Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-05-28 / 22. szám

IV. év. Nyíregyháza, 1908. május 21* szám. EYAMELIKUS ŐRÁLLÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy íven. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hirdetések szövegét és diját a szerkesztő-kiadó címére kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTÖ-KIÄDÖ

: GEDULY HENRIK evang. lelkész, NYÍREGYHÁZA. R lap ára: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyedévre 3 K Egyes szám ára 40 fillér." * Hirdetés ára oldalanként 40 korona. • TARTALOM-JEGYZÉK : Vezérczikk. Új pápai dekrétum. Blatniczky Pál. — Róma felé! Lutheránus. — Egyetemes nyugdíjintézet. Kérő szózat a lelkésztestvérekhez stb. —y--k—cz. Kéretlen vélemény az új tervezethez. Ihász László. — Rz «Egyházi Énektár" III. próbafüzete. Czékus László. — Rz »utasítás« a nem állami elemi népiskolákról stb. Kund Sámuel. (Vége.) — Belólet. — Irodalom. — Pályázatok. — Hirdetések. Új pápai dekrétum. Megszoktuk már, hogy újabb időben a jogegyenlőség és viszonosság nagyobb dicsőségére szüntelen támadnak, jogainkat nyirbálgatják s olybá vesznek, mint egykoron, a magyar nemzet leggyászosabb korában apáinkat. Itt a legújabb 1907. évi XXVII. t.-c., mely önkényesen rendezi iskoláink, tanítóink helyzetét, pedig ebbe valamelyes beleszólásunk tán nekünk is lett volna. Ha 1—2 szeszgyárosnak eszébe jut a szeszgyárosok ügyét „rendezni", az illetékes miniszter a lehető legrövidebb idő alatt ankétet hív össze, melyből az érdekelteket semmi áron ki nem hagyja, de amikor arról volt szó, hogy a protestánsoknak századok óta békekötések s tételes törvények alapján gyakorolt iskolafentartási joga új alapra helyeztessék, amikor körülbelül 2 millió korona évi költséggel fenntartott másfélezer iskolánknak teljes átalakításáról volt szó, senkinek sem jutott eszébe, hogy minket is meg kellene kérdezni: nincsen-e a rendezés egyes tételei ellen kifogásunk? Ha ez megtörtént volna, nem kellene most törvényreviziót sürgetnünk s a 35. §-t is aligha lehetett volna a törvénybe ötletszerűen becsúsztatni. Még egy év sem múlt el azóta s a napilapok újra meglepő, egyházunkat nagyon is közelről érdeklő hirt hoznak. Nincs egyébről szó, mint a klerikalizmus újabb, hallatlan merényletéről, amelyre ha megjön a „piacet" pecsétje, sírhatunk mint a nápolyi gályarabok. „A római szentszék" ugyanis „a magyarországi főpapokkal egyetértőleg a pápai dekretum XI. pontjának 2. §-val" hatályon kívül helyezi a „Breve Gregorii XVI. ad primatem et archiepiscopum Regni Hungariae"-t s az ehhez kibocsátott „Instructio Cardinalis Lambruschini ad primatem etc.-t s állítólag kimondja, hogy a protestáns lelkipásztor előtt kötött házasság a római egyházjog szempontjából érvénytelen. Teszi pedig ezt azért, mert kevesli azokat a reverzálisokat, melyeket a róm. katl^ papok az 1894. XXXII. t.-c. 1. §-a alapján « prot. házasulandó felektől minden eszközzel kicsikarnak. Ä lelkiismereti szabadság szempontjából, mely a prot. egyházak eleme, e törvény ellen kifogást nem emelünk, a gyakorlatban azonban — sajnos — megkellett róla győződnünk, hogy vele a lélek halászat törvényes elismertetést nyert. De nem is erről, hanem arról a hallatlan merészségről van itt szó, hogy Róma újra nemcsak a mi egyházunk tekintélyén, hanem hazai szentesített törvényünkön is rést ütni készül. Amig a pápai intézkedések csak a róm. kath. egyház belügyeivel foglalkoznak, semmi közünk hozzájuk, de már az ellen a leghatározottabban tiltakozunk, hogy evang. híveinket, kik az állam és saját egyházunk törvényei szerint szabályszerűen megesketI tettek, egy tőlük távol álló közeg — legyen | bár neve szentszék is — megbélyegezze s | házasságukat konkubinátusnak minősítse. Hivatalosan még nincs tudomásunk róla, | hogy a plébánosok csakugyan ilyen utasítást kaptak volna s reméljük, hogy hazánkban, — Németországban az 1841-ben kimondott elv marad továbbra is érvényben, — a nemzeti kormány ilyen középkori torzszülöttnek megje; lenését meg sem engedné. Ott a ius placeti! i De ha a napilapok közlése tényeken alap| szik, ha igaz, hogy húsvétkor csakugyan : megjelent volna a pápai dekrétumra vonatI kozó esztergomi cirkuláré, kérdjük: van-e j erről gróf Äpponyi Albert kultuszminiszter! nek tudomása s ha igen, miért nem akadályozta meg annak köröztetését? Ha nem igaz, egyenes és megnyugtató választ kérünk! I Annyit minden hatóságtól elvárunk, hogy e