Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-07-02 / 27. szám

190b 237 az egyházi hatóság dolgozzon ki utasítást, melyben körvonalozza a lelkész, tanító, presbitérium teendőit, a belmisszió terén. Äz árvák gondozását szükségesnek tartják, de anyagi erő híjári nem árvaházak építése révén, hanem egyes hitbuzgó családoknál leendő elhelyezés utján. Bélák István indítványára elhatározták, hogy mozgalmat indítanak az iránt, hogy az eddigi ág. hivt. ev. elnevezés helyett a rövidebb, értelmesebb evangelikus elnevezés vétessék használatba. Horváth Károly javaslata alapján a gyűlés teljesen csatlakozik az ORLE-nek az 1848: XX. t.-c. végrehajtása érdekében megindítandó mozgalmához. Mohácsy Laios referádája kapcsán kimondja a gyűlés, hogy a maga részéről is kívánatosnak tartja az 1898: XIV. í.-c.-nek oly értelmű módosítását, hogy a lelkészi fizetés 2400 K és hat 200—200 korona korpótlék legyen. Nemesszalók sma kérelmét, hogy iskoláját államosíthassa, a gyűlés oly feltétellel teljesíti, ha az állammal kötendő szerződés mindenben megfelel a mi egyházunk érdekének. Pafaky B. kéri, hogy a tanítóknak a vasúti kedvezmény megadása tárgyában beadott kérvényét az egyházmegye pártolja. Ä gyűlés így dönt. Az indítványok kapcsán feláll Mohácsy Lajos és utallással az egyházmegyei felügyelő megnyitó beszédére, utalással a klerikálizmus veszedelmes előnyomulására, térfoglalására, inditvángozza: mondja ki a közgyűlés, hogy a maga részéről felette szükségesnek tartja és kívánja egy olyan szövetség, vagy liga szervezését, amely menten minden felekezeti színtől, egyesítse a maga kebelén a haza minden szabadou gondolkodó, liberálisan érző polgárát, aki a lelkiismereti szabadság, a teljes egyenlőség és egyenjogúság elvét óhajtja megvalósítani az egyházi, társadalmi és politikai élet terén. Ä gyűlés Lányi Sángor ellenindítványával szemben egyhangúlag Mohácsy indítványát fogadja el. Ezután Káldy ). leplezi le az egyházmegye előtt gróf Äpponyi miniszternek egy újabb merényletét, amelylyel ez a prot. egyházak autonomíája ellen támadt s a melylyel ismét a klerikálizmusnak kiván nagy szolgálatot teljesitení. Felolvassa u. i. Äpponyi egyik beszédének ama részét, amelyben ez kijelenti, hogy Benedek J. tanügyi író v. képviselő egyik történelmi tankönyvét kötelezővé teszi az összes államsegélyt élvező felekezeti iskolákban. E tankönyvben pedig a szerző a gyermekeket arra serkenti, hogy „szünet nélkül imádkozzanak a Szűz Máriához és a többi szentekhez." Még több hasonló szemelvényt mutat fel a könyv egyes részeiből. Kérdi: van-e a miniszternek erre joga és köteles lesz-e ő, mint államsegélyt élvező ev. tanító e tankönyvet akczeptálni ? ! Ä gyűlés felháborodással értesült ez ujabb merényletről s utasítja a tanítókat, hogy ily tankönyvet né vegyenek használatba. Ä közgyűlés az esperes imájával ért véget. Ä párbér és a nem katholikusok. Végre a kormány is belátta annak az állapotnak képtelen és tarthatatlan voltát, hogy eddigelé igen sok helyen a protestánsok is tartoztak a r. kath. lelkésznek párbért fizetni. Ä kultuszminiszter ennek az állapotnak megszüntetése tárgyában rendeletet intézett a törvényhatóságokhoz. — Ä rendelet hivatkozik arra, hogy a nem katholikusok párbérszolgálata állandó jogi vita tárgya és ezért gyakran súrlódásokat okoz a vallás| felekezetek között. Ezért elhatározta a miniszter, hogy j a nem katholikusokat mentesíti a párbér alól, viszont | a lelkészeknek kárpótlást ad. Ezért fölszólítja a törvényhatóságok fejeit, alispánokat és polgármestereket, hogy készítsenek sürgősen részletes, hiteles kimutatást arról, kik fizetnek valóban mint nem katholikusok párbért és hogy jogos alapon fizetnek-e ? Ä kimutatásokat a lelkészek töltik ki és azokat az elüljáróságok, a főszolgabírák vagy polgármesterek hitelesítik. Ideje is volt már, hogy az eddigi szégyenteljes állapot megszűnjék. De azt nem értjük: minő jogon igér a miniszter úr állami kárpótlást a r. kath. lelkészeknek az elvesztett párbérért ? Ä jogtalanság újabb jog forrása nem lehet! Vagy nálunk csakugyan minden lehet ? ! — így ír erről a kérdésről a Prot. Egyh. és Isk. Lap érdemes szerkesztője. Mi pedig hozzátesszük az ő kérdéseihez: százados jogszokás által biztosított anyakönyvi jövedelmeinktől eleshettünk minden kárpótlás nélkül és minden miniszteri ünnepélyes ígéretek daczára — de százados, törvény- és jogellenes bitorlást a ma jogbiz minisztertositó erővel ruház fel, mert a kierőszakolni szándékolt kárpótlás a kath. klérusnak kedvezne? . . . Hát mi volt a protestánsok részéről törvény és jog ellenére a kath. papok részére fizetett párbér egyéb, mint bitorlás, a mit az államkormány tehetetlensége nem akart észrevenni — s most, hogy észreveszi, teszi úgy, hogy ismét megalázza a protestántizmusí — kárpótlással a kath. papok részére! Nem, miniszter ur, itt jog szerint kárpótlásról csak egyik fél beszélhetne, — az eddig jog nélkül megadóztatott protestáns fél. PÄLYÄZÄTOK. Ä tiszai ág. hitv. ev. egyházkerület eperjesi Collegiumának jogakadémiáján a magyar magánjog, ausztriai magánjog és bányajog tanszéke megüresedvén, e tanszékre pályázatot hirdetek. Ä tanszék javadalmazása — amennyiben rendes tanárral töltetik be — a collegiumi jogakadémia pénztárából havi előzetes részletekben kifizetendő 3200 kor. évi törzsfizetés, 800 kor. évi lakpénz, öt izben esedékes, egyenként 200 koronás ötödéves korpótlék, valamint a szervezeti szabályokban s egyéb határozatokban e tanszék után esedékes vizsgadíjak és tanI dijosztalék. Ä rendkívüli tanárnak tandíjosztalékra igénye nincs; ellenben a coll. jogakad. pénztárból húzott fizetése, lakbére, korpótléka ugyanaz, mint a rendes tanáré, nemkülömben a szabályok szerinti vizsgadíjra is van igénye. Ä rendes- és rendkívülí tanár nyugdíjjogosultságát és fizetési kötelezettségét az 1894: XXVII. t.-c. I szabályozza. Rendes tanárul oly ág. hitv. ev. pályázó választható meg, aki a tanszék valamelyik főtárgyából egyetemi magántanári képesítéssel bír; rendkívüli tanárul oly ág. hitv. ev. pályázó alkalmazható, aki legalább jogtudorí oklevéllel bir. A rendkívüli tanár három év alatt az egyetemi magántanári képesítést tanszékének egyik főtárgyából megszerezni köteles. Ä megüresedett tanszéket az eperjesi Collegium igazgató-választmánya tölti be. Ä megválasztandó tanár tanszékét 1908. szeptember l-jén lesz köteles elfoglalni s ez időtől kezdve a tanszéket megillető javadalmak élvezetébe lép.