Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)
1908-04-16 / 16. szám
135 EVANGELIKUS ORÁLLO ] ík>8 EGYETEMES NYUGDÍJINTÉZET. E cím alatt lapunk m. é. évfolyamában megnyitott rovatunk ismét megélénkült. Gyürky Pál egyetemes nyugdíjintézeti ügyvivő ugyanis a múlt évi egyetemes közgyűléstől nyert felhatalmazás alapján a nyugdíjintézet újjászervezésére vonatkozólag a múlt év folyamán közzébocsátott s lapunk e rovatában többszörösen is megbírált javaslatát teljesen új alapon, — a fizetés — rendszer alapján dolgozta ki. Äz új javaslat alapelve: a nyugdíjnak az egyes tagok fizetése arányában egyenlő %-ban való megállapítása, úgy, hogy az egyházközségi közgyűlés által kimutatott s az egyházmegyei hatóság által végérvényesen megállapított fizetés a 24-ik életévtől számított 40 évi szolgálat után teljes összegében, azon alól pedig az állami tisztviselők nyugdíjintézete által gyakorlatba vett százalékarányok szerint folyósíttatik a nyugdíjba lépő lelkésznek; a theologiai tanárok és a nem tanítói állomáson levő kántorok nyugdíjigényének megállapítása azonos a régi javaslat határozmányaíval, ellenben a lelkészözvegyek nyugdíja 2400 K. lelkészfizetés alapúivétele mellett 1200 K, onnan tovább %-arányban növekedőleg 1600 K; az árvák ellátási díja, tekintet nélkül az árvák számára, 200—200 K. Äbban a meggyőződésben élünk, hogy a magyarországi evang. egyház történetében nagyobb jelentőségre méltán számító, kihatásában áldásosabb, egyházunk sok helyen parlagon maradó munkamezőinek lelkes, ambiciózus, derék munkássereggel való megművelését elevenebben biztosító javaslat régen, nagyon régen látott napvilágot. Apróbb fogyatkozásai lehetnek s bizonyára vannak is. Emberi mű. Egy ember munkája. Nem lehet minden irányban teljesen tökéletes. De a szeretet, az igazság és az okos méltányosság elveinek következetes szemmeltartása, a korszerű, maradandó, számottevő alkotás létesítésére irányuló komoly törekvés tőle meg nem tagadható, indokolása pedig épen a legkontroverzebb pontoknál valósággal mesteri s alig-alig megtámadható. S azért — habár minden e tárgyban megnyilvánúló óhaj kifejezésének az ügy érdekében készséggel nyitunk tért, — mégis a magunk részéről meg nem tagadhatjuk magunktól ama benső kötelesség teljesítését, hogy Gyürky Pált e javaslata kibocsátása alkalmából melegen üdvözöljük. A tiszavidéki egyházmegye papi értekezlete f. hó 8-án Debrecenben tartott ülésén melegen üdvözölte az új javaslatot, ahoz egész terjedelmében hozzájárúlt, csupán annyi kiegészítést javasolt, hogy az egyházi közigazgatás közép- és felső fokain működő tisztviselők javadalma a nyugdíjigény meghatározásánál szintén méltányos beszámítás tárgyát képezze, s hogy, amennyiben lehető volna, az özvegyek ellátási díja a lelkész által élvezett fizetés arányában legalább 2400 K-ig emelkedhessék. Egyébként azt is igen méltányosnak jelezte az értekezlet, hogy a belépési járulékot a lelkész helyett az egyházközségek fizessék. Hiszen a lelkészfizetések rendezése terén a kérdésnek az országos politikával való összefüggése miatt az utolsó 10—15 évben a gyülekezetek úgy se tettek semmiféle lépést előbbre. Itt volna az ideje annak, hogy lelkipásztoraik iránti szeretetöket gyakorlatilag is kimutassák. Äz értekezlet különben külön iratban üdvözölte Gyürky Pált kiváló alkotása közzébocsátása alkalmából. Ugyané tárgyban vesszük a következő felszólalásokat, illetve tudósításokat: A dunáninneni ág. hitv. evang egyházkerület pénzügyi bizottsága 1908. április 9-én Pozsonyban ülésezvén, teendőit elvégezve, értekezletet tartott, melyen csetneki Gyürky Pál egyet, nyugdíjíntézetí ügyvivő a magyarországi ág. hítv. evang. ker. egyház egyetemes nyugdíjintézetének újjászervezésére vonatkozó javaslatát tárgyalta és a következő főelvekben állapodott meg: 1. Ä fizetési rendszert nem fogadja el alapelvül, hanem kívánja az átalány rendszert az összes lelkészekre 2400 kor. egyforma nyugdíjjal. 2. Ä theol. akad. tanárok nyugdíját illetőleg az eddigi érvényben levő intézkedések tartandók fön. 3. Ä fentartási és tagsági járúlékok ne emeltessenek. 4. Muakaképtelen lelkész tekintet nélkül szolgálati éveire — tehát még az első öt éven belül ís, — teljes nyugdíjat kapjon. 5. Betöltött 40 évi szolgálat után minden lelkész , — ha nyugdíjba kívánkozik — nyugdíjképes. 6. Nyugdíjintézeti lelkész tag özvegyének ellátási díja 1600 kor. a kegyeleti félév leteltétől számítva; a már nyugdíjas lelkész özvegye férje halálának napjától kapja az 1600 koronát. 7. Äpätlan árvák neveltetési díja fejenként 200 kor. teljes árváké 300 kor. 18 éves korukig, illetve a kiváló szorgalmat tanúsító és tanúlmányaikat folytató árvák tanúlmányaik befejezéséig, de legfeljebb nagykorúságukig segélyezhetők. Úgyszintén díjazhatok 18-ik életévükön túl azok, kik testi vagy szellemi fogyatkozás miatt keresetképtelenek. 8. Temetési illetmény csak a nyugdíjas lelkészek után járjon, miután a hivatalban elhalálozót a gyülekezet temeti. 9. Alsóbb egyházi fokon föntartott nyugdíjintézetek vagyona és az e fölötti rendelkezési jog érintetlen maradjon. 10. Régi, vagyis az 1898-ik év előtti és így ellátási díjat még nem élvező özvegyek számára tartassék fenn az eddig is létezett kegydíjalap, amely évenként legalább is 6000 kor.-ig dotáltassék. 11. Äz új alapszabály — amint azt a régi amúgy is biztosította — megmásíthatatlanúl 1908. évi január l-jével nyerjen érvényt, illetve bár mikor fogadtatik majd el, visszaható erővel birjon 1908. január l-ig. Schönviszner Kálmán.
