Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-11-05 / 45. szám

40') EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1908 Még egy objectiv igazság jellemzi ez ünnepet. Bár veszedelmesen gazdag (13 pontból állott) volt a sorrend, a türelmetlenségnek jele, sehol nem mutat­kozott, oly benső, oly áhítatos volt a lélek ünneplése. É magasztos ünnepen ott láttuk a kerület orsz. gyűlési képviselőjét disz magyar ruhában, megjelent Bártfa sz. kir. város valamennyi hatósága, állami és városi egyaránt. Képviselve volt az eperjesi kollégium illetve theol. akadémia és az egyházmegye. Valameny­nyi vallásfelekezet küldött világi képviselőt, de r. kath. papot egyet sem láttunk. Vasúti igazgatóság, ipartes­tület, Vöröskereszt egylet, pénzintézetek mind siettek osztozni evangelikus polgártársaik szent örömében. Táviratilag üdvözölték a két egyházközséget: Zelenka Pál püspök, Tahy József alispán, Kuhinyi Älbert ud­vari tanácsos, id. Sztehlo János érd. esperes, ár. Artim Mihály országgyűlési képviselő, Törzs Kálmán ny. min. tanácsos, Altmann Gusztáv, Laczko János lel­készek. Feledhetetlen marad az ünnepélyt követő 200 tagot meghaladó közebédnek képe, a magyar, tót, né­met toasztoknak változatos közvetlensége. A honora­tiorok közül: Uligh Leo, róm. k. vallású orsz. gyűl. képviselő vonatkozással a Ne temere decretumra — Hajdú János, Korhely Géza vázolva az ev. társadalmi és kulturális czéljait — Szlabey Mátyás, Francz Vilmos, Bánó Iván, Tinschmidt Sándor, Kellő Gusztáv, stb. mondottak nagyhatású beszédeket. Az eperjesi kollé­gium, illetve theol. akad. üdvözletét Draskóczy Lajos theol. tanár tolmácsolta. Egy hithű lelkületű aranyszívű kedélyes öreg úr tót nyelven mondott felköszöntőt, könnyek hullásáig sajnálkozva azon, hogy közszere­tetben álló főpásztorunk betegsége miatt, az egyház ünnepén részt nem vehetett. Nagy idők emlékén fellelkesülve, szent fogadá­sokkal eltelve, édes, feledhetetlen emlékkel gazdagodva oszlott szét az ünneplők serege az est beálltával. Az egyház fáradhatatlan vezetői: Tirscher István, Dávid János, Francz Vilmos, Szlabey Mátyás a fel­ügyelői és lelkészi karnak az érdemes, követésre méltó példát adó, buzgó tagjai a jól végzett munka boldogító öntudatával hajthatták fejüket nyugalomra, az ünnep előkészítésével, a rendezés bajával, a ven­déglátás örömeivel együtt járó izgalmak után. — Ők megmutatták az elmúlt szép ünnep tényeiben is, hogy : „Bölcsesség által építtetik a ház és az értelemmel megerősíttetik. És a tudomány által a háznak belső részei megtelnek minden drága és gyönyörűséges dol­gokkal. A bölcs férfiú erős, és a tudós embert meg­erősíti a jóság! Szívből kívánjuk a nemes bártfaí egy­ház fenkölt lelkű, hivatásuk magaslatán álló világi és lelki vezéreinek: maradjanak még sokáig: Isten mel­lett munkálkodó szolgák. Plántáljanak, öntözzenek és az Isten adjon hozzá — előmenetelt! Egyetemes egyházunknak pedig sok ilyen ünne­pet adjon az Úr végtelen kegyelme s akkor igazán megszületik, új erőre kap a — „ tettek protestantismusa u ! —y­B E L É L E T. Szepesváraljai ünnepélyek. Lélekemelő ün­nepelynek színhelye volt október 18-ikán Szepesvár­alja város. E napon jubileumot ültek az ev. egyház­község 100 éves templomavatása emlékére. A gazda­gon fellobogózott város s főleg az ev. egyházközség tagjai magyaros vendégszeretettel látták a nagyszámú vendégeket. Ezek között — a szereplő theologusokon és két tanárukon kivül — több eperjesi család is volt képviselve. Az ünnepély a délelőtti órákban az ez al­kalomra pazarul földíszített templomban kezdődött, ahol Kübecher Albert esperes, Szontágh Sándor helyi, és Illgen Antal lőcsei lelkészek német-nyelvü oltári szolgálata után a theologusok karéneke által kisérve, Eperjes nagy szónoka: Korbely Géza tartotta magyar nyelven az ünnepi szónoklatot. A 77. zsoltár 12—16. versei alapján azt a gondolatot fejtegette, hogy az Is­tennek útjai szentségesek, mivel nagy emlékeket őriz­nek, szentélyekbe vezetnek és szent szövetségben egyesítenek. Úgy mélységesen tartalmas gondolataival, mint hatalmas szónoki előadásával valósággal magá­val ragadta az ünneplő közönséget. A váraljai ev. nők áldozatkészségéből rendezett 250 terítékű közebéden lelkes felköszöntőt mondottak: a helyi lelkész, az es­peres, az ünnepi szónok, a kath. lelkész, a theol. tes­tületi elnök s a kollégium részéről dr. Szlávik Mátyás kollégiumi igazgató. Este az eperjesi ev. theol. aka­démiai ifjúság, Mayer Endre dékán és Szánik Ernő í énekvezér vezetése mellett, a városi szálló nagytermé­ben a helyi „Ev. egyházi jubileumi alap" s az „Ev. Theol. Otthon" javára, rendkívül szépen sikerült s táncmulatsággal is egybekötött társasestélyt rendezett. Ezen úgy az énekvezér által mesterileg vezetett két karének, mint Vietórisz László magyar és Kárpáthy János német szavalatai (Váradi: Júdása és Schiller: Der Fluch des Sängers), nemkülönben Dávid Károly és Kriger Mihály előadásában a Csengey szerkesztette „Carafa előtt" czimü dialóg és Becht J. tanár zongo­rapontja a legmagasabb müigényeket is kielégítették. Egy németnyelvű vígjátéknak helyi műkedvelők által való előadása méltó befejezése volt a szép és válto­zatos társasestélynek, amelynek hálás közönsége zsú­folásig megtöltötte a szálló óriási nagytermét. A 28 theol. ifjú magánházaknál volt elszállásolva és igazán szívélyes vendégszeretetben volt részük. A theologu­sok tanáraik vezetése mellett, ^s az eperjesi vendégek a hétfő reggeli vonattal tértek vissza Eperjesre. — A jubiláló ev. egyházközséget meleghangú levélben dr. Párvy Sándor szepesi róm. kath. püspök is üd­vözölte, továbbá a közebédről Zelenka Pál ev. püs­pököt nagy lelkesedéssel táviratilag üdvözölték. — A társasestély tiszta jövedelméből az Otthonnak kö­zel 168 korona jutott. Úgy halljuk, hogy e hó folya­mán dr. Szlávik M. felügyelő tanár vezetése mellett ugyancsak az Otthon javára Lőcsén irodalmi estélyt rendeznek derék eperjesi theol. ifjaink. Ä nyíregyházi ev. főgimnázium a reformá­czió évfordulóját sikerűit ünnepélylyel, a következő programmal ülte meg : 1. Dicsérjük az Urat, Klopstock­tól, énekli a főgimn. daloskör. 2. Az elveszett frigy­láda, Csengey Gusztávtól, szavalja Valent József VIII. o. t. 3. Ünnepi beszéd, tartja Porubszky Pál főgimn. tanár. 4. Erős vár a mi Istenünk, közének. 5. Az. 1859. évi pátens és Nyíregyháza, írta Nóvák Jenő VIÍI. o. t., felolvassa Liszkay János VII. o, t. 6. Az agg prédi­kátor, Kozma Andortól, szavalja Budaházy Menyhért VII. o. t. 7. Ima Haydntól, énekli a főgimn. daloskör. — Ugyanakkor a polgári fiu és leányiskolák ev. nö­vendékei, valamint az elemi iskolák növendékei is ün­nepet ültek. Az utóbbiak külön gyermek-istentisztele­ten vettek rész,amelyen Geduly Henrik lelkész tartott beszédet. Uj tanár. Á szarvasi tanítóképző vallás taná­rává, az eltávozott Tóth József helyébe, Horváth öli-

Next

/
Oldalképek
Tartalom