Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-08-27 / 35. szám

1908 EVANGELIKUS ORÁLLO 303 tői kezdve 20 százaléka, pontosabban megállapítva a lelkészi nyugdíjintézetre 15 százaléka, külön a theol. tanári nyugdíjintézetre 5 százaléka. A belépési díj az eddigi 120 koronáról 200 koronára fölemelve, évi tagsági járulék mint eddig 56 korona, a gyülekezetektől minden, — a nyugdíjra jogosult tag után 24 korona, egy évi offertorium gyülekezetenként, végül az egyh. alkotmány 75. §-ában meghatározott negyedévi időközi jövedelem. A jövedelem és a kiadás tehát meg lett állapítva a szabályrendelet javaslatban, de a nyugdíjintézet mathematikai mérlegéről szakértő mathematikus véleményt még nem mondott (egy. jkv. 1907/106.) Tévedhet számításaiban a mathematikus is, rendkívüli körülmények is zavarólag hathatnak a mérlegre; a szakértő mathematikus mathematikai számítása nélkül fölállított mathematikai mérleg ingadozó, süppedékes talajon áll. Ugy de ez a javaslat még csak bizottsági tárgyalás alá se került! Ugyanis az 1907. közgyűlés 25. pontjában megbízta az ügyvivőt, hogy a lelkészi nyugdíjminimumának betöltött 40 szolgálati év után 2400 koronában való megállapítása, de a teljes fizetés összegéig való emelkedhetésének számbavételével, szakértőleg állapíttassa meg, hogy a már meglevő nyugdijalap és egyéb járulékok figyelembe vételével, mily évi hozzájárulási összeg volna szükséges és kimondotta, hogy a fölemelt államsegélyből első sorban a számítás szerint a nyugdíjintézet javadalmazására szükséges összeg lesz kielégítendő és a nyugdíj-alapba beszolgáltatandó. Az alapszabályzat javaslata elkészült, a mathematikai mérleg is. Az alapszabály javaslat ismét kiterjesztette az intézet működési körét. T. i. a theologiai tanárokra, a püspöki irodavezetőkre, a lelkészi képesítéssel bíró hitoktatókra, az országos tanítói nyugdíjintézethez jogosultsággal nem bíró kántorokra. Több czimen fölemelte a várható nyugdíjat vagy segélyt. Uj czimen temetésig segélyt is kilátásba helyezett. A lelkésznek nyugdíja* 2400 korona abban az esetben is, ha beszámítható fizetése ez összeget meg nem haladja, mig ellenben az 1907. évi javaslat szerint: akinek fizetése 2400 koronával kevesebb, azon lelkész számára állapítja meg a fizetésével egyező összegben. Az özvegyi ellátás összegét 800 koronáról 1200 korona minimális összegre emeli. Az árvák neveltetési díját 140 korona minimális összegről 200 korona minimális összegre emeli. Megszünteti azon korlátot is, hogy e dij egy és ugyanazon családbeli gyermekekre nézve 800 koronánál, illelve szülőtlen árvákra nézve 1600 koronánál többre nem rúghat. Uj kedvezmény ebben a javaslatban a temetési illetmény (300 korona), mely a nyugdíjintézeti jogosult tagnak halála után az özvegynek, a neveltetési díjra még jogosult szülőtlen árvájának, vagy uz elhunyttal egy háztartásban élt anyjának, vagy nő testvérének fizettetik ki. (Fejtegetéseimben ez után csak a lelkészekről fogok szólani, a theologiai tanárok ügyét rövidség okáért kikapcsolom.) Ezek a kiadások a mathematikai mérleg szerint mind fedezetet találtak ! Ugyanis az ügyvivő a mathematikussal közölte a tervezetet, a szükséges statisztikai kimutatásokat, kimutatta neki az új mérlegbe felveendő vagyont a következő tételekben: 1) Az egyházegyetem ád évenként ez után is 48000 koronát; 2) azon fölül az egyházunkat 1909-től kezdve megillető 903,600 korona államsegélyből évenként annyit, amennyi a nyugdíjintézetnek föntartására szükséges; 3) az egyházközségéknek a tervszerint megszabott uj járulékait; 4) a templomi offertóriumot (1600 K) és 5) a negyedévi időközi lelkészi jövedelmet (400 K); 6) a tagok évi járulékait, valamint 7) a pótbefizetéseket (ez utóbbiakat mint tőkét); 8) az utánfizetéseket; 9) eddigi hátralékokat, mint tőkét (50000 K); 10) az eddigi tartaléktőkét (1,357,000 K); és 11) végül a fölemelt államsegélyből egyházunknak jutott összegéből oly hányadot tőkéül, amennyit a kiszámítandó mérleg fog feltüntetni évi fedezeti hiányul. A fölajánlott összegekre nézve a következő igénytelen észrevételeim vannak: az 1) 4) 5) 7) 8) 9) számok alatt fölszámított összegeket egészen biztos jövedelemnek vehetni, a 2) sz. alattit a kilátásba helyezett törvény föltételéhez kötötten, szerintem tehát szinte biztosnak, ha t. i. a törvényhozás teljesíti a mi egyházunk által a fölemelt államsegély fölosztására nézve nyilvánított kívánságot. A 3) sz. a. kimutatott összegre nézve a föntartó testületek meghallgatandók. Ezt a jövedelmi összeget tehát csak azon esetre találom biztosítva, ha vagy a fentartó testületek megszavazzák, vagy a fölemelt államsegélyből találhat fedezetet. A tagok járulékait (6) valahogyan csak előteremtik a magok jól fölfogott érdekűkben a legszegényebb tagok ís, ámbár nyomasztólag fog reájuk hatni az a tudat, thogy az egybázegyetem egy-egy 100 korona nyugdíjra egyenlő összeget fog reá fizetni, az állam segélyből a legszegényebb kongruásra, valamint a gazdagabb jövedelmű tíszttársra, holott a segélynek fogalmában benne rejlik, hogy az a szegénynek jár, nem a jómódúnak. (Folyt, köv.) Csanádcsongrádi esperesség közgyűlése. A csanádcsongrádi egyházmegye augusztus 6-án tartotta évi rendes közgyűlését. Ez alkalommal az egyházmegye legnépesebb egyházközségében Nagylakon. Az előző napon délelőtt a népiskolaszék, délután a lelkészi értekezlet tartotta tartalmas ülését, melynek megállapodásait, javaslatait egyértelmüleg minden észrevétel nélkül emelte határozattá a közgyűlés. A gyűlés napján magyar istenítisztelet vezette be a tanácskozásokat. A gyülekezet százai — férfiak, asszonyok — von ultak be a templomba, a hol két énekkel, oltári szolgálattal, gyámintézeti alkalmi imával folyt le Leszich László tótbánhegyesi lelkésztársunk kenetteljes fungálása mellett az isteni tisztelet. A gyűlés megalakulása után Saguly János pitvárosi lelkésztárs tette meg jelentését az egyházmegyei elnökségre lefolyt szavazásról, melynek értelmében Ház Antal nagybirtokost, Petrovics Soma szentesi lelkészt harmad izben emelte az egyházközségek bizalma az egyházmegye élére. Lelkes éljenzés fogadta a bejelentést, melyet Ház Antal köszönt meg keresetlen meleg szavakkal. Az esperes terjedelmes évi jelentése kegyeletes megemlékezéssel adózott az egyházkerület és egyházmegye halottjainak: amott Báró Podmaniczky Frigyes és Fabiny Teofil egyházkerületi felügyelőnek, emitt id. Draskóczy Lajos és Hrdlicska Károlynak, kiemelve ez utóbbinál, hogy irodalmi egyéb működése mellett mint Petőfi dalainak hivatott műfordítója is érdemessé tette nevét. A terjedelmes esperesi jelentés felölelte a kérdéseket, melyek a közegyházat foglalkoztatják. Az egyetemes gyámintézettel dr. Láng Lajos Győrött tartott nagy székfoglaló beszédje alkalmából foglalkozott. Az ott konstatált tizennégy egyházmegye