Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-02-22 / 8. szám

70 EV ANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1907 Az ingó és ingatlan vagyon értéke 52,114 korona 20 fillér, a teher 1713 kor. 63 fillér; tehát a tiszta vagyon­érték 50,400 korona 57 fillér, a mi az 1905. év végén megállapított tiszta vagyonnal összehasonlítva, 135 kor. 23 fillér vagyonérték-szaporulatot eredményez. Mint számadó-gyűlésen most vett először részt Mihályi Sándor nagydémi földbirtokos, a fiatal felügyelő, a ki meggyőző bizonyítékát szolgáltatta annak, hogy éleslátású, tapintatos, egyházi ügyeink iránt melegen ér­deklődő hű munkás lett az Ő személyében az Úrnak szol­lejébe elhíva. Ugyanő az egyházközség kölcsöntartozásai­nak kevesbbítéséhez 100 koronát adott át elnöktársa, a lelkész kezeihez, a ki ezen összeget a gyűlés asztalára a jelenlevők őszinte köszönetnyilvánításai közt tette le. Az áldások Istene fizessen meg neki az ő gazdag tár­házából lelki és anyagi áldásokkal. Sok ily lelkes világi vezért a gyülekezeteknek! Almisszionárius. Vettük és adjuk a következő le­velet, egyben felhívjuk összes gyülekezeteink figyelmét a benne foglalt figyelmeztetésre. Nagytiszteletű Lelkész Úr! A „Missziói Lapok" ez évi első száma a 29. lapon „Almisszionárius" c. alatt inti a lelkészeket s gyüleke­zeti tagokat az álmisszionáriusoktól. Igen kérem azért Nagytiszteletü Lelkész Urat, szíveskedjék az ottani soro­kat az Orállóban is közölni; nagy szívességet és szol gálatot tenne ezzel a közügynek s sok lelkész s hívünk erszényének. Nálunk Pakson is volt egy ilyen ál-hittérítő, a ki magát Kürthy Istvánnak adta ki s a kolozsvári ref. esperes űr, Herepei aláírásával ellátott könyvecskével gyűjtött; mikor már megzsarolt néhány hívőt, tudtuk meg, vagy jobban mondva, erősen sejtettük, hogy csaló. Köröztettük a csendőrséggel, de nagy kiterjedésű egy­házmegyénkben hírét-hamvát sem találták már; jóllehet, itt a főesperesi irodában azt mondta, hogy a többi ev. gyülekezeteket is meglátogatja. Bizony sok ilyen csaló urasan megél ily könnyű keresettel, kik itt a külföldnek, külföldön pedig nekünk, magyaroknak való gyűjtési cím­mel zsarolják a népet. Jó volna erről még a külföldi német testvéreinket is értesíteni. Ezek után kiváló tisz­telettel vagyok Paks, 1907 február 7-én kész szolgája: Szűcs Imre,, főesperesi káplán. A magyarbólyi ev. nőegylet f. hó 10-én délután 6 órakor — a bolmányi dalárda közreműködésével — sikerült felolvasó- és dalestélyt rendezett, a melyen a nőegyleti tagokon kívül dr. Berzsenyi Jenő járásbiró, az egyház agilis felügyelője és számos helybeli és vidéki vendégek is megjelentek. Az ünnepély létrehozásáért Vértesi Zoltán evang. lelkészt, nőegyleti titkárt és a bol­mányi dalegylet karnagyát, Lombos Albert tanítót illeti dicséret. Szép áldozatot hozott a bolmányi dalárda is, a midőn teljesen díjtalanul fáradt az ünnepély színhelyére, hol hazafias magyar dalaikkal teljesen meghódították a közönséget. Az estélyen közreműködtek Hätz József és Németh Simon felolvasásokkal, Tóth János, Schieszler Ádám, Tóth Lajos és Jung Károly szavalatokkal. Az estélyt a bolmányi dalegylet tiszteletére rendezett társas­vacsora követte. A bányakerületi leánynevelő-intézet Aszódon a hagyományos farsangi zene- és színielőadását február hó 11-én tartotta meg a szülőknek oly meleg érdeklődése mellett és olyan fényes sikerrel, melyet csakis a szülők­nek az intézet iránt táplált bizalma s az egész tantestü­let fáradhatlan buzgalma érhetett el. Az előadás meg­birálására legilletékesebb a szülőknek, a tanügyi fel­ügyelőnek és a közönségnek nyilatkozata. A szülők — úgymond — örömest hozták meg az idei igazán ab­normis télben az utazási áldozatot, mert gyermekeik meglátogatásán felül oly élvezetben volt részük, mely támasztott igényeiket várakozáson felül elégítette ki. A tanügyi felügyelő oda nyilatkozott, hogy a növendékek­nek zenei és énekelőadása csakis rendszeres, helyes irányú, odaadó oktatásnak lehet eredménye; szavalatuk a hanghordozást, a színezést, a gesztusokat nézve, játé­kuk a természetességet, mozdulatokat és biztosságot tekintve, őt teljes mértékben kielégítették. A közönség többi részének véleménye pedig az volt, hogy az elő­adás egy perezre sem juttatta eszébe, hogy iskolai elő­adást hallgat végig. Fogadja az egész tantestület, Klimacsek Irén he­lyettes igazgatóval élén, ezen előadás alkalmából is a kerületnek, a szülőknek elismerését azon nevelési irány­ért, melyet a növendékek oktatásában s azoknak az életre való nevelésében protestáns szellemben, helyes pedagógiai érzékkel választott és követ. Hiszen a színi­előadás a költészet összes nemei között talán a legelső helyet foglalja el: nemcsak a szépre oktat, de ember­ismeretre is tanít; nemcsak nemesíti a szívet és megóvja a rossztól, hanem missziót is teljesít, hirdeti az erényt. Az élvezetet csak egy disszonáns hang zavarta meg, hogy az intézet igazgatójának, Genersich Karola őnagy­ságának megszokott kedves alakját, ki gyengélkedő és szabadságon van, sajnálattal nélkülöztük. A díszterem egészen megtelt, s a hirdetett célra, új színpadra, 400 koronán felül jött be. Egyidejűleg legyen szabad ez alkalmat egy, a szü­lőkhöz és kiváltképen a kerület mélyen t. egyházaihoz intézett kérelmünk előterjesztésére is felhasználnunk. A szülőket arra kérjük, hogy azt az intézetet, a melyben gyermekeik nevelkedtek avagy nevelkednek s a mely intézet az ő elfogulatlan véleményük szerint hiva­tásának teljes mértékben megfelel, — ismerőseik köré­ben a legmelegebben, szeretettel ajánlják. A ker. leánynevelő-intézet, mint a ker. jegyzőkönyvi jelentés évről-évre igazolja, a kerülettől oly áldozatot követel, a mely áldozat a kerületnek, illetve a kerület egyházainak vállán mindinkább érezhető súlyos teher, olyan, melynek gyönyörűségéről meg van ugyan győződve, de a mely gyönyör kézzelfoghatólag ritkán jut osztály­részéül. Tagadhatatlan, hogy a kerület nem érzi közvet­lenül az iga gyönyörűségét. A családapának, a ki reg­geltől estvélig a munka terhét húzza és érezi, e teher este a kedves családi körben, hallgatva kicsiny gyer­mekeinek csacsogását, gyügyögő hangon elmondott imácskáit; szemlélve azoknak Isten és emberek előtti bölcseségben és kedvességben való növekedését: merő örömmé, gyönyörré változik, s az a gondolat fogan meg agyában, hogy ilyen és ennyi gyönyörért tízszer nagyobb terhet is örömest elvisel. Ilyen célzattal emeltük ki szánt­szándékkal a ker. leánynevelő-intézetnek idei sikerült zene- és színielőadását: hadd érezze a kerület is nem­csak a súlyos igát, de lássa a gyümölcsöt is s lopja be szívébe magát ennek nyomában az öröm, a meg­nyugvás. Miután a kerületnek az iskolákra hozott áldozatai között talán a leggyümölcsözőbb az, melyet leányiskolája fentartása érdekében hoz: a nemcsak ékesen szóló, de egyúttal nemes példával előljáró püspök úrnak ez intézet anyagi támogatása érdekében kibocsátott felhívását a bányakerületi nemes egyházak szíves jóindulatába mi is a legmelegebben ajánljuk. Vallásos este. Gergelyi filiájában, Mihályházán most szerdán volt az utolsó vallásos este. A szép számban egybegyűlt hívek előtt az „Igazságáról tartott szabad előadást a gyülekezet lelkésze.

Next

/
Oldalképek
Tartalom