Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-06-07 / 23. szám

EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 190? BELMISSZIÓ. Konfirmándusok otthona. A szeretetben munkás liit s az ébredező lelkipásztori gondosság magyarhoni evang. anyaszentegyházunkat újabb intézménynyel óhajtja gazdagítani, a mennyiben a nagy magyar Alföldön szerteszét-szórt tanyákon minden lelki gondozás nélkül felnőtt, iskolának színét se látott, evang. hitoktatásról mit se hallott gyermekek részére a lelkes vezetés alatt álló torzsai helyi gyámintézet a Bácska e virágzó gyülekezetében „evang. konfirmandusok otthonát" óhajtana létesíteni. Nem lehet e hazában hű evangelikus lélek, nem lehet a közösség és testvériesség érzetétől áthatott gyülekezet, a ki és a mely ne a legnagyobb örömmel értesülne e tervről, s anyagi erejéhez mérten ne érezne egyúttal kötelezettséget annak támogatására. Belmissziói intézményekben szegény evang. egyházunk e szép tervnek közös áldozatkészséggel való megvalósításával ismét oly igazi krisztusi szeretet létesítette pillérrel gazdagszik, a mely az anyaszentegyházat legalább egyik oldalán, a kicsinyek megmentésében fogja erősen támogatni. A legmelegebben ajánljuk az intézményt olvasóink szíves támogatásába. Szenteljenek pár percet az alábbi felhívás átolvasására és a gyülekezetek tagjaival való megismertetésére — s az eredmény — Isten dicsőségére — nem fog elmaradni. A felhívás ekként hangzik: Szeretett Hitrokonaink! A magyar Alföldön több mint 50,000 ágost. hitv. evang. lélek él szórványosan, minden lelki gondozás nélkül. Imaházuk, iskolájuk nincsen, s ha évente egyszer-kétszer el is látogat hozzájuk az utazó lelkész, a felnőtteket lelkiekben ellátja — de a gyermekek vallási oktatásáról szó sem lehet. A községektől oly messze fekvő tanyák, szállások és puszták béresei gyermekeiket az elemi iskolába nem járathatják, mert őszi, téli és tavaszi időben a rossz és járhatatlan dülő-útakon a községet meg sem közelíthetik, ha talán itt-ott még is megkísérlik, biztosan a tanyákat őrző vad komondorok támadásainak vannak kitéve. Vallásos nevelésről, konfirmációi oktatásról s e szent cselekvésre való előkészítésről itt szó sem lehet; a szegény gyermekek egyházunknak végképen elvesznek, elzűllenek, elvadulnak s a vallásellenes áramlatoknak lesznek prédájává. Komoly feladat vár itt egyetemes egyházunkra s ennek irgalmas Szamaritánusára, a magyarhoni egyh. Gyámintézetre. Felhívjuk ezennel egyházunk minden hű fiát, minden jó lutheránust: ne nézzük egykedvűen e szomorú állapotot, ne sóhajtozzunk csak e szerencsétlen helyzetünk felett, hanem munkálkodjunk kitartóan, virágoztassuk fel evang. egyházunkat az Alföldön. Hogy ezen elhagyatott gyermekek egy kis hányadát megmentse s minden boldogságunk egyetlen kútfő rrásához, Urunk Jézus Krisztushoz vezesse, a torzsai helyi gyámintézet bizottsága elhatározta, hogy Torzsán az alföldi diaspora számára az első magyarhoni ágost. hitv. evang. konfirmándusok otthonát felállítani fogja. Az áldott Gusztáv Adolf-egylet szíves pártfogását megígérte, telekről gondoskodva van, egy kis vagyon is rendelkezésünkre áll. Hogy azonban az eszme testté válhasson, szükségünk van szeretett testvéreink szíves pártfogására. Hazai evang. egyházunk nemes hagyományára támaszkodva, nemcsak magyarh. e. e. e. Gyámintézetünk minden fórumához, hanem szeretett egyházunk minden tagjához azon alázatos kérelemmel fordulunk: Sorakozzunk e szent ügy oltára körül! A kegyelem Istene hasson át minden nemes szivet s lelkesítse áldozatkészségre, hogy a szórványosan élő evang. gyermekeknek mielőbb biztos otthont teremthessünk. Azt hisszük méltó és Istennek tetsző formában ünnepeinők meg 1910-ben a magyarhoni e. e. e. Gyámintézet 50 éves fennállását, ha akkor ezen tervezett konfirmándusok otthonát rendeltetésének adhatnánk át. A ki anyagi áldozatot nem hozhat ezen intézmény előmozdítására, részesítse erkölcsi támogatásban, keresse fel vagyonos ismerőseit s hasson azokra, hogy anyagi áldozatot hozzanak. Minden kegyes adományt lelkészi hivatalunk címére kérünk küldeni, melyet ezután nyilvánosan fogunk nyugtázni. Alázatos kérésünk megújítása és kiváló tiszeletiink nyilvánításával maradtunk szeretett hitrokonainknak kész szolgái: Torzsán, 1907 május havában. j

Famler G. A. s. k. ev, lelkész, bányakerületi gyámint. egyh. elnök. Schmidt Samu s. k.. Schmidt Péter s. k., C

Zöllner Károly s. k., Scholl Bálint s. k., Tauszter Frigyen s. k., Schmidt Frigyes s, k., Birmann Ádám s. k., Hüttenberger Károly s. k., Vombohr Lajos s. k., Kaderle Jakab s. k. Az evang. konfirmándusok számára a torzsai ágost. hitv. evang. egyházközségben létesítendő első magyar otthonra felhívom ezennel magyarhoni evang. híveink figyelmét s azt kegyes pártfogásukba a legmelegebben ajánlom. Újvidéken, 1907 május 7-én. Belohorszhj Gábor s. k. bácsi evang. föesperes. A Torzsán létesítendő „Konfirmándusok Otthona" ügyét a bányai ágost. h. ev. egyházkerület híveinek pártfogásába a legmelegebben ajánlom. Budapesten, 1907 május 7-én. Scholtz Gusztáv s. k. a bányai ágost. h. ev. egyházkerület püspöke. A torzsai ágost hitv. ev. egyházközség által tervezett Konfirmándusok Otthona ügyét melegen ajánlom úgy a gyámintézeti bizottságok, mint minden egyes hitsorsosaink pártoló figyelmébe. E nemes célú intézmény, mely hivatva van a távol szórványokban lakó szegénysorsú családok gyermekeinek is megfelelő vallási oktatásban részesítését biztosítani, teljes mértékben méltó az evangéliomi szeretet támogatására. Pápa, 1907 május hó 8-án. Gyurátz Ferenc s. k. ev. püspök, e. e. e. gyámintézeti elnök. BELÉLET. Dr. Masznyik Endre kitüntetése. A „Nyugatmagyarországi Híradó" írja s mi örömmel közöljük a következőket: A mult héten tartotta ülését Pozsonyban a theol. akad. nagybizottság báró Prónay Dezső egyet, felügyelő elnöklete alatt. Ez alkalommal városunkba érkeztek dr. Baltik Frigyes és Scholtz Gusztáv püspökök, Hollerung Károly esperes, Poszvék Sándor, soproni theol. igazgató; Pozsonyból részt vettek a gyűlésen Ebner Gusztáv, Schmidt Károly Jenő lelkészek, dr. Dobrovits