Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)
1908-06-04 / 23. szám
200 EVANGELIKUS OKA LLO 1908 Ha pedig az államsegély oly biztos valami, melyre minden körülmények közt számítani lehet; akkor módosíttassanak az 52. §. a) b) c) pontjaiban foglalt átmeneti intézkedések is a már segélyt élvező tagok előnyére; mert e módosításokat az államsegély igénybevétel %>-ának felemelhetési joga megengedi. Bátorkodtam a fentebbiekben elmondani a nyugdíjintézet szabályrendeletének második tervezete felől való véleményemet. Azt a nyugdíjintézetet minél remekebbnek, olyannak szeretnénk mindannyian, a mely a nyugdíjintézeti tagoknak teljes megnyugovást adjon és egyházunknak dicsőségére legyen. Ez pedig csak úgy lesz elérhető, ha óhajtásainkat s ezekből folyó indítványainkat őszinte szóval feltárják egymás előtt, hogy a mondott szóból értve, mérlegelhető és megállapítható legyen a legjobb; s az így kiválasztott anyagból épülhessen fel nyugdíjintézetünk azon ethicai alapon, mely egyházunknak létfeltétele. Vigyázzanak azért az építők, el ne vessék azt az építő követ, mely az épületnek fundamentuma és szegelet köve, a mely a Krisztus. Általánosságban azért, én, bármely szépnek lássam is a közzétett második tervezetet, abban egyet-mást mégis módosítandónak találok s ebbeli nézeteimet — ' úgy vélem — felszólalásaimban indokoltam is. Midőn pedig véleményeim nyilvánításáért, melyek- j kel néhol a Nt. ügyvivő úrral ellentétbe jöttem, bocsá- ! natot, a közönségtől pedig türelmének igénybevételéért | elnézést kérek; egyúttal itt, felszólalásomnak végén, az j ügy tanúlmányozásából levont következtetéseimet indít- j ványokba összefoglalom azon kérelmemmel, hogy előzetes felszólalásaimat indítványaim megokolásának méltóztassék tekinteni. Ez előre bocsátottak alapján, egyházunk érdekében Egyházunk egyetemes közgyűlésének tagjait alázatos tisztelettel megkérem, hogy midőn Isten lelke és ők az egyetemes közgyűlés- j ben összegyűlnek egyházunk kormányzati ügyeinek el- i intézésére és megalkotják egyetemes nyugdíjintézetünk szabályrendeletét; méltóztassék alapszabályilag elhatározni, miszerint 1. Äz állam által nyugdíj, közigazgatás és gyülekezetek teherviselésének könnyítésére adott államsegély évi összegéből, a tervezet mathematikai mérlegében jelzett 31 % helyett 38—40"« fordíttassék a nyugdíjintézet segélyezésére; ennek ellensúlyozásául pedig úgy a gyülekezetek, mint az akadémiákat fenntartó testületek mentessenek fel minden néven nevezett fenntartási teher alól. 2. A kisebb fizetésüek számára megszabott 2400 korona minimális nyugdíjösszeggel szemben szabassék meg a nagyobb fizetésüek számára a nyugdijmaximum 3500 korona összegben; egyúttal pedig adassék jog a kisebb fizetésüeknek — pótbefizetési kötelezettség alatt — maguknak a maximális nyugdíjösszegig terjedhető nyugdíjigény biztosítására. 3. A segédlelkészek javára — kápláni éveikben j beállható mnnkaképtelenségük esetére — alkottassék a 1 nyugdíjintézet körén belül segélypénztár. 4. Mondassék ki, hogy a minden hónap elsején • esedékessé váló és kifizetett nyugdíjak, segélyek, arra ; az egész hónapra is járnak, melyben a nyugdíjazott vagy segélyezettnek elhalálozása történt és az esetle- < ges elhalálozás napjától a hónap végéig terjedő idő- j közi segélyrészlet a jogutódoktól vissza ne követeltessék. : 5. A szolgálati időszak megszakításának számításánál a szolgálati időmegszakítást szenvedő nyugdíjintézeti tag védelmére, vétessék fel az alapszabályzatba a vis major lehetőségének tekintetbe vétele. 6. Az özvegynek térjelhagyása és halálos betegségben kötött házassága megállapításánál — igazságtalanság elkerülhetése végett — biztosíttassék a polgári bíróság előtt indítandó kereseti jog. 7. Tétessék intézkedés az iránt, hogy az apa és anya jogigényeinek elvesztése esetén, kinek kezeihez utaltassék ki az árvák neveltetési díja ? Az alapszabályzatba ne vétessék fel oly szabályzati pont, mely a tévedő, bűnös árvagyermeket szívtelenül kilökné a nyugdíjintézet gondoskodása köréből; de kezeltessenek ezek a nyugdíjintézet körében úgy, mint a legfigyelmesebb gondot igénylő nyomorúlt lelki betegek, hogy bűneikből megmentessenek a becsületes életnek. 9. A tagsági járulékok befizetése a tagok teljes nyugdíjképességének beálltakor szüntettessék be. 10. A nyugdíjintézetből kilépő, vagy a nyugdíjjogtól megfosztott tagnak — ha csak segélyt igénylő családtagja nincs — adassék vissza kamatnélkül befizetett járuléka. 11. Az egyetemes nyugdíjintézet felállításával az alsóbb fokozatú egyházhatóságok által fenntartott nyugdíjintézetek ne fosztassanak meg létjoguktól. 12. Az átmeneti időszaki segélykülönbözetek megállapítása helyett minden régi és uj igény egyformán elégíttessék ki a nyugdíjintézet kebelén. Mely indítványaimnak bizalomteljes előterjesztése mellett kiváló tiszteletem nyilvánításával vagyok A főtisztelendő méltóságos egyetemes közgyűlésnek Kis-Baboth, 1908. év május hó 4-én. alázatos szolgája Ihász László ev. lelkész. „Egy kisded játék." Nagytiszt, szerkesztő Úr! Fogadja szíves köszönetemet a becses lapjában a fenti cím alatt megjelent közleményhez fűzött megjegyzésért, melyben azon egészen helyes nézetnek ád kifejezést, hogy a cikk írója egyoldalú álláspont szószólója és azért szívesen akar nyitni tért a más oldalról jövő felszólalásnak is. Ennek következtében, de maga az igazság érdekében is ime jelentkezem feleletre, bebizonyítandó, hogy Wallrabenstein testvérem állításai nem felelnek meg a valóságnak, hogy azokat meggondolatlanul írta le, hogy azoknak leírásánál őt éretlenség és rosz indulat vezette. Wallrabenstein testvérem még nem tudja, hogy egy fiatal testvérnek, aki csak a püspök kegyelméből és a főesperes ajánlására lett idő előtt rendes lelkészé, egy 33 éven át az egyház szolgálatában álló és megőszült testvért és ezidőszerinti főnökét oly hallatlan hangon és módon, aminőt ő érintett cikkben használt, megtámadni illetlen. Wallrabenstein testvérem még nem tudja, hogy a canonica visitatio előtt mindig és mindenütt tartatnak egyházmegyei közgyűlések, amelyeknek feladata előkészíteni a can. visitatiot, t. i. megállapítani az utazási tervet, megválasztani azokat a férfiakat, akik a püspököt kisérni kötelesek, megállapítani a fogadtatás módját stb. Wallrabenstein testvérem még nem tudja, hogy kerületi gyűlésen kockáztatott olyan állítás, hogy egy főesperes az egyházmegyei közgyűlést és az egyházakat „mintha jégre vezette volna" magában is elegendő