Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-02-22 / 8. szám

68 EV ANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1907 használta. Bél Mátyás, noha mindenképen oktatónak ter­mett ember volt s mint iskolareformátor halhatatlanságot szerzett magának, azzal a határozott kikötéssel fogadta el Pozsony meghívását, ha a legelső üresedéskor papi hivatalt kap. Fábry Gergely, Tóth-Sipkovits János, Perlaky József, Vásonyi Márton, Torkos József, a dunántúli ev. papság igazi díszei, részint püspökök, részint püspök­jelöltek, elhagyták a professzorságot a vadosfai, soproni paróchiáért. Kis János, a ki inkább oktatónak készült, szintén lemondott tanári állásáról a falusi papság fejében. (Vége.) Kovács Sándor. SZEMLE. A gyilkos alkohol ellen. Szerecsenek védelme. Az Egyesült-Államok szenátusának külügyi albizott­sága emberséges nemzetközi szerződés eszméjével foglal­kozik. A szerződés célja az volna, hogy Afrikában a szeszes italokkal való kereskedést magas védvámok föl­állítása által megnehezítse. A bizottság egyhangú lelke­sedéssel járult hozzá a javaslathoz és elvállalta a kezde­ményezést. Megindul tehát a mentő-akció, melynek az lesz a célja, hogy a fekete embereket megóvja az alkohol gyilkos hatásaitól. Talán nem puszta véletlen, hogy épen Amerikából indul meg, a Rézkígyó és Ugró párducok egykori hazájából. Mert abban, hogy a bronzszínű tetovált hősök eltűntek arról a földről, nem kevés része volt az átkos alkoholnak, a „tüzes víz"-nek. A telepítvényesek golyója aligha pusztított el több indiánust, mint a része­geskedés. És az emberirtó alkohol hatása más vadnépek között, Afrikában, Dezeaniában is hasonló. Lelkiismeretlen kufárok a mámorthozó itallal fizetik meg a szegény vad­ember földjét, marháját, értékes ingó-bingóját. A vad­ember pedig mohó szomjúsággal kap az uzsoraáron vásárolt mérgen. Pedig hamarosan elsenyved, elsorvad általa. A primitiv ember szervezete hatványozottabb mér­tékben roskad össze az alkohol hatása alatt, mint a civilizált emberé. Talán azért, mert a mi szervezetünkben a szesz évezredes használata bizonyos öröklött alkalmaz­kodást és ellentálló erőt fejlesztett ki az alkohol mérgező hatásával szemben, míg a természetes ember, a kinek apái időtlen idők óta egyszerű természetes, állati életet éltek, nem rendelkezik ezzel az erővel. Talán azért, mert a vadember primitiv ösztöneivel még kevésbbé képes önmegtartóztatásra, mint a civilizált. Bármi legyen az ok, tény az, hogy az alkohol ördöge a természetnépek közt éreztette legfélelmesebben hatalmát s humánus, becsületes munkát kezdtek az ameri­kaiak, a mikor saját földrészük példáján okulva ezt az ördögöt száműzni akarják Afrika földjéről. Azt hiszszük, ez az akció is egyik mértföldmutató az evangelium erkölcsi világnézetének földkörüli hódító útjában. A főrendiház legutolsó ülésén Prónay br. egyete­mes felügyelő és Antal Gábor ev. ref. püspök szólaltak meg a protestantizmus érdekében. Kérő és helyzetünket feltáró szavaikra Apponyi kultuszminiszter kilátásba he­lyezte egyrészt a felekezeti tanítóügy államsegélylyel való rendezésében szükséges intenzívebb eljárást, másrészt a 3 miihóra vonatkozó törvény mielőbbi beterjesztését. Várjuk erősen a törvény javaslatát és hiszszük, hogy abban az a tény, hogy e 3 millióval az 1848. XX t.-c. megadta jogos igényeink kielégítve nincsenek, kifejezést fog találni. E nélkül annak a törvényjavaslatnak tör­vénynyé lennie a hazai protestantizmus enormis sérelme nélkül nem szabad ! Az elmaradt Láng-Röck esküvő. Nagy feltűnést keltett a mult hétfőn az a híradás, hogy dr. Láng Mihály­nak, Láng Lajos volt kereskedelmi miniszter, a pozsonyi esperesség felügyelője, fiának esküvőjét Röck Blankával, Röck István mérnök leányával elhalasztották. Semmi betegség, semmi közbejött akadályok, csak elhalasztották. Ezt mondta a hír s szűkszavúságával csak fokozta a nagy feltűnést. Most aztán kisült, hogy az esküvő hirtelen elhalasztásának egy türelmetlen pap érthetetlen akadé­koskodása volt az oka. A vőlegény és a menyasszony nem egyforma vallásúak. Láng protestáns ember, a menyasszony katholikus családból származik. Az esketést ág. h. ev. lelkész végezte volna. Ekkor azonban várat­lanul beleszólt a dologba egy — természetesen — róm. katholikus pap. A menyasszony katholikus szokás szerint gyóntatóatyához ment, hogy az esküvő előtti gyónást el­végezze. A gyóntatóatya pedig megtagadta az abszoluciót. Hiába kérlelték mindkét részről, a pap makacsul meg­maradt álláspontján s csak arra volt kapható, hogy meg­adja az abszoluciót, ha a menyasszony az esküvő után haladéktalanul, még mielőtt szülői házába visszatérne, őt, a papot keresi föl, és kijelenti, hogy bánja azt, hogy protestáns emberhez ment férjhez és hogy protestáns templomban esküdött. Ebbe természetesen sem Röck Blanka kisasszony, sem szülei nem egyeztek bele. Az esetet tudatták Láng Mihálylyal és Láng Lajossal és a Láng- és Röck-családok közös megegyezés folytán el­halasztották az esküvőt. — így írja ezt le egy nem evangelikus jellegű lap Nekünk egyéb megjegyzésünk nincs reá, minthogy — mai számunk vezércikkének konklúzióját ismételten is hangoztassuk. Válasz az „Észrevételek a nagyhonti tanítóegyesület határozataira" c. közleményre. E becses lap f. évi 6. számában, „Észrevételek a nagyhonti tanítóegyesület határozataira" címmel egy köz­lemény látott napvilágot, melyre az alábbiakban vála­szolok. Teszem pedig ezt azért, mert illetékesnek tartom magamat, mivel az említett cikkben ismertetett tanítói közgyűlésen én voltam az ad hoc megválasztott elnök és én voltam a közgyűlés egyedüli tárgyának: a tanítói fizetésrendezés ügyének az előadója. Válaszolok, mert végtelenül bántja a lelkemet, hogy a t. cíkkíró úr olyan színben tüntet fel engemet és velem együtt sok kar­társamat, mintha mi „hamis elveket" vallanánk, a szocia­lizmus karjaiba vetnők magunkat és ezzel megtagadnók az édes anyát: evangéliumi anyaszentegyházunkat. Vála­szolok, mert a t. cikkíró úr — tudva, vagy tudatlanul, nem tudom — valótlanságot állított! Valótlanság az, hogy a nagyhonti egyházmegye tanítói „a vallástanítást és a kántori teendők végzését csak mellékes foglalkozásnak tekintik és tekinteni akarják". Valótlanság és egyenes

Next

/
Oldalképek
Tartalom