Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-12-12 / 50. szám

III. év. Nyíregyháza

, 1907. december 12. 50. szám. // / fi EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenként egy íven; a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden hónapban. Kéziratokat, előfizetési díjakat, hirdetések szövegét és díját a szerkesztő-kiadó cimére kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ-KIADÓ: GEDULY HENRIK evang. lelkész, NYÍREGYHÁZA. A lap ára egész évre 10 kor., félévre 5 kor. negyedévre 2.50 kor. Egyes szám ára 40 fillér. A Hivatalos Közleményeket az anyaegyhnzak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Hirdetés ára oldalanként 32 kor. TARTALOM-JEGYZÉK : Vezércikk. A mi horvátjaink, Mohácsy Lajos. — A szekularizációról. Czuppon Sándor. —Egyetemes nyugdíjintézet. A pozsonyvidéki ág. hitv. evang. lelkészi értekezlet határozati javaslata, az egyet, nyugdíjintézet újjászervezését illetőleg. — Tárca. Spiritizmus és keresztyénség. Fenyves E e. — Tanügy — Belólet. — Irodalom. — Pályázatok. — Hirdetések. A mi horvátjaink. Nagyon aktuális ez a horvát-kérdés. Tessék csak — ha csak egy percre is — betekinteni a magyar parlamentbe. Vagy figyelemre méltatni a napisajtónak ide vonatkozó közleményeit. Itt is, ott is a horvát-kérdéssel foglalkoznak. Nos ami egyházi életünknek is megvan a maga horvát ügye. Az egyházi közvéleményt is élénken foglalkoztatja a horvát-kérdés. És pedig ezúttal nem is első ízben. Az egyetemes közgyűlésen évek óta szőnyegen van, helyet követel magának ez a kérdés. Évről-évre visszatér oda, — akárcsak az a bizonyos tengeri kígyó Nem tudom, ha vájjon helyesen vélekedem-e ez ügyben, de én ama nézeten vagyok, hogy a mi egyetemes egyházunk a közgyűléseken hozott határozatokkal nem helyezkedett a legális, s ami a legfőbb: nem helyezkedett ami honi egyházunk jól felfogott érdeke által követelt álláspontokra. Ennek tulajdonítom aztán azt az immár csakugyan elmérgesedett helyzetet, amelybe egyházegyetemünk a Horvát-szlavon-dalmátországok báni kormányával szemben került. Igen jól emlékszem arra, hogy már a múlt évi egyetemes kö?gyűlés is nagy indignációval tárgyalta a horvát báni kormány egyik oly értelmű átiratát, amelyben ez az egyetemes felügyelő közbenjárása dacára is egyszerűen megtagadta az egyik szlavóniai egyházzal szemben fennálló tartozásnak közigazgatási úton való behajtását. Akkor — s erre is igen jól emlékszem — alig szóltak hozzá ahhoz a fontos ügyhöz. Az elnökségnek néhány hazafias szólamokkal telt kijelentése után a gyűlés újra átiratot intézett, hogy de bizony mégis köteles a báni kormány végrehajtani az egyetemes egyház rendeleteit az ottani egyházakban. Már akkor, a határozatnak jogerőbe való emelése után nyomban kialakúlt bennem az a vélemény, hogy a horvát bán egyszerűen nem is hederít erre az újabb megkeresésre. Nyomban a gyűlés után közöltem is ott a helyszínén egy néhány gyűlési taggal ebbeli nézetemet. S az idei egyetemes közgyűlésen szerzett tapasztalatok teljesen igazolták felfogásomat. Nemcsak hogy elintézetlen maradt az az ügy, hanem újabb konfliktusokkal megbővítve került ismét az egyetemes közgyűlés elé. Én tehát még ma is azon a nézeten vagyok, hogy a mi egyházegyetemünk nem foglalt el helyes álláspontot a horvát-szlavon-dalmát báni kormánnyal szemben. Mondom, — lehet, hogy tévedek. De mert ott az egyetemes gyűlésen egyetlen egy oly irányú felszólalást sem hallottam, amely e kérdésnek közjogi oldalával foglalkozva megcáfolta volna idevonatkozó véleményemet, bátor leszek itt e helyen kérni az illetékes tényezőket, hogy szerény soraimat figyelemre méltatva, fejtsék ki az egyetemes közgyűlés állásfoglalásának indokait. Köszönettel veszem, ha bárki is arról győzne meg, hogy az egyetemes egyház közjogilag törvényes s egyetemes egyházunk érdekeit is tekintve helyes álláspontra helyezkedett. Igy legalább tanulok én is, de a közvéleményre nézve is jó szolgálatot tesz az, aki rácáfol az én vélekedésemre. Én u. i. azt hiszem, a horvát bán teljesen joggal járt el akkor, amidőn utalva a Horvátszlavon-dalmátországok vallásügyi autonómiájára, egyszerűen tagadásba vette a magyarországi egyházi hatóságnak a horvát-szlavon-dalmátországi egyházakkal szemben igényelt rendelkezési jogát. Mert az 1868. XXX., illetve az 1868. I. t.-c., a horvát kiegyezési törvény, az igazságügy egy részében, a belügyben és a vallás- és közoktatás ügyében teljes autonomiát biztosít a horvátoknak. Az ő egyházaik teljesen függetlenek, önálló törvény biztosította autonómiával rendelkező egyházak. Az ő egyházi ügyeikbe semmiféle idegen elem bele nem nyúlhat, nem intéz-