Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-06-25 / 26. szám

1908 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ tí225 Az orsz, prot. szövetségbe beléptek és az 1 korona tagsági díjat is lefizették: 1. Brenn Zoltán Zalaegerszeg. 2. Brenner Ferencz 3. Brenner Ferencz ifjú 4. Bőrcz János 5. Havas Kristóf „ 6. N. N. J. Nagy Pál 8. Nagy Gyula Csonkahegyhát 9. Litványi György Zalaegerszeg. 10. Szalay Sámuel 11. Trsztyenszky István „ 12. özv. Boros Imréné „ 13. Brenn Zoltánné (rkath.) 14. Nagy Gyuláné Csonkahegyhát. T Ä R C Ä. Az evangelikus istentisztelet. (A liturgia egységesítése kérdéséhez.) 3. Ä hazai istentiszteleti rend első nyomai. Hazai evang. egyházunk első istentiszteleti rendjei tudtommal eddig közzétéve nincsenek. Mindig nagy kárára a tudománynak, mert azok ismerete érdekes világot vetne a fejlődésében, sőt csírájában is küzködő egyházi életűnk múltjába. Első sorban az illető egyházak lelkészeinek feladata volna, hogy a levéltárakban őrzött régi istentiszteleti rendeket a tudomány számára hozzá férhetővé tegyék. A XVI. század istentiszteleti rendjéről épen e szomorú körülménynél fogva nem számolhatunk be. Különösen nem dönthetünk ama körülmény fölött, vájjon van-e eredeti vonás hazai ev. egyházunk istentiszteleti rendjeiben, avagy a sűrű érintkezés következtében, mely hazai ev. egyházunk s a német evang. egyház között fönnállóit, a liturgia is változatlanul vitetett át? Az utóbbi föltevés valószínűbb. Hiszen nem csak a megtisztított vallást, az ige hirdetés tisztaságát kaptuk Német, majd Francziaországból (Kálvin), de theologiai tudományunk is onnan táplálkozott, sőt lelkészképző intézetünk nem lévén — összes lelkészeink, tanítóink német és egyéb külföldi iskolákban nyerték tudományos kíképeztetésüket. E körülmények következtében joggal tehetjük föl, hogy hazai ev. egyházunk első istentiszteleti rendjei — ha itt-ott elis tértek a külföld s kütönösen a lutheri és kálvini istentiszteleti rendektől — alapelveiben még is ezekhez csatlakoztak. Ä küzködés, a bizonytalanság tengerében nyugvó pontot, pihenő szigetet jelent az 1606. évi bécsi békekötés s annak 1608-ik évi beczíkkelyezése. E békében kimondatott a vallás szabadság nagy elve", ami a lelkiismeret szabadságát ís jelenti. Vallás dolgában, ím kiki szabadon követheti lelkí-híte meggyőződését, nem függ többé a lelkiismereti rendőrszolgálatot végző róm. kath. klérus hatalmától! (fülbegyónás). E törvényben megkapták őseink a jogot, hogy egyházukat szervezzék. A szervezés munkáját gr. Thurzó György országnádor vette a kezébe, ki 1610. tavaszán az északi 10 vármegye ev. mágnásait, nemeseit, a szabadkirályí városokat s az esperességeket zsinatra hívta össze. Ezen, valamint az 1614. évben Thurzó Szaniszló által Szepes-Váraljára összehívott zsinaton megválasztattak az első evang. püspökök" kiknek feladatai közé tartozott az egyházak látogatása, az egyházi és istentiszteleti rend feletti őrködés is. E zsinatok következtében több egyház készített rendtartásokat, melyeknek i azonban a fentiek következtében ismertetésük lehetetlen. Bővebb bepillantást nyerünk a XVIII. századi J istentiszteleti életre a rózsahegyi zsinat határozatai ! alapján. 1 Ä XVII. század keservei vérig sanyargatott, fél— | holtként gyötrődő evangelikus egyházunkat föloldozták minden néven nevezendő egyházi rendtartás alól. Ä türelmében fékevesztett róm. kath. klérus vad gyűlölettel vetette magát a főúri pártfogóktól megfosztott ev. gyülekezetekre. Papjaikat, a nyáj hív pásztorait hazug módon börtönökbe, gályákra hurczoltatta, vagy a száműzetésbe lökte. A pásztorától megfosztott nyáját szép szóval, ígéretekkel, tűzzel-vassal egyaránt kényszeritette visszatérni a róm. kath. egyház kebelébe. Fölbomlottak a gyülekezetek, fölbomlott az egyházi élet — az általános zavar, az általános borúlás közepette, templomok és papok híján csodálkozhatunk-é, hogy veszendőbe ment a megszokott liturgia, a használt istentiszteleti rend ís ? Erdők mélyén, barlangok sötétjében a szabad ég alatt félve, szorongva szállottak égnek a meggyötörtek zsolozsmái. Oh, nem többé a külső csín, a külső rend tette fenségessé az üldözöttek istentiszteletét, de a könyeket fakasztó fájdalom, a kétségbeesés örvényében sem csüggedő gyermeki hit ereje! — Ha volt ís rendes istentiszteleti rend ev. gyülekezetünkben, joggal hihetjük, hogy az a kegyetlen elnyomatás, üldözés évtizedében teljesen tönkrement, vagy a biztosabb idők beálltával részleteiben változva éledt föl. A rózsahegyi zsinatnak eyyik legfőbb tárgyát képezte az istentiszteleti rend megállapítása. A zsinat e kérdésben csak általánosan döntött s az istentiszteleti rend részletes kidolgozását, valamint az agendának három nyelven való megszerkesztését a három püspökre bízta. (Pilarik, Kermann és Zabler). Az istentiszteleti rendre vonatkozó határozat ez „Harmadik harangozás után kezdődik a szertar-i tás Isten lelkének segítségül hívásával (Jövel Szt. Lélek), mialatt a hívők padjaikban állanak, a lelkész pedig az oltárnál térdel. Ezen bevezetés egész éven át megtartandó. Azután a lelkész egyháza nyelvén énekelve mondja : Az Úr legyen veletek! )Salutatio). Utánna énekelve mondatik az ima (Collecta) ; olvastatík az epistola s az evangelium. A zene, illetve az orgona megtartatík; de az ének anyanyelven történjék. Papiruhánál az Alba megtartatik, az emelvényről való éneklés évenként csak háromszor történik. A Credo minden alkalommal énekeltessék. A gyertyák eltörlendők. A szent beszéd egy órán túl ne tartson ; utána az egyetemes hitvallás olvastassék, kivéve, ha egyesek emlékére tartatík a beszéd. Végül az oltár előtt, a chorus hálaadó éneke után reczítálja az imát és megáldja a népet keresztjel alkalmazásával". (Zsilinszky A magyarhoni prot. Egyh. tört.) Ez alap elvek szemmeltartásával dolgozták ki a kerületek püspökei az agendát három nyelven, melyek hivatva lettek volna egységet teremteni az istentiszteleti életben. Nincs módomban a magyar és a német agendát ismertetni, mely ama zsinati határozat folytán szerkesztetett, nincs is módomban megállapítani, vájjon a szigorú egység mind a három agendában keresztül vítetett-e, avagy a nyelvi külömbségen kivűl más eltérések is voltak-e uralkodók — szóval — nincs mó-