Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-12-05 / 49. szám

19vx7 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 440 hogy bátran le lehetne adni akármely zsinagógában. Mi lutheránusok már inkább az új testamentom felé hajlunk. Tanúja ez a folyóirat is, Egyéb különbségek is vannak még közöttünk, de hát minek azokat most emlegetni. Nem akarom ez alkalommal vitatni azt sem, hogy melyik módszer a jobbik; csak azt állítom, és pedig határozottan állítom, hogy az a bizonyos eltérés nem baj az ilyen közös vállalkozásnál; azért mi tanúihatunk egymástol s épülhetünk egymás dolgain, A két szerkesztő, nagyon bölcsen, mind a két egyházból toborzott munkatársakat az Igehirdető számára. Csak az összehasonlítás kedvéért jelzem, hogy 23 református és 16 lutheránus lelkész dolgozott ez idén a lapba. (Tavaly még csak 10 volt a lutheránus.) A lutheránusok a következők: Beyer Fülöp, Fehér Gyula, Gyalog István, Hajdú Lajos, Korbély Géza, Kund Sámuel, Liszkay János, Mikola János, Paulik János, Petrovics Soma, Révész János, Rozsondai Károly, Szeberényi Lajos, Thomay József, Zábrák Dénes. Ebben az évfolyamban 86 beszédet találunk ; négynek kivételével mind szószéki beszéd. 31 köziilök lutheránus irónak a munkája. A beszédek részint eredetiek, részint idegenből átdolgozottak , részint rendes perikopán, részint pedig szabad textuson alapúinak. Nagybecsű a folyóiratban, hogy igen sok idegen, nálunk kevéssé ismert irót mutat be egy-egy sikerültebb munkájával. A beszédekről részletes kritikát írni nincs módomban; arra sem időm. sem helyem. Csak úgy általánosságban jegyzem meg, hogy az Igehirdető dolgozatai átlag véve jó, épületes beszédek, melyeknek nagy részét a lelkész haszonnal olvasgathatja. Vannak köztük jeles szónoki alkotások is; a minthogy akad, de nem sok, unalmas és szellemtelen munka is, aféle csendes altató szer, melytől a kissé aluszékonyabb természetű atyafi, neki könyökölvén a templomi padnak, igen szépen elszenderül. De hát ezen a bajon a szerkesztőknek van módjukban segíteni. Emeljék magasabbra a sorozó mértéket! És pedig minél magasabbra! Mert hogy ha már egyházi beszéd nyomódik, nyomódjék csak az igazán jó, szellemtelen szószaporításból lévén úgyis már elég. Néhány szerény kérésem volna, ha az Igehirdető meghallgatná. Először is : ossza meg a szerkesztőség a lapját a két egyház között igazságosan. Ne álljon már mindenütt hátrább az a lutheránus egyház! Talán nem kell az ilyet hosszasan magyarázni. Az igazságos megosztás csak előnyére fog válni a dolognak, mert el fog oszlatni bizonyos érthető idegenkedéseket, amelyek az ügyre nem kedvezők. Vagy talán nincsen elegendő kézirat innenfelől? Akkor jó vadászként verje fel rejtekhelyéről a nemes vadat! Van sok az asztalfiókokban; de hát a magyarnak régi betegsége a lustaság. Volna még egy másik kérelmem is, amely talán még mélyebbre vág ... A mint látom az Igehirdető csak a szószéki beszédekre szorítkozik, mert hiszen az a benne talált négy temetési beszéd inkább csak amolyanféle laptölteléknek látszik. Eu nem tartom helyesnek ezt az egyoldalúságot. Igazi nevelői, s ha szabad azt mondanom, irodalomfejlesztő hivatást igazán csak úgy fog az Igehirdető betölteni, ha az egyházi beszédek egyéb fajtáit is felöleli. Csak egy dolgot hozok fel. Nagyon szegényos pl. a temetési beszédiiodaírnunk Nem mondom, hogy nem akad e téren is egy két kötetecske, hanem hát azért fölösleges-e az újabb produkció? Nincsen-e szükség mindig olyan magvas, evangyéliumi tartalmú, rövid temetési beszédekre, amelyekben úgy az egyházi érdek, mint az alkalom igénye is kielégítést találna ? . . Hasznos dolgot mivel, s nagy művész, aki tapintatosan el tudja találni, hogy egy-egy temetési beszédhez mennyit vegyen az írásból és mennyit az alkalomból; miért ne lehetne az ilyen sikerültebb munkákat ..7, Igehirdetőbe felvenni s azokat általa másoknak is hozzáférhetővé tenni, hogy belőlük mások is okúljanak?! S miért ne történhetnék az meg egyébnemű papi dolgozatokkal is? Minden irányban szükség van ügyes, tartalmas és szép, megnyerő külsejű papi munkákra, s nem minden ember adhatja ki küiön a maga sikerültebb munkáit, ho?y azokból mások is tanúljanak; azért hasznos dolgot mívelne az Igehirdető, ha az ilyen sikerültebb munkákat felkeresné s hasábjain közreadná. A folyóirat 5, mondd öt pengőt fizet minden elfogadott prédikációért! Nagy dolog e téren! S azonkívül még minden évben külön 50 korona jutalomban részesíti a legérdemesebbnek itélt. munkát. Az olvasók szavaznak. De hát mondjuk meg itt is, a mit gondolunk; ez az eljárás kétesertékű eljárás. Tavaly is pl. olyan munkát itélt jutalmazandónak a kevés számú szavazat, a mely igazán távol áll attól, hogy elsőrangúnak neveztessék. Mert jóllehet s/.ívesen elismerem, hogy Kiss Ferenc a lapnak egyik legkiválóbb munkatársa s beszédeit öröm olvasni, mindazáltal nyertes beszéde inkább gyengébb beszédei közül való, mivelhogy hamis psychologián és hamis exegezisen épült fel. Azt hiszem, jobb lesz, ha a lap olyan módot választ gavalleriájának a gyakorlására, amely nem veszélyezteti a renomméját n Szép dolog az is, hogy a rendes 12 füzeten felül a szerkesztőség még külön kiadványokkal is kedveskedik a lap előfizetőinek; így a múlt év folyamán pl. kiadta Erdős Józsefnek reformációig három prédikációját „Reformációi beszédek« cím alatt, s azt megelőzőleg Paulik János fordításában Melanchtonnak Luther koporsója felett tartott történeti nevezetességű beszédét. Nagyon sok ilyen nevezetes beszéd hever a feledés pora alatt, amelyeket pedig kívánatos lenne, de meg: jól is esnék ismernie minden műveit embernek; nagyon helyesen cselekszik az Igehirdető, ha ilyeneket is kiad, ezeknek kiadása által érdemeit fogja öregbíteni. A derék szerkesztők jó munkát végeznek e folyóirattal, melyet jó lélekkel ajánlhatok a lelkésztestvérek jóindulatába. Ez a lap tagadhatlanúl hézagot pótol. Megjelenik havonként, a következő hónapra szánt prédikációkkal. Előfizetési ára egv évre 12 korona. Az előfizetési díjak a szerkesztőkhöz küldendők Nagybányára. Paulik János, nyíregyházi ev. lelkész. Lie. Dr. Theodor Simon: Entwicklung und Offenbarnung. Verlag von Trowitzsch & Sohn Berlin S. W. 1907. (IV. és 129 old. 8.) Ára fűzve 2 40 mk. = 2-88 korona, kötve 3-30 mk. = 3 96 korona. Ritschl theologiája bevezette az <5 iskolája nézete szerint a kijelentés fogalmát a theologiába. Persze azt elfelejtik, hogy ezen fogalom a régibb theologiában sem volt ismeretlen. Elég az, hogy a kijelentés mai napig központi fogalom volt a rendszeres theologiában. De újabban, főleg a vallástörténeti irány térhódítása óta, előtérbe lép a fejlődés fogalma. Ezen fogalom a természettudományokban és a többi profán tudományokban is már régóta nagy tekintélynek örvend. A theologiában azonban érthető okokból sokáig, sőt mai napig is idegenkedtek tőle. Hiszen épen a kijelentés volt az, amely miatta veszélyben forogni látszik. És hogy a látszat ez esetben nem is csalt, az meglá'szik abból, hogy a vallástörténeti irány, mely a fejlődés dogmáját minden utógondolat nélkül rendszerébe felvette, a kijelentést a maga igazi értelmében nem is volt képes fentartani. Következetesen végiggondolva ezen irány a természeti törvények és erők is^enítéséhez vezet. A mi könyvünk szerzője azon nézeten van, hogy ezen következés nem szükségszerű. Szerinte csak a fejlődés fogalmát kell alapos vizsgálat tárgyává, tenni. A fejlődés azon fogalma, mely a theologiára vészthozó lehetne, önmagában ellenmondásos. A természettudósok maguk sem tudnak a mechanikus fejlődés fogalmánál következetesen megnaradni. Már ők is kezdik azt máskép felfogni. A fejlődésnek ama túlhaladott fogalma az, mely a theologiában még ma is alkalmazásban van ós gondot okoz. Pedig a helyes fogalmát alkalmazva már csak azért is, mert a kijelentés fogalmában is van oly mozzanat, mely a fejlődést követeli — nem kell semmit sem feladnunk, amihez eddig a kijelentéssel kapcsolatban mint értékes igazsághoz ragaszkodtunk. Sem az isteni gondviselés, sem a Krisztus jelentősége a kijelentés számára, sem a keresztyénség abszolút volta nem szenved a fejlődés helyes fogalmának alkalmazása miatt. Sőt keresztyén hitünkhöz való teljes ragaszkodásunk mellett a legteljesebb mértékben méltathatjuk a többi vallásokat is. Szóval a szerző azt hiszi, hogy e két eddig ellentétesnek tartott fogalmat nagyon jól össze lehet egyeztetni. Akit ezen kérdés érdekel, vagy akinek épen netán skrupulusokat, kételyeket okozott, az nyúljon bátran szerzőnk ezen könyvéhez. Azt hisszük, hogy a szerző fejtegetései nem csak ki fogják elégíteni, hanem hite megerősítéséhez is hozzá fognak jáiulri. Lie. Dr. Daxer György. PÁLYÁZATOK. A gömöri ágost, hitv. evang. her. egyházmegyébe kebelezett jolsvatapolcai tót ós magyar nyelvű egyházban a rendes lelkészi állás megüresedett, melyre ezennel pályázat nyíttatik. Ezen állással a .következő javadalmazás van összekötve: 1. Most épült szép lakáson ós kerteken kívül készpénz, párbór, töld termése, nemkülönben palást-díj címén az egyháztól 1020 K 75 fill., azaz egyezer húsz korona ós hetvenöt fillérre értékelt járandóság. 2. Állami kongrua címen 579 K 25 fill., azaz ötszázhetvenkilenc korona ós huszonöt fillér. A lelkószválasztási szabályrendelet értelmében teljesen felszerelt kérvények folyó óvi december 14-ig a főesperesi hivatalhoz küldendők. Keit Rozsnyón ós Csetneken, 1907. nov. 28. Terray Gyula, Szontagh Andor, föesperes. egyházmegyei felüyyelö.