Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-03-01 / 9. szám

76 EV ANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1907 sára nézve, a mely statisztika természetesen a mi ká­runkra s a róm. kath. egyház javára billenti a mérleget. A közlemény végén pedig ott áll a kérdés: „mi az oka e feltűnően megdöbbentő adatoknak?" „Az anyakönyv­vezetői intézmény, vagy a nyáj gondos pásztorok nélkül maradása? Feltétlenül erélyes intézkedést kérünk, akár egyik, akár másik ok esetén." A mit az említett cikk a pápai járásra nézve közölt, az — sajnos — általánosságban is valóság. A szomorú statisztika tehát megvan nemcsak a pápai járásban, de általában az egész országban. Vannak egyes esetek, a hol a protestáns egyház javára egyeznek meg a házasu­landók a gyermekek vallását illetőleg, de általában a kath. egyház az, a mely ilyen esetekben győzni szokott. Miért? „Mi az oka e feltűnően megdöbbentő adatoknak?" — kérdem én is — és igyekszem arra a választ is meg­adni, a mint ebben a tekintetben való felfogásomat az eddigi tapasztalat megerősítette. Az anyakönyvvezetői intézmény az ok nem lehet és nem is az. A házasulandókra, a gyermekek vallására ez intézmény teljesen közömbös. Az államnak pedig nemcsak joga, de kötelessége, hogy az állam tagjainak családi vissonyait tudja, vezesse, ellenőrizze, hiszen tud­juk, hogy az anyakönyvi intézmény épen a sok visszaélés miatt létesült, a melyeket az egyházi anyakönyvvezetés szült. (Pl. az elkeresztelések.) A megdöbbentő adatoknak egyik oka a polgári házasság életbeléptetése alkalmával hozott azon törvény, hogy a házasulandók a gyermekek vallására nézve szabadon megegyezhetnek! Itt az ok! — a reversalisban! Látszólag az nagyon szép, felvilágosult intézmény, hogy ez a megegyezés megtörténhetik. Való­jában azonban ez a róm. kath. egyház győzelme a lelki­ismereti szabadság felett. Ha a kath. egyház kénytelen volt a polgári házasság törvényét elfogadni, — bár azt ma sem tartják egyébnek vadházasságnál, hacsak az illetők az egyházi szertartást nem mellőzik — legalább a reversalis kicsikarásával jutottak fölénybe és előnybe velünk szemben. A kath. egyház minden egyes vegyes­házasságnál a reversalis kicsikarásán fáradozik és ez legtöbb esetben sikerül is, különösen az alsóbb nép­osztálynál. Azt az ellenvetést lehetne tenni, hogy a reversálist ne adják meg a protestáns felek, hiszen szabadságuk­ban áll! Igen ám, de akkor következik a róm. kath. félre az egyházi átok! S ez a legfőbb oka a megdöbbentő adatoknak! Hogy ez miben áll ? — Legyen szabad pél­dával megvilágítanom. Történt, hogy egy evang. legény nőül akart venni egy róm. kath. leányt. A házasulandó felek annak rendje és módja szerint jelentkeztek kihirde­tés végett a róm. kath. plébánián és nálam, az evang. papnál is. A plébános a hirdetést azzal utasította vissza, hogy csak azon esetben hirdeti és esketi őket, ha az evang. vőlegény a közjegyzőtől írást hoz neki. Hogy miféle írás ez, azt nem mondta meg, hiszen a közjegyző a tárgyalás során rájött volna s meglett volna a rever­sális. Sajnos, ezt én megakadályoztam. Hogy miért „sajnos 1 1, majd alább következik. Sikerült odavinnem a dolgot, hogy a r. kath. menyasszony beleegyezett abba, hogy vallásának háborítlan fentartása mellett az evang. templomban legyen az esküvő. De mielőtt ez történhetett volna, közbelépett a róm. kath. egyházi átok a meny­asszonyra nézve. Ugyanis keresztanyának hívták őt. A róm. kath. plébános kitiltotta őt a templomból, meg­tiltotta, hogy keresztanya lehessen, mert eretnek-hez megy férjhez és reversálist nem adott. A vegyes házas­ságot, még ha evang. templomban kötnék is meg, vagy tán épen azért vadházasságnak minősítette s ha ez meg­történnék, a róm. kath. menyasszony szükség esetén nem fog részesülni az egyház áldásaiban. Sem gyónni nem engedi, sem avatni nem fogja, sem el nem temeti illően vagy sehogy, ha meghalna stb. stb. Szóval egyházi átok­kal sújtja! S ennek az lett a következménye, hogy a sok kapacitálás, agitálás, rábeszélés, ijesztgetés oda­vezetett, hogy a vőlegény a „szent" házasság érdekében áttért a kath. hitre. Ekkor már az én kapacitálásom ered­ménytelen volt. Ezért volt „sajnos" körülmény a rever­sálist megakadályozni. így legalább a vőlegény maradt volna meg a mienk. Ez az alsó néposztályban történt. Az intelligens úri osztálynál ez ugyan nehezebben megy, de a legtöbb esetben ott is győz az egyházi átok. Egy főszolgabíró, evang. vallású, kath. nőt vett el. Reversálist is adott, mert e nélkül a kath. pap nem eskette volna. Evang. paphoz pedig nem mehettek, mert a meny­asszony apja a hercegprímás uradalmánál alkalmazott tiszt. Ha az evang. templomban esküdtek volna, a meny­asszony apja elveszthette volna az állását. Más alkalomkor, midőn az evang. vőlegény kath. nőt vett el s evang. templomban esküdött, reversálist nem adott, az történt, hogy az illető kath. plébános a menyasszonyt nem engedte a gyónáshoz az esküvő előtt, a mi róm. kath. szokás. Ilyen esetet olvasok most a Pesti Naplóban is, a f. évi febr. 15-iki számban, mely közleményt a maga teljességében idecsatolok. íme : „Elmaradt esküvő. Sokat és sokfélét beszélnek néhány nap óta egy elmaradt esküvőről. A mátkapár: dr. Láng Mihály, a volt kereskedelmi miniszter fia és Rock Blanka, Röck István mérnök, nagyvállalkozó leánya. Az esküvő hétfő délutánra volt kitűzve a Deák-téri evan­gelikus templomban, de hirtelen elmaradt, a mi feltűnést keltett és különböző — egyáltalán nem alapos — híresz­telésre adott okot. Az igazi okról ma a következőket jelentik. Láng Mihály és Röck Blanka házassága úgy­nevezett vegyes házasság lett volna. Röck Blanka katho­likus hitű, míg a vőlegény régi protestáns család sarja. A mátkapár szülői úgy állapodtak meg, hogy az egyházi szertartás a vőlegény vallása szerint a lutheránus temp­lomban tartassék meg. Ebbe Röck Blanka is beleegyezett. Az esküvő előtt azonban a menyasszony katholikus szo­kás szerint gyóntató atyához ment, hogy az esküvő előtti gyónást elvégezze. Ekkor váratlan dolog történt. A gyón­tató atya megtagadta az abszoluciót azzal a megokolással, hogy a katholikus menyasszony protestáns emberhez megy férjhez és protestáns templomban is esküszik. Hosszas kérésre is csak annyira volt hajlandó, hogy megadja az abszoluciót, ha a menyasszony az esküvő után haladék­talanul, még mielőtt szülői házába visszatérne, öt, a papot keresi föl és kijelenti, hogy bánja azt, hogy protestáns emberhez ment férjhez és hogy protestáns templomban esküdött. Ebbe sem Röck Blanka, sem szülei nem egyeztek bele. A Láng- és Höck-családok közös megegyezése folytán elhalasztották az esküvőt addig, a míg tolerán­sabb papot találnak". A kath. egyházat általában, de különösen az ilyen esetekben az intolerancia jellemzi. Itt aztán a mi lelkipásztori munkásságunk igen sok esetben a legjobb igyekezet dacára is hajótörést szenved, S ha mi is egyházi átkokkal kezdenénk ope­rálni, — a mi a protestantizmussal összeférhetetlen — akkor is csak magunknak ártanánk s a róm. kath. egy­ház győzelmét segítenők elő. Hát hogy itt erélyes intézkedésre szükség van, az bizonyos. De mi legyen ez? Nézetem szerint leghelye­sebb volna törvényhozásilag megszüntetni a gyermekek vallására nézve lehető megegyezést és visszaállítani azon törvényt, mely szerint a fiúk az apa, a leányok az anya vallását kövessék! — ö.

Next

/
Oldalképek
Tartalom