Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-12-03 / 49. szám

40') EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1908 Méltó, ho^'y ezeket szívből köszöntsék Ä születendő ujabb századok, Veletek együtt ünneplő közönség — Méltán van itt ma ünneplésre ok! Jelen. Megőszült Mult, fejem meghajtva kérdem: Ha érdemről van szó, kié az érdem ? A Múlté az, a Múlté egyedül, A Jelen most a Mult keblére dül És áldja anyját, a mult századot, Melynek lelkes méhéből származott. Szemeimet a Múlton hordozom, S előtte sarumat megoldozom. Itt jön Lágler, Nóvák, Nagy és Balassa,

1) Hozván kezükben tömjént és babért, Hogy e házat áldás közt felavassa, S lelkük ég tudásért, hitért s honért. Jön Lehr tanár, csüng rajta sok tanítvány, Horácz zöngelmes ős nyelvét tanítván, Zsenge szívet a magasba emelve, S tüzet fog a gyermek Petőfi lelke 2) Jön Lehr, sok drága gyöngyöt szerte szórni, Ég ajkán: „Dulce est pro patria mori !" S Petőfi száguld a harcz mezejére, Hogy ott follyon ki, ott, ifjúi vére. És hány jelest szültél, nagy iskola, Kiknek szép lelke nagyért lángola; Mint szorgos méhek hordták szét a mézet, Emlékük él, nevük el nem enyészett. S élnek ők is, áldásban élnek ők, Ä Zsivorák, a hű alapvetők, S éltek, kik rajta építettetek. Papok, tanítók s gyülekezetek. Tiéd az érdem, Mult, örökre, hidd meg: Nincs akadály élő, szikla-hitnek. S ki megsegítő voltál, égi Fölség, Tégedet illet hála és dicsőség! Géniusz. A mű kész már, áll az oltár, Rajta sziv elandalog ; Himnusz zendül, mintha mennybül Zengenének angyalok. Bús az orczád, Magyarország ? Derüljön fel homlokod: Síralomra, fájdalomra És kétségre nincs okod. Hajdan kézzel, mostan észszel Alapitasz uj hazát; Szárnyakat ölts: tiszta erkölcs Hint rád áldás halmazát. Ami megtart, az lelki kard: Földi s égi tudomány, A bölcseknek, művészeknek, S a Krisztusnak nyomdokán. Szelíd Múzsák, koszorúzzák Olajággal e helyet Emeljék föl gyáva földről A szivet és a fejet! Lágler kistormási Nóvák mekényesí lelkészek, mint az iskola kezdeményezői, Nagy István akkori püspök, szentlórinczi lelkész, utóda Balassa. lj Petőfi ezen. iskolában tanult 183\'

a és 183

3/

s-ban. S ha vész dúlna s háborúba Hivná a hon, ifjait: Lobogtassák a szabadság Diadalmas zászlait! Fel, ifjúság, kezdd a tusát, Tusakodjál emberül; Indul hajód, vezérid jók — Ki bölcs s jó: el nem merül. Fel, bátran hát, haladj Bonyhád, Bonyhádi főiskolánk, S fennre törve s mindelőbbre, Az Ég áldva néz le ránk! Sdntha Károly. B E L É L E T. Jobb belátást kérünk. E czimen a Prot. Egyházi és Iskolai lap f. é. 48-ik számában reánk adresszálva a következőket irja : ,,Az Evang. Őrálló folyó hó 19-diki számának vezető helyén, Gálik Mátyás apateleki evang. lelkész tollából egy olyan czikk jelent meg, a melyet nem szívesen olvastunk el, s a melyre kötelességünknek ismerjük, hogy néhány őszinte megjegyzést tegyünk. Gálik Mátyás azt indokolja czíkkében, hogy miért nem volt híve a tervezett Evangéliomi Szövetségnek. Indokolja pedig azzal, hogy az Evangeliomi Szövetség a magyar protestánsok szövetsége akart eredetileg lenni; de ebben a szövetkezésben ő nem kivánt a reformátusokkal összefogni, mert, úgymond: ,,én református atyánkfiai részéről velünk szemben az őszinteséget eddig nem tapasztaltam. . . Református testvéreink minket uszályhordozóknak elfogadtak ugyan; jók vagyunk a gesztenye kikaparására : de már valódi protestáns keresztyéneknek nem ismernek el". S ez álláspontjának igazolására felhozza azt, hogy egy evang. lelkészleány, a ki ref. lelkészhez ment férjhez, kénytelen volt reverzálist adni; hogy a Bánságban a korábban egyesült prot. gyülekezetekből kiváltak és külön szervezkedtek a reformátusok, s hogy az Apatelek körül levő szórványokban, a ref. egyházmegyei hatóság teljesíthetetlen kikötései miatt, lehetetlen volt létrehozni az evang. és ref. hivek egyesülését. Ezeknek a panaszoknak és bizonyítékoknak a taglalásába nem akarunk belemenni, éppen most, a mikor annyira égetően szükséges a magyar protestánsok harmóniájának megóvása és együttműködésének biztosítása. Megelégszünk a Gálik Mátyás által lehetőségképen feltételezett ama ténynek valóságként konstatálásával, hogy „mint afféle falusi pap, e tekintetben szűk látókörrel bir csak". Ennek konstatálása mellett pedig arra kérjük evang. testvéreinket, hogy ne azokat keressék, a melyek elválasztanak, hanem a melyek összeköttnek bennünket. Az Evang. Őrálló érdemes szerkesztőjét pedig arra, hogy a Gálikéhoz hasonló czikkeket vagy ne engedje be lapja hasábjaira, vagy pedig legyen azokhoz néhány enyhítő megjegyzése; mert ha a közösen fenyegető veszedelmekkel szemben, erőink egyesítése és a testvéri jobb nyújtása helyett hajba kapunk, akkor csakugyan beteljesedik rajtunk a latin példaszö igazsága: inter duos litigantes tertius gaudet!" — Eddig a ,,Prot. Egyh. és Iskolai lap." Szavaira tartozó kötelességünk megjegyezni a következőket: 1. Gálik Mátyás lelkésztestvérünk concrét tényeket sorolt fel. A concrét té-