Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-04-09 / 15. szám

1908 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ tí131 véleményt s így nem tudom: a cikkíró azt is az »Ujabb tünetek« közé soroza-e? Pedig ez épen idevágó és fontos volna. Mert én tudok ám, kérem, olyan egyházi funkcionáriusról (magyarul: papról) is, aki helységről-helységre járt, hogy »asszonyt« keressen s az első kérdése mindig az volt: »Mennyi a hozomány?« Mikor aztán ráakadt a megfelelő mennyiségre, akkor harsányan szavalta az ásó-kapát, akkor elvette (ráadásul) a leányt. Miért nem tetszik ezek ellen írni, miért egy vallás ellen? Kesereg a cikk azért is, hogy némelyek meggyalázzák apáink hitét . . . »akárcsak a feslett erkölcsű leány a szülőt.« Hát kérem, én ismerek olyanokat, akik nem gyalázták meg apáik hitét, akiket mindenki buzgó, vallásos protestánsoknak ismer s — mit tetszik hozzá' szólni? — segítettek ezek a jó urak egy néhány feslett erkölcsű leánynak, hogy még feslettebbek legyenek. Nos, hol az apák hite? Ne a külső tünetek után tessék ítélni! »A tartozó tisztelet, a szeretet, a lelkiismeret szava (!), a lélek üdve (!) — ez mind mellékes. A fő itt a jog.« Hogy a leány a tartozó tiszteletből köteles-e elfogadni atyja választottját, arról már fentebb szóltam. Itt csak a lélek üdvére szeretném megjegyezni, hogy tudomásom szerint még nincs kimondva, hogy a protestáns egyház egyedül üdvözítő, hogy csak ott találja meg az ember a lélek üdvét. Mert a kifejezésnek az az értelme, hogy a funkcionárius, aki leányát katholikusnak adja, nem tekint a lélek üdvére (ez mellékes). Hát csak tessék kérem kimondani az egyedül üdvözítés dogmáját! Kioktat még a cikkíró, hogy »a vallás csakugyan a szeretet, de nem a vak szerelem vallása, . . . amely (vak szerelem) az ő megnyilatkozásával a büntető törvénykönyvbe ütközik.« Úgy veszem észre, az író úrnak vagy a szemén, vagy az ókuláján »ujabb tünetek« mutatkoznak. Másképp nem olvasta volna ki a cikkemből azt, hogy én ilyen vak szerelemről írok. Nem tudom, a kolléga úr érzett-e valamikor szerelmet, ha ilyennek képzeli azt. Ärra kérem még a türelmes olvasót: vegyen annyi fáradságot, olvassa el az Őrálló idei 7-ik számában megjelent cikkemet s feleljen meg magának; nem a legmesszebb menő idealizmust látja-e abból kitükröződni ? ígaz-e, nem valótlan állítás-e, hogy az a szerelem, amelyről én írok, a büntető törvénykönyvbe ütközik ? Van itt még egy idézet: „. . . egyszerre Harden után kiáltok ..." Kérem ne haragudjanak s ne következtessenek a lelki világomra azért, hogy azzal a nagy szeretettel (»arról ismernek meg, hogy az én tanítványaim vagytok . , .«) kapcsolatban ilyen vonatkozású dolgot említek! Már úgyis eléggé benn vagyunk a több akol, több pásztor korában; ne közelítsünk hozzá mégjobban! Béke velünk! 1908. márc. 30. Kiskamondi Ernő. B E L É L E T. Felhívás. Kinek szive ne dobogna hevesebben, ha a reformáció nagy alakjainak életét, tetteit olvassa ? Kinek szive nem lelkesedne egy-egy ref. emlékbeszéd hallásakor? És vájjon kinek szive maradhat hideg, közönyös, ha arról van szó, hogy a hazai ev. luth. egyház a reformációi 400 éves évlordulóját valami nagyszerű alkotással akarja megünnepelni? Minden egyháztagnak, legyen az fiatal vagy öreg, gazdag, avagy szegény, áldozattra-tettre készen kell állnia. Az előttünk álló évforduló méltó ünnepléséhez mindenkinek tőle telhetőleg kell hozzájárúlnia. Äkik pénzt nem adhatnak e célra, adhatnak mást. így pl. adhatnak a lelkészi s más hivatalok, tanító urak, községi s más irodák, papirost, eldobott újságot és levélborítékokat. Mindenki adhat régi rongyokat, ruhákat, vas- és ólomdarabokat, esernyőket, botokat, könyveket. Gyermekektől megúnt játékszereket, zenei hangszereket, kottákat, bútordarabokat (asztal, szék, ágy, szekrény, tükör, kép stb.) órákat, fegyvereket, mindenféle szerszámokat s nevezetteken kívül mindenféle elképzelhetőt. Mindezen dolgokat belehet egy ládába tenni s vasúton (kevesebb költség miatt) ezen cimre küldeni: Ev. lelkészi hivatal, Ujpázna, Szerém-m. Itt a sok limlom majd értékesíttetik s a tiszta jövedelem a jubileumi emlékalapra fordíttatik. Mielőtt mosolyogna valaki e csekélynek látszó dolgon, olvassa el előbb az idei Missziói Lapok 3. számát, hol ki van mutatva, mennyi pénz gyűlhetik össze egy év alatt, az eldobott, haszontalannak látszó maradékból. Ne engedjünk semmit sem elveszni, hanem becsüljük mey a kicsiny dolgokat, melyekből még nagy dolog is lehet idővel. Rakjunk fillért-fillérre s meglássuk koronák lesznek belőle. Ismételve kérjük egyházunk minden tagját, küldje el mindazt, ami útjában van, amit használaton kívül helyezett. Különösen sok papirost, könyvet, ruhát, rongyot s vasat kérünk fenti cimre. Vallásos estélyek Orosházán. Az elmúlt téli idény alatt Orosházán hat vallásos estély tartatott. Az estélyeket Brósz János igazgató és Polónyi Kálmán tanító által vezetett iskolás gyermekek éneke vezette és zárta be minden alkalommal. Ä lefolyt idény alatt valláserkölcsi és egyháztörténelmi tárgyú felolvasásokat: Kovács Andor lelkész, Sümeghy Kálmán áll. isk. tanító, Paulovits József áll. isk. igazgató, Okályi Adolf lelkész, Horémusz Pál segédlelkész és Kis László ref. lelkész tartott. Az első,estélyt Bulla Sándor egyházfelügyelő nyitotta meg, az utolsót pedig Kovács Andor lelKész zárta be. Minden egyes alkalommal szavalatok is fokozták az estélyek élvezetességét. A közönség mindvégig nagymérvű érdeklődést tanúsított az estélyek iránt. Hymen. Materny Arankát, Materny Lajos debreceni lelkész, tiszavidéki főesperes leányát eljegyezte Diószegi Dezső Debrecenben. Az Úr nevében kötendő frigyre a kegyelem Urának legjobb áldását kívánjuk. Nagylelkű alapítvány. Néhai Makónyi Mihály volt dezséri (Trencsénmegye) földbirtokos örökösei, kik még ma is majdnem valamennyien a dezséri leányegyház tagjai, ugyanazon leányegyház részére 5000 K szép alapítványt tettek. Valóban ez a hitbuzgó apák emlékének a legméltóbb módon való megőrzése. Ä Magyar Protestáns Irodalmi Társaság Budapesten, f. évi április hó 14-én, d. u. 5 órakor a ref. főgimnázium könyvtártermében (Lónyay-u. 4c.) igazgatóválasztmányi ülést rart. Tárgyak: 1. Az 1907. évi számadások megvizsgálása. — 2. Az 1909. évi költségvetés. — 3. Az 1908. évi kiadványok: a) Tu-