Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-04-23 / 17. szám

1908 EVANGELIKUS ORALLO 147 )tt missziói központ; vagy oly egyház körében, amely egalább 30—40 községben szétszórtan élő családokéi bír. Nincs időm elővenni a létesítendő intézet céljáról kibocsátott kérvényeket s megnézni, vájjon az inézet Torzsán leendő felállításának szükségeit a bácsnegyei esperesség és a bányakerület elnöksége a támogatását aláírásávál indokoltan ajánlja-e? de annyi nizonyos, hogy az eszme szép, üdvös, ámulatba vagyunk ejtve általa s első tekintetre azt voltunk hajlaniók hinni a fenti néhány körülmény megfigyelése nélíül, hogy oda az egész egyetemes egyház szegény sorsú konfirmandusai össze lesznek gyűjthetők, azért ndúlt meg az adakozás a kerületen, gyámintézeteken stb., nem láttuk a nehézségeket, melyek az eszme ;estté öltése pillanatában előállhatnak. Legalább most fontoljuk meg bővebben. Én az én 40 községből álló diaspórám konfirmálandó gyermekeit szombat délutánra rendelem be, ekkor ás a következő vasárnap reggelén és délutánján oktatom s ez utóbbi óra végeztével 4 óra tájon haza bocsátom, hogy 5—6 óra tájon, tehát még világoson haza érjenek. Äz 1 napi ellátást egyes könyörületes szívű családjaink adják. En más módot nem találtam. Ä torzsai konfirmandusok otthonára gyűjtött pénz vagy ehez hasonló gyűjtések ily ellátás könnyebb eszközlésére volnának fordítandók. Ä Famler-féle eszme szép, tetszetős; de kivitele nagy nehézségnek megy elébe. Felföldi. Rz „utasítás" a nem állami elemi népiskolákról. (Folytatás.) Még tovább terjeszti ki a miniszternek intézkedési jogát az utasítás 46. §-a, annyira, hogy bizonyos esetekben be-benyúlhat az egyházi fegyelmi bíróságok eljárásába, ezt föl is függesztheti s a vétség fölötti bíráskodást a közigazgatási bizottsághoz, s tehát saját hatáskörébe terelheti át, tekintet nélkül arra, vájjon az iskola állámsegélyes-e vagy sem. Ä nemzeti szempontot érintő vétségek eseteit érti a miniszter és az ezek által veszélyeztetett állami érdekek biztosítását mondja intézkedés céljának. Ä vétségek meghatározása ugyan nem szabatos és a legnagyobb önkénynek enged tért, egyházunk fegyelmi törvénye és eljárása nem szolgáltatott s nem is fog szolgáltatni okot az ilyetén megszorításra; de mivel az utasítás állami érdeknek biztosítását hozza föl érvül és célul és mivel az intézkedés a jogegyenlőség és viszonosság elvét nem sérti, salus reí publica suprema lex esto ! Ezek az intézkedések, folytatja az utasítás, (46. §. 3. bekezdés) nem szüntetik meg az iskolafönntartók azon jogát és kötelességét, hogy az érintett nemzeti szempontok fölött sajat hatáskörükben is őrködjenek, fegyelmi jogukat tehát ezekre is érvényesíthetik, de ily esetekben tartoznak a minisztert a fegyelmi eljárás megindításáról haladéktalanul értesíteni, ítélethozatal után pedig az ítéletet az összes fegyelmi iratokkal a miniszterhez fölterjeszteni. Es ha a miniszter a fegyelmi vétségek valamelyike által veszélyeztetett állami érdek szempontjából szükségesnek látja, a fegyelmi ítélet végrehajtását fölfüggesztheti, sőt ugyanezen állami érdek szempontjából a fegyelmi eljárásnak bármely szakában az ügyet a közigazgatási bizottsághoz utalhatja, az iskolafönntartó hatóság által indított fegyelmi eljárás megszűntnek tekintetvén. Äz a jog tehát és az a kötelesség, hogy az iskolafönntartó hatóság a nemzeti szempontok fölött őrködjék, nem szűnt meg, de a miniszter minden percben meggátolhat e jog gyakorlásában, ezen kötelesség teljesítésében, ha az állami érdek szempontjából szükségesnek látja. És a vétség elbírálása aztán nem is független bírósághoz uialtatik, hanem meglehet egy a pártpolitika hullámverései közt, melyet ismét felekezeti erők is mozgatnak, fogamtatott közigazgatási testülethez ! Midőn a tanító a nemzeti szempontok megsértése miatt állásától elmozdíttatott, (ut. 48. §. 4. s követk. bekezdések) a vétség terhelheti egyedül a tanítót, terhelhet másokat is, pl. az iskolaszéket, a lelkészt, a választók egyetemét vagy többségét. Általános jcgelv: a bűnös bűnhődjék, az ártatlan ne sújtassék. Äz utasítás még is, ha a tanitó a nemzeti szempontok megsértése miatt állásától elmozdíttatott, bár föltehető is, hogy a vétség csakis a tanítót terheli egyedül, az új tanítónak alkalmazását föltétlenül a miniszter jóváhagyásához köti, tekintet nélkül arra, élvez-e a tanítói állomás államsegélyt vagy sem. Tehát megfosztja az ártatlan választó közönség választási szabadságát a tanító bűnéért. Meglehet a tanító megválasztásakor egészen kifogástalan ember volt — még a miniszter se talált volna benne kifogásolnt valőt — utóbb vedlett át nemzetiségi érzelművé, meglehet az iskolahatóság kérte, szorgalmazta ennek fotytán az elmozdíttatást, mégis megszoríttatik választási szabadsága! És ha valamely gyülekezet oly szerencsétlen, hogy másod ízben is elmozdíttatott tanítója nemzeti szempontok megsértése mtatt (elmozdíttatott nem is. közvetlenül amaz első elmozdíttatott tanító után, kanem csak „másod ízben") elmozdíttatott, bár a megválasztásakor nem lehetett ellene kifogást találni, elmozdíttatott másod ízben talán ismét a jó hazafias érzelmű iskolafönntartónak panaszára: akkor a miniszter még az iskolát is bezárhatja, az iskolafenntartót iskola tartási jogától is megfoszthatja. Szegény ártatlan gyülekezet a bűnrészesség bélyegével! Ilyen áldozatot nem kíván egy állami szempont, az állami érdek a kifogástalanul hazafias érzelmű s szellemű iskolafönntartótól. A fegyelmi eljárás során felmerült költségek ki által leendő megtérítésére nézve az utasítás 49. §-a foglalja magában az irányító szabályokat. Kimerítőknek látszanak és mégse teljesen kimerítők, legalább ís nem egészen világosok. Äz utolsó bekezdésben olvashatni: „hivatalból folyamatba tett eljárás esetén, úgyszintén az elmarasztalt tanítón való behajthatatlanság alkalmából az államkincstárt terhelik a költségek." Vájjon csak a községi iskolai tanítók ellen indított fegyelmi eljárás során felmerült költségekre vonatkozik-e ez, vagy egyúttal a hitfelekezeti tanítókéra is ? Äz utasítás nem mondja meg. Pedig ez fontos főkép abban az esetben, a mikor a miniszter fölhívására volt köteles a felekezeti iskolai hatóság megindítani s lebonyolítani a fegyelmi eljárást, a tanítót elmarasztaló Ítélettel sújtani még se lehetett és a miniszter sem emelhetett kifogást a fölmentő ítélet ellen, vagy amikor épen a miniszter kifogásolta az elmarasztalásra szóló Ítéletet vagy végül, amikor a miniszter a fegyelmi vétség címén a hitfelekezeti hatóság által megindított fegyelmi eljárás jó messzire előre haladott szakában, amikor már sok volt az eljárási költség, szükségesnek látta az ügyet a közigazgatási bizottsághoz utalni, mely esetben a fönntartó hatóság által indítctt, folgtatott fegyelmi eljárás a