Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-11-12 / 46. szám

40') EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1908 a közéjök hintett meghasonlás után. Épp igy tett a mult század Nagy Sándora is. Wurmser nyolczvanezer emberből álló seregét 25 ezer emberével, tudta hogy nem győzi le; tehát csellel két részre osztatta. Ekkor Wurmser seregének előbb egyik felét, azután a másikat tette tönkre. Csak talán nem igy akarja egyházunkat leveretni elvtársaival a liptói egyházmegye ortodox vezetője ? Hát kérem mitől fél ? Miért idegenkedik a vallásegyenlőségi szövetségtől ? Talán, hogy elhagyjuk vallásunkat s egy uj vallást alkptunk sok hígvelejű fej okoskodása szerint. Mentsen ísten. Ilyesfélét gondolni is nagy balgatagság. Ilyen terv kivihetetlen. Kell ahhoz még legalább ezer év, hogy az újszövetség értelmében, ha nem is az egész emberiség, de annak egy nagy része, igy gondolkozzék. Itt kérem ezen „vallásegyenlőségi szövetség" eln-evezés alatt, ugy a lutheránus, mint a kálvinista megtartja a maga vallási meggyőződését, hitét. Ehhez idegennek, itt nincs hozzá szólása. Tehát semmi hitbeli változás, semmi támadás semmi tekintetben, semmi és senki ellen állás foglalás itt nincs. E szövetségben mi ugy állunk, mint a rátódiak egykoron templomuk körül, mikor azt a szentatyák elfoglalni akarták. A templom elfoglalására jöttek vezetője azt kérdi a templompot körülálló kezükben különféle fegyvert tartó férfiaktól: »Hát kendtek mit csinálnak itt a vastag bunkókkal, vasvillával?« «Hát őrizzük a templomot, hogy meg ne szökjék kérem alásan.« E szövetség felett aggódok tehát békében le- . hetnek, vallási meggyőződésünket, senkinek eszeágá- I ban sincs, megváltoztatni vagy legkisebb mértékben is megnyirbálni. Csatába sem akarunk menni, csak együttesen őrizni akarjuk, mi is templomunkat, noha uiy rablás nincs kilátásban, mint amilyen a XVII-dik században gyakori volt.De egyházunk, elveink, a közjó mellett őrt állani akarunk. A protestánsok soha sem akartak uralkodni, nem akartak a kirá'y, a haza ro- I vására meggazdagodni, mi csak egyenlő jogokat akarunk egyházunknak, más egyházakkal szemben biztosítani. Mert oly adófizetői és hazának védői és fentartói vagyunk, mint a kik nagyobb szabadságot, nagyobb jövedelmet húztak mindég és húznak ma is mint mi, noha a mi őseink több vérrel védték a hazát, a királyt, mint az ő őseik, kik, volt idő, midőn felkentjeink ellen harczoltak. Ä kik tehát nem tartanak velünk, ellenünk vannak. Nem akarom hinni, hogy egyházunk védelmében, egyházunk tagjai ebben minket akadályoznának, hogy e czélból meghasonlást saját romlásukra is előidézzenek. Ez egyházunknak könnyen végromlását idézné elő. Themistokles Görögország megmentőjének szavaival élek. Mikor ugyanis némely görög államok nem akarván Xerxes ellen együttesen harczolni, hanem haza menni, hogy saját tűzhelyeiket védelmezzék: „Ó ti balgatagok, mondá a nagy államférfi, »hisz akkor egyenként könnyen lever benneteket a nagy persa sereg.« íme másnap reggel egyesült erővel nekimentek a persa seregnek s kivívták a nagy salamisi győzelmet s Görögország meg lett mentve. Ezen eset szolgáljon mindnyájunknak intő például. Még egyszer ismételjük, mi nem harczolunk gazdagságért, sem uralomért, hanem a közjóért. Mi csendes munkás polgárokat nevelünk s Péter apostol a következő szavakban kijelentett tanát igyekszünk sziveikbe ojtani: „Mindeneket tiszteljetek, az atyafiságot j szeressétek. Az Istent féljétek. A királyt tiszteljétek." j Ennek daczára most ellenünk törnek a pokol kapui. ! Hogy e támadást visszaverhessük, a sokat szenvede'.t hazánk minden igaz fia, legyen az bármely vallású, csatlakozzék hozzánk a vallásegyenlőségi szövetség zászlójához, a béke a jőlét kivivására, a jog s szabadság ápolójának, egyházunk megszilárdítására. Kárpátoktól az egész magyar hazán véqig hangozzék az egyetértés s foglaljon mindenkinek szivében a felebaráti szeretet. Egyesüljünk tehát lutheránusok, kálvinisták, sőt meg az izraelitákat is szívesen látjuk szövetségünkben , sőt felszólítjuk őket, csatlakozzanak hozzánk az általunk kitűzött nemes czél kivivására. "Ezért mondjuk: Vállat a vállhoz s nincs a nap alatt, mi ledöntse e sziklafalat. Most pedig azon szavakkal zárom e soraimat a melyekkel kezdtem azokat: „Vajha akár csak te eszedbe vehetted volna vagy csak a te mostani napodon, a melyek neked a te békességedre valók, de azok most elrejtettek a te szemedtől." Luk. XIX. v. 42. B. J. Ä kultusztárcza és az uj egyházpolitikai törvényjavaslatok. A jászberényi beszámoló után, mely nagy körvonalakban foglalkozott az ország közvéleményét mozgató egyházpolitikai kérdésekkel, e kérdések tárgyalása újabb stádiumba jutott a képviselőház pénz| ügyi bizottságának f. hó 4-én a kultusztárcza 1909-iki költségvetésével foglalkozó tanácskozásai által. E pénzügyi bizottsági ülésen ismét csak két tény vált nyilvánvalóvá — nem nagy örömünkre nekünk, protestánsoknak : T. i. hogy mennyire szervezve van a r. katholikus egyház érdekének képviselete minden I vonalon, a mint azt Nagy Emil, Rakovszky Béla és Ugrón Gábor felszólalásai tanúsítják, — s mennyire árván, támasz és segítség nélkül állanak a mi ügyeink ott, a hol létkérdések tárgyában hoznak határozatokat. Nagy Emilnek például sikerült elhitetni a bizottsággal, sőt maga a miniszter által is elfogadtatni azt, hogy a r. k. autonomia országos érdek, sőt alkotmányvédelmi garanczia, holott nyilvánvaló, hogy erről abban az egyházban, a melyben a királynak, a pápának (idegen hatalomnak) és a püspöki karnak épen a lényegbe vágó kérdésekben csupa fenntartott joga, jura reservátája és szinte korlátlan jurisdictiója van, szó sem lehet, mert ott mindig és mindenki a felülről jövő utasításoknak, nem pedig az alulról kifejlődő közvéleménynek fog hódolni : mig a mi képviselőink közül csak egyetlen egynek volt bátorsága egy, bár felette fontos, de mégsem a protestánsok összes igényeinek gerinczét tevő kérdésben, a kongruarendezés kérdésében megszólalni, holott mellettünk szól a történelem, a jog és egyházaink igazán alkotmányvédelmi természettel és múlttal bíró autonómiája, íme — ezért is kell a vallásegyenlőségi szövetség, hogy legyen valami ut és mód legfőbb érdekeinknek minden vonalon való képviseletére és történhessék gondoskodás arról, hogy ne csak a prot. egyházi gyűléseken, de magában a törvényhozás kohójában is meg-megkérdezzék a minisztert, hogy van az, hogy