Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-11-12 / 46. szám

40') EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1908 győzhetetlen s megdönthetetlen végeredményt képezni, csupán az akkori kutatások, küzdelmek eredményeit, melyeket azonban a későbbi kor tudományos kutatása, kritikája, — a protestáns elv, a szabad tudományos kutatás, a gondolatszabadság, a tanszabadság, a bibliai kritika elve alapján — túlszárnyalhat. Hiszen maguk a reformátorok, — kik a szentírás alapján mindenek előtt a hitéletet rendezték — nem idegenkedtek attól sem, hogy a bibliai iratokat kritika tárgyává tegyék. Ä bibliai kritika, a lelkiismereti szabadság, a szabad tudományos kutatás, a tanszabadság — a reformatio vívmányai! Hogy állunk ma, csaknem négy évszázad múltán? — Ä reformatio által átvett és létrehozott symbolikus iratok, melyekben az akkori kor dogmatikai eredményei vannak lefektetve, ma az egyház hivatalosan kifejezett hitelvei lettek, felruházva ugyancsak a csalhatatlanság, a tévedhetetlenség nymbusával. Igaz ugyan, hogy a protestantismus ma is hangosan és büszkén hirdeti a tudományos szabad kutatás, a tanszabadság elvét, de ennek érvényesítését csak azon határig engedi meg, mig ennek eredménye nem jut ellenkezésbe a dogmatikával, az egyház hivatalosan elfogadott és kifejezett hitelveivel. Hogy lehet ilyen körülmények között a protestantismus tovafejlődéséről beszélni, vagy arra egyáltalában gondolni is? Nem a katolicismus ez a protestantismusban ? Mert mi is az a katolicismus? Tagadása az emberi értelem képességének, az úgynevezett felfoghatatlan dogmákkal szemben, melyek az egyház hivatalosan kifejezett hitelvei ; tagadása a szabad tudományos kutatás-, a tanszabadság jogosultságának; illetve ezek szabad működésének csupán azon határig való elismerése, mig azok a hivatalos dogmákkal ellenkezésbe nem kerülnek. Ha tehát a protestantismus azt hirdeti, hogy a lelkiismereti szabadság, a tudományos szabadkutatás, a tanszabadság alapján áll, s ezen elvek képviselője és érvényesítője, s ha mindamellett a tanszabadság és tudományos szabadkutatás, a lelkiismereti szabadság híveit elnyomja az egyházi tanra való apellálással, — akkor a protestantismus ellenkezésbe jött önmagával, megtagadta saját lényegét, melynek alapján létesült és él! S vájjon nem látunk-e tüneteket, melyek azt látszanak igazolni, hogy a protestantismus visszaesett a középkori dogmatikai formalizmusba, annak minden merevségével és elfogultságával egyben, s ezen sánczokból támadja vagy megveti azt, aki a tanszabadság híve s talán ellenkezésbe került az egyház i hivatalos felfogásával ? (Ilyen támadásban réj szesült a boldogult Stromp László és a dr. ! Masznyik Endre által képviselt theologiai tudományos irány is.) Egy lelkész pld. megvetéssel és megbotránkozással emlékezett meg arról az igazán csekély külsőségről, hogy egy pozsonyi theologiai tanár — akit pedig a protestáns orthodox theologia hívének tanultam ismerni — az unitáriusokhoz ment vendégszerepelni. A napokban viszont a „Pesti Napló" közléséből arról értesülünk, hogy a hivatalos református egyház dr. Zoványi Jenőt üldözi azért, mert volt bátorsága tudományos kutatásai és történelmi meggyőződése alapján Kálvinról úgy nyilatkozni, hogy azzal szembehelyezkedett a hivatalos egyházi felfogással. Hát nem katolicismus ez a protestantismusban ? De a „Pesti Napló" nagyon helyesen teszi meg erre a maga megjegyzését: „Minden felekezeti elfogultság nélkül is lehetetlen közös vonást nem találni a katholikus Wahrmund és a protestáns Zoványi ügye között" stb. Majd így folytatja: „Ebben a perczben a katolikus Wahrmundnak és a református Zoványinak ügye a gondolatszabadság ügyévé vált. Rzé a gondolatszabadságé, amelyből eggkor a protestáns egyház megszületett és amely ma mindnyájunké, protestánsoké és nem protestánsoké egyaránt!" S értekezését így fejezi be a nevezett lap : „Ä csatában pedig, amely egyébként hisszük, elkerülhető lesz, nem „protestánsok" állnak szemközt „nem protestánsokkal'

1, hanem a tudomány szabadságának hivzi sorakoznak a minden vallásból való dogmatikusok ellen /« _ Hát ez a bírálat fején találta a szöget ! Ez az értekezés valóban protestáns szelI lemet képvisel! Am a protestáns Zoványi a i protestáns dogmatikai elfogúltság üldözésének áldozata lett — talán a protestantismus nevében és dicsőségére? De menjünk egy lépéssel tovább ! Ä reformatio a tudományos szabad kutatás, a tanszabadság, a lelkkismereti szaI badság elve alapján megnyitotta az utat a bibliai kritikához. Ä bibliai kritika hozzászólt az evangyeliumok s általában a szentíratok hitelességéhez s kimutatta, hogy ehez igen í sok kétség fér; kimutatta, hogy az evangyeliumok részben nem származnak azon szer| zőktől, kiknek neve alatt szerepelnek, hogy ! azok részben a későbbi kor szüleményei — | szemben azoknak apostoli származásával — s ' nem mentek a szándékos, vagy jóhiszemű