Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-05-10 / 19. szám

ev. Budapest, 1907 május 10. 19. szám. // EvAMELIKUS ORALLO EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven; a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden hónapban. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ : GEDULY HENRIK evang. lelkész, Nyíregyháza. KIADÓHIVATAL HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2.50 kor. A Hivatalos Közleményeket az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Hirdetés ára oldalanként 32 kor. TARTALOM: Egyetemes püspök!? Poszvék Sándor. — Az evang tanárok személyi pótléka. —y. — Tárca: Finn evang. lelkész hazánkban. Geduly Henrik. — Belélet. — Pályázatok. Egyetemes püspök!? IV. A napirenden levő javaslat kiváló képviselője méltán várja, hogy „minél többen hozzászóljanak a felvetett kérdéshez". E feltevésében nem is csal atkozott. Eddig hat cikk jelent meg e t. lap hasábjain, mindegyik a fontos kérdés megvilágítását célozza. Csakis kettő: RafFay Sándor (4. sz.) és r. y. cikke (15. sz.) foglal állást az indítvány ellen. A másik négy írói: —s., Mylos, ni. p., és Krupecz István (7., 9., 12., 13. sz.) <nz „egyetemes püspök" eszméjét helyeslő, lelkes örömmel üdvözlik. Ez utóbbiak képviselik az én álláspontommal szemben az ellenvéleményt. A meggyőződésük iránt való őszinte tisztelet parancsolólag követeli, hogy a nézetük megokolására szolgáló fontosabb mozzanatok méltatására cikksorozatom keretében helyet szorítsak. Sajnálom, hogy e közleményekben leginkább csak alaki érvekkel vagy oly állításokkal találkozunk, melyeknek támogatására hiába keressük az elvi alapon nyugvó vagy a gyakorlatból merített bizonyítékokat. Még inkább sajnálom, sőt szívem mélyéből fájlalom, hogy az egyik cikk írója (—s, 7. sz.) e komoly kérdés szellőztetésénél sem tud azon semmivel nem igazolható animozitástól szabadulni, mely az övével ellentétes meggyőződés nyílt és férfias hirdetőjéről gúnyos kicsinyléssel emlékszik meg. Erre rá nem szolgált szigorúan tárgyszerű fejtegetésével sem Raffay, a „tanár", de annak a nagynevű férfiúnak a javaslata sem, kinek komoly, tárgyilagos, nyílt szava ily fülsértő visszhangot keltett. A felhozott alaki érvek közt első helyen áll a tekintélyre, illetőleg a hazai ev. egyház határin túl eső, tehát idegen egyházi szervezetekre való utalás. B. e. Székács Józsefre hivatkozik —s is, m. p. is. Amaz azt mondja, hogy a kormány Székácsot „egyetemes püspök"-nek tekintvén, „a kerületeknek szóló rendeleteit s az egyházat érintő intézkedéseit további szétküldés végett hozzá küldi". Emennek állítása szerint Székács az egyetemes püspök eszméjének megvalósítását „óhajtotta". Itt, azt hiszem, tévedés forog fenn. En a hatvanas évek elején Haubner Máté, a dunántúli egyházkerület áldott emlékezetű főpapja oldala mellett segédlelkészi minőségben levén alkalmazva, közvetetlen úton szerezhettem tudomást a hivatalához intézett ügyiratokról. Sűrűn folyt a levelezés az akadékoskodó helytartótanácscsal, de arra egyáltalán nem emlékszem, hogy a bányai püspöki hivatal útján érkezett volna kormányrendelet. Az 1867-ben megalakult magyar felelős kormányról pedig feltételezni sem lehet, hogy kerülő — s tegyük hozzá: rendellenes — úton érintkezett volna az önálló kerületek főhatóságaival. Ha ily eset előfordult, az csakis 1860-ban történhetett, mielőtt a kerületek törvényesen megválasztott püspökei hivatalukat elfoglalták, illetőleg az akkori kormány hatóság ezt kénytelen-kelletlen tudomásul vette. Hogy egyes ügyekben a nagy tekintélyben álló Székács tanácsát kikérték az országos kormány intézői, az bizonyos. Azt is megengedem, sőt tudom, hogy ő püspöktársaival ilyenkor személyesen (1863-ban Győrött) és kollegialiter érintkezett. De hogy oly szerepet vállalt volna, minőt imputálnak neki, azt feltétlenül kizártnak tartom. Bizonyító erőt nem tulajdonítok a más, még a külföldi evang. egyházak köréből intézett példákra való hivatkozásnak sem. Azért nem, mert az ott üdvösnek bizonyult intézményeket az egyház lényegében s fejlődésében rejlő oly sajátos feltételek teremtették, melyek hazai evang. egyházunkban hiányoznak. És minden reform, mely nem számol sem az egyház lényegével, az elveiben kifejezésre jutó immunens törvénynyel, sem történeti fejlődése követelményeivel, halva született gyermek,, idegen talajból átültetett, más éghajlathoz