a Ferencz József-rend lovagja, Veszprémvármegye törvényhatósági bizottságának tagja, nagybirtokos, áldásos életének 58-ik, boldog házasságuk 20-ik évében, ma reggel 5 órakor visszaadta nemes lelkét a Teremtőnek. Porrészei e hó 8-án délután 2 órakor fognak Lőrintén megáldatni, s onnét Hathalomra szállítva, ott 9-én délelőtt 11 órakor a családi sírboltban örök nyugalomra helyeztetni. Lörinte, 1908. évi deczember hó 6-án. Szeretteid és minden jók áldása legyen veled ! A dunántúli ág. hitv. ev. egyházkerület fájdalommal jelenti, hogy hőn szeretett felügyelője méltóságos Ihászi Ihász Lajos egyházkerületi felügyelő, főrendiházi tag, a Ferencz József-rend lovagja hoszszas szenvedés után, életének 58. évében f. decz. hó 6-áu elhunyt Lőrintén. Az osztatlan tisztelettől környezett felügyelőnek hamvai f. deczember hó 8-án délután 2 órakor fognak Lőrintén megáldatni, s onnét Hathalomra szállítva, deczember 9-én délelőtt 11 órakor a családi sírboltban a végnyugalomnak átadatni. Pápa, 1908. deczember 6-án. Áldott legyen az egyházkerület nemes szivű, lelkes vezérének emléke ! Temetése óriási részvét mellett f. hó 8-án d. u a Devecser (Veszprém m.) mellett fekvő lőrintei birtokán, a családi kastélyban folyt le. A végtisztességtételen megjelentek: a dunántuli egyházkerület képviseletében Gyurátz Ferencz püspök, Vargha Gy., Hofbauer P.. Horváth Sándor (tolnai) esperesek, Hrabovszky István Szeniczey Géza esp. felügyelők, Bognár Endre ker. jegyző, Tamaska Lajos helyi lelkész s még mintegy 12 környékbeli lelkész; a bányai egyházkerület részéről Dr. Zsilinszky Mihály v. b. t. t. egyházkerületi felügyelő; a tiszai egyházkerület részéről Geduly Henrik főjegyző, —* a ref. testvéregyház képviseletében Dr. Antal Géza pápai főisk. igazgató, Kiss József esperes, Németh Sándor kerületi főjegyző, Veszprémvármegye tisztikara részéről az alispán és a járás főszolgabírája, a Hegedűs és Jókay családok részéről özv. Hegedűs Sándorné, dr. Hegedűs Lóránt, a szomszédos birtokosok, a föld népe stb. stb. A gyás~háznál a környékbeli tanítókból alakult énekkar megható gyászkara után Tamaska Lajos helyi lelkész imádkozott, majd Gyurátz Ferencz püspök mondott az elhunyt felett II. Thim. IV. 5—7 alapján mélyen megindító, gyönyörű gondolataival, mindenkit lebilincselő, vallásos tartalmával a sebhedt szíveket megvigasztaló búcsúbeszédet. Azután kocsira tették a koporsót, hogy elvigyék Hathalomra, az elköltözöttnek másik birtokára, a hol f. hó 9-én délelőtt folyt le annak a családi sírboltban való elhelyezése, mely alkalommal Horváth Sándor kerületi főjegyző tartott beszédet, Bognár Endre kerületi jegyző pedig a sírbolt előtt imát. — Azzal zárjuk mi is, a mivel a gyászjelentés : Áldott legyen az egyházkerület nemes szívű, lelkes vezérének emléke!