Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-10-29 / 44. szám

40') EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1908 gát a kor eszmeáramlatai szerint örökösen átformálni: nem az ilyen hitrendszer a vallás világában maga az az örökkévaló emberi, amely felé, mint eszmény felé, épen minden kornak minden egészséges eszmeáramlata önkéntelenül is törekszik. A beteges eszmeáramlatok szerint reformáljuk tehát a protestantismust? . . . No, ez talán mégis túlságosan szerénytelen követelés volna a protestantismussal szemben! Tehát nem új reformáczió, — de a 391 éves reformáczió alapelveinek hű követése véd, óv, fejleszt és erősít meg minket mindenkoron, — mind az időknek végeiglen. — S azért bátor büszkeséggel mondjuk továbbra is, hogy mi — protestánsok vagyunk s azok is maradunk. Országos vallásegyenlőségi szövetség. Ev. egyházunk tespedésének az oka nem az, mintha az evangeliumi erő veszített volna régi erejéből, mintha talán idejét multa volna már, mint a hogy annyi sok eszmének elmúlás a sorsa közöttünk. Äz ég és a föld elmúlik, de az Urnák a szava örök. Ha gyöngül az ereje, oka ennek csak az lehet, hogy nincsen vezető szellem, a ki az evangeliumi erőt ugy tudná beilleszteni a szellemi irányzatok és az élet különféle érdekköreinek áramlatába, hogy gyújtson és világítson. Ereje ma is ugyan az, a mi régen volt. Nem multák idejüket Krisztus ama szavai „Térjetek meg," de a midőn a ker. életnek ezen feladata az egyén erkölcsi lelkiismereti életéhez tartozik, kell külső társadalmi szerveknek is lenni, a melyek ezen életet a társadalomban ápolják és meg is valósítsák. Ezen külső szervek pedig az egyházak mai formái. Ezek egyike sem mondhatja magáról: „Én vagyok az egyedül üdvözítő" mert nem a történeti forma, hanem egyedül az Isten kegyelme az Ur jézus Krisztusban üdvözít. Istennek ezen kegyelme csak történeti fogalmakba foglalható, de nem érinti azt az egymásközti szeretetet, a melyikről Pál apostol módja : „Ha embereknek vagy angyaloknak nyelveken szólnék ís ... ha jövendőt tudnék mondani... ha még milyen hitem volna is s ha szeretet nincsen én bennem, semmit az nem használ nékem." Pedig ugy látszik, hogy az egyházi élet mai alakulata ezen szeretetet, Istennek kegyelmét a külső történeti forma szerint kívánja mérni, a midőn visszhangzik minden attól a jelszótól »mert többségben vagyunk, a mi szavunknak kell érvényesülnie mindenütt.« Ä klerikalizmus terjedésének és ezen terjedésnek czéljából megindított minden kulturai propagandának ez az alap elve, a mely ellentétben a ker. élet igazságának a lényegével, az egyedüliség jog igényével lép fel. Szervezetében bármily erős és megingathatatlan legyen, a kulturális élet mai fejlett állapotában nincsen annyi ereje, hogy egyeseknek és velük százezreknek hatása alól való felszabadítását megakadályozhatná. Äz emberrel veleszületett önállóságra törekvő, mindennek végokát kereső szellem tudományos kutatások nyomán annyi igazságot halmozott fel, hogy a lélek akarata ellenére is vallásilag kétkedővé, egyházfelekezete iránt közömbössé válik, hasonló a pusztába tévedt juhhoz, a hol bár talál oázist, de azért nyugalma még sem teljes. Világító, rendszerező szervre van szükség, a melyik közelebb hozza a való életet a vallás követelményeihez s ebben az irányban nem lehet vezető sem az egyik, sem a másik hitfelekezet, mint ilyen, hanem csak az olyan szerv, olyan társadalmi alakulat, a melyik iránt bizalma lehetne mindenkinek. Isten bölcsessége vezérelte a szervező elméket, a midőn kerülve minden hítfelekezetiséget, mintegy az ösmerkedés kedvéért a tiszta vallás-erkölcsi, és vallástudományi életnek ápolására megalkották az országos vallásegyenlőségi szövetséget, mely zászlajára irta nemcsak az egyenlőség jogigényét, hanem a hitfelekezetek iránti tisztelet és szeretet ápolásával a közmegértés és az önzetlen szeretetnek az életben való megvalósítását is. | Bár csalhatatlan tiszta keresztyén tudat sugallta ' ez eszmét, egyházunk még sem áll vele külső szervi összefüggésben, de a szövetkezet elvei fedik egyházunk elveit, s a mint egyházunk plántálja, erősígeti a hivő lelkekben a hitet, éppen igy ezt teszi az orszá- « gos vallásegyenlőségi szövetség is, csakhogy más uton és módon. Äzért legyen e szövetkezet mindnyájunk szívesen látott vendége ugy otthonainkban, valamint egyházi életünk terén is. H.J. Ä hontsomosi evangelikus templom felszentelése. Felejthetetlen lelki örömben volt részük mindazoknak, akik október hó 18-án Hontsomoson az evangelikus templom felszentelésénél résztvettek. — Nagy öröme volt Hontsomosnak, hogy templomát felépíthette s ezen örömet fokozta s betetézte, hogg a templom szentelését magas kora daczára Dr. Baltik Frigyes, a dunáninneni kerület szeretett főpászíora személyesen végezte, aki szombaton érkezett meg Korponán át Hontsomosra. Ä korponai vasúti állomáson, — ahova délben érkezett meg, — Hándl Vilmos föesperes s egyetemes főjegyző fogadta. Ä korponai evangelikus egyház nevében annak felügyelője, királylehotai Lehoczky Gusztáv magyar s 'tót beszéddel üdvözölte, majd Halmay László a korponai járás s Baumerth Ottó főjegyző, h. polgármester a város nevében. Ä püspök Korpona város egyházi s hazafias történetére utalva, megköszönte a szíves fogadtatást magyar nyelven, majd a presbyterekhez szólva, tót nyelven. Ä nagy sokaság között ott láttuk a róm. kath. egyház képviselőjét is. Ä fogadás után a püspök hosszú kocsi sortól követve felbokrétázott kocsin vonúlt be a városba, ahol Lehoczky Gusztáv felügyelő vendége volt. Pár órai tartózkodás után kíséretével kiment Hontsomosra. Útközben Csábrákvarbókon diadal kapu alatt várta a község apraja, nagyja s a hivek nevében Vyborny György biró üdvözölte. Az elébe jött hívekkel Hontsomosra érve, a diadal kapunál Mártis János lelkész fogadta. Vasárnap reggel ezen ritka alkalomra nem csak a szomszéd község lakosai jöttek el, hanem Zólyomból, Korponáról, Ledényből, Teszérről, Udvarnokról, Devicséről s Dacsólamról ís igen sokan. Ä gyülekezet igen megörüit Hándl Vilmos föesperes jelenlétének is. Jól esett látni körében a korpo-