Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-04-16 / 16. szám

1908 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ tí140 E bujdosdsnak útjait Világosítsa meg a hit! A hit Tebenned, Istenünk, S Abban, Kit elküldtél nekünk. Ha Ővele élünk halunk, Mint Ő, mi is föltámadunk! Sántha Károly. BELÉLET. Országos prot. szövetség. E címen közzétett buzdító felhívásainknak egy lélekemelő eredményéről számolunk be e helyütt. A tiszavidéki evang. egyházmegye lelkészi egyesülete f. hó 8-án Debrecenben ülésezett, ugyanazon időben, amelyben ott az alsószabolcs-hajdúvidéki ref. egyházmegye lelkészi kara tartotta ülését. A lelkek valami pünkösdi megmozdulása, a nagy idők nagy feladatainak lelkesítő átérzése okozta, hogy a kétféle testület saját belügyeinek elintézése után közös testvéries tanácskozásra gyűlt össze Hajdúvármegye székházának dísztermében. A mieinket Révész János nagybányai lelkész, az egyházmegyei lelkészegyesület elnöke vezette. Ő volt a szószólónk. A charismák különfélesége mellett is meglevő lélekegységről beszélt. A hazai protestáns egyházak legfontosabb érdekei forognak kockán. Eljöttünk, — ú. m. — hogy felajánljuk testvéri készségünket a közös nagy érdekeknek a két egyház és a mindnyájunk édes anyja, a magyar haza javára leendő megoltalmazására. A ref. atyafiak részéről dr. Balthazár Dezső esperes fogadott minket a nála megszokott ékesszólással mondott üdvözlő beszéddel. Tömör, markans, erőteljes vonásokkal ecsetelte a veszélyt, amelyben ő a protestantizmus ügyét hazánkban látja. Az ellenség már a kapuk előtt, sőt már a bástyákon. A védekezés egyre szűkebb térre szorúl. Utolsó erősségünk az 1848. XX' t.-c. Ha a hivatalos egyház és a protestáns nép ezt se védi meg kellő erővel. — akkor az anyagi téren is teljesen önállósuló, dúsgazdag ellenféllel szemben mindörökre megerőtlenül a mi küzdelmünk s a protestáns nép mindörökre ki lesz szolgáltatva a klérus csábításainak, az állam mostoha elbánásának, alárendelt közjogi helyzetünkből fakadó örökös mellőzíetésnek. A minisztériumban, a kath. autonomia körül mutatkozó törekvésekben, a sajtóban, az országgyűlésen minden ellenünk fordúl. Látszat szerint minden szép, liberális, Igazságos, törvényes. A valósagban — minden klerikális. Istenen, törvényen kívül senki mellettünk! Tömörüljünk hát, szövetkezzünk hát s ne hagyjuk veszni ignzainkat. Lépjünk rá, mint szilárd alapra, az 1848. XX. t.-c. talajára. Álljunk meg ezen rendületlenül s a szellem fegyvereivel, az igazság mellvasában, megmozdítva a népet és felvilágosítva a hivatalos egyház minden testületeit — kényszerítsünk másokat is megállani ez egyedül igazságos alapon. A jobb jövendő zálogát látja e közös célra való tömörülésben és lelkesen üdvözli a megjelent. ág. h. ev. testvéreket. A kölcsönös szívélyes üdvözlés után tárgyalás alá vették az 1848, XX. t.-c. végrehajtása és a lelkészi fizetések korszerű rendezése tárgyában beérkezett javaslatokat. Kimondták, hogy az 1848. XX. t.-c. teljes mérvű, félrelépést, fél munkát nem ismerő végrehajtását sürgős szükségnek tekintik s a hivatalos egyház útján is minden lehetőt el fognak követni annak kivívása érdekében; ám amennyiben ez nem vezetne célhoz, elérkezettnek kellene tartani az időt a mozgalomnak társadalmi és politikai úton való szervezésére. Szükségesnek találták a lelkészi fizetések korszerű rendezését is, kimondván azt, hogy az erre a célra adandó állami hozzájárulás módozatáúl a két protestáns egyház részére adott 3 milliós dotáció közigazgatási címletének fokozatos emelését tekintik a legmegfelelőbbnek. (2400 K alapfizetés és 6 ízben 200—200 K-ás ötödéves korpótlék.) Emelkedtek hangok a secularisatio mellett is. A túlnyomó többség véleménye szerint azonban ebben csak az »ultima ratiot« látjuk. A találkozás jelentős tényében mindenki felismerte a két egymásra utalt testvéregyház gondterhes jelenének bizonyságait, az ezentúl vállvetett módon való további küzdés szükségét. Pünkösdi öröm, lelkesedés ülte meg a szíveket s a helyzet komolyságán való töprengésen is úrrá lett a jobb jövőben vetett remény, Közös étkezésükön is az összetartás szellemének diadálára köszöntöttek a testvéregyházak szószólói s mi az országos prot. szövetség emez első, szemmellátható megnyilvánulásában csak ösztönzést látunk e jelentős eszme további lelkes propagálására. Horváth Sándor. Nem is egy név, de szinte egy megszokott fogalom. A főváros evangelikus hitéletének megnyilatkoztatását szoktuk meg e név halllatára látni. És most bizonyos melancholikus hangulat ül meg, hogy ennek a széles körben tisztelt névnek hordozója nemsokára lekerül a vezetés polcáról. Több mint 4 évtizedre szóló buzgó munkásság után nyugalomra vágyik az Úr e hűséges szolgája. Nem minden megilletődés nélkül szemléljük e tényt. Legjelesebbjeinken is úrrá lesz az emberi erők vegessége, a szervezet ellenálló hatalmának lassú megőrlödése. Úgy olvassuk, hogy ez év őszén való távozását a deáktéri lelkészi állomásról már hivatalosan ís bejelentette a presbyteriumnak. Országos ünnepélyeink nagy figyelemmel hallgatott szónoka, a főváros evang. hitéletének lelkes vezére, a hitoktatás ügyének rendezője tehát többé nem lesz ott, ama Sionban, amelyre mindenek nyitott szemmel tekintenek. De mi őszintén kívánjuk, legyen vele megérdemelt nyugalma, hosszúhosszú évekre szóló élvezésében is az Úr kegyelme! Ä tiszavidéki evang. egyházmegye lelkészi kara f. hó 8-án, Debrecenben tartotta szokásos tavaszi értekezletét. Az ülést megelőzőleg Materny Lajos főesperes megható bevezető beszéd után az Úr szent vacsoráját szolgáltatta ki a szép számban megjelent testvéreknek. Majd Révész János elnöklete alatt megindult a tanácskozás. Elnöknek Geduly Henrik javaslatára ismét Révész Jánost, jegyzőnek Materny Imrét, könyvtárnoknak Paulik Jánost választották meg. Megállapították az ez évi tagdíjat (10 K) és a megrendeleedő hírlapok jegyzékét. Majd Révész elnök mutatta be magvas tanulmányát a zsinati törvények módosítandó és kiegészítendő pontjairól. A kapcsolatosan felolvasott határozati javaslatok közül az értekezlet hozzájárult a következőkhöz: 1. Az egyetemes felügyelői állás megszüntetendő. Az egyetemes ügyek ellátására a legidősebb püspök mellé megfelelő irodai személyzet állítandó. 2. A tempIomépítésre[szükséges összegek a közigazgatási államsegély emelése útján biztosíttassanak. 3. Az egyházi adó maximuma legyen az állami adó 10 °/c-a. Több gyermekes családapára nézve legyen még e téren is könnyítés. A szolgálmányok kész-