Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-01-30 / 5. szám

1908 EVANGELIKUS ORALLO 39 De legyen szabad továbbá hivatkoznunk a csa­ládi életnek ezen, az állami élet örökké szilárd, biz­tos alapjának szempontjára is. A mai társadalmi és családi életbeosztás tanúsága szerint a köztisztviselő reggeltől a késő délutánig — kivéve az ebéd rövid óráit — alig élhet családjának, alig lehet annak tá­masza a gyermeknevelés, a mindennapi gondok köny­nyebb lebonyolítása terén s alig lehet osztályosa az életüdítö, nemesebb erkölcsi rugókat is tevékenységre sarkalló ártatlan családi örömöknek. Kifáradva a nap­nap mellett reggeltől estig végzett hivatali munkában, szinte önkéntelenül is a könnyebb szórakozásokat nyújtó társaskörökben, mulatóhelyeken tölti el a nap 12 órájából még hátralevő részt, a helyett, hogy idö­közileg legalább koronként visszatérő módon, de iga­zán alapos pihenéshez jutva, vasárnaponként es ünnep­naponként derűsebb kedvvel, családiasabb hajlamokkal térne otthonába naponként végzett munkája után. És legyen szabad hivatkoznunk valláserkölcsi szempontokra is. A keresztyén, a zsidó ós minden pozitív alapon álló világnézet egyik alaptörvénye, sok századok és évezredek által felette bölcsnek ós célra­vezetőnek beigazolt alaptörvénye a visszatérő ünnep­napokon a rendes hivatás teendőitől való tartózkodás ós a valláserkölcsi szükségletek kielégítése. Magának az állami élet rendjének és nyugalmának pillérei is végső fokon e valláserkölcsi rend betartásán nyu­gosznak. Valláserkölcsi komolyság nélkül egyesek­ben ós tömegekben — amint ezt korunk némely szellemi áramlatai oly élénken igazolják — meginog a kötelesség tisztelete, a törvényes rend iránti biza­lom és engedelmesség érzete. Es mondanunk sem kell, mennyire demorálizálólag hat e tekintetben köz­népünkre, ha a tisztviselői teendőkkel elhalmozott intelligens elemeket a vasárnapi ós ünnepnapi isteni tiszteleteken következetesen nélkülözik, ami már a jó példaadás, de maguknak az érdekelt tisztviselőknek földi boldogsága ós mennyei üdve szempontjából is egyaránt káros. Végül legyen szabad hivatkoznunk a müveit külföld, s különösen az előkelő szellemi életet élő, de egyúttal anyagilag is a legbiztosabb alapokon álló Németország, Angolország, Dánia, Hollandia, Amerika példáira, ahol a tisztviselők teljes vasárnapi ós ünnep­napi munkaszünete törvónyhozásilag biztosítva van s egyes átmeneti intézkedések betartásával az állami élet mégis zavartalanul funkcionál minden szer­veiben. Előadott indokainknál fogva tehát újból esede­zünk: méltóztassék egyházkerületünk kórósét kegye­sen mórlegelni ós lehetőség szerint teljesíteni. Kik is maradtunk Miskolcon, Sajógömörön, 1907. évi december hó 30-án. Nagyméltóságodnak mély tisztelettel: Zelenka Pál, Szentiványí Árpád, püspök. kerületi felügyelő. Geduly Henrik, főjegyző. TÁRCA. Saját dallamára. Hála neked, ég, föld Ura, jÉdes Istenünk, Kegyelmedből került újra Rendes, szép telünk; Meg nem halva Csakis alva Lágy hó pelyhiben, Jégbe, fagyba Fűszál vagy fa Békén megpihen. Mindenható Urnák mondlak, Égi, szent Atyám, Csodadolgok váltakoznak Lehed fuvatán; Tegnap még zöld, Ma feliért ölt Széhs a világ, Habok felett Hajók helyett Nép jár, kocsi hág. Gazdag vagy te, boldog Isten y Tagadhatlan tény, Merre nyáron virág sincsen, Ott im, pompa, fény ; Ha nap, ha hold Sugarat ont, Ragyog idelent Gyémánt, kristály . . . Hol a király, Ilyet ki teremtl? Téli pompa zordon árnya Nyomor, inség, bün, Mily nagy jó, hogy tudjuk már ma y Van, ki segél hün; Égi Atya El nem hagyja Földi gyermekit, Fia, Lelke, Hó szerelme Bút, bajt megenyhít. Hallgat ének, víg madárdal y Kolomp, tilinkó, Dolgosoknak zsivajával Tréfás, játszi szó, Ligetekben És berkekben Nyugvó csend vagyon, Hegyen, síkon Most no titkon Jószág és vagyon. Zúzmarás fák rideg ágán ízes gyümölcs nő, Havas szántók sivárságán y Hava midőn jó, Kalász tenger Állat, ember

Next

/
Oldalképek
Tartalom