Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-11-28 / 48. szám

19U7 EVANGELIKUS OEÁLLO 425 munkabérek, olcsóbb élelmezéssel, kötelesség mellett jogok adásával s egyéb humánus törvényekkel igyekeznek a bajokon segíteni. Hazánkban a szociálizmus történetéről — mint szervezett munkásmozgalomról — nem igen szólhatunk, mert ez csak az utolsó évtizedben lett igazán aktuálissá. A külföld mintájára azonban itt is megkezdődött különösen az egyes ipari munkások szervezkedése helyzetüknek jobbítását sürgetve. Hatalmas népgyülóseket, egyes szoc. vezérek szónoklatokat is tartanak a társadalmi rend megváltoztatása érdekében. A szociális irodalom is kezd lendületet venni. Mindig nagyobb lesz azoknak száma, kik e probléma megfejtésén fáradoznak. S bár sokszor a vezérek sincsenek tisztában a szociálizmus meghatározásával, céljával, különösen pedig eszközeivel, mégis a vita tüzében ezek mindinkább ós inkább kidomborodnak ós megtisztulnak. Van szociáldemokratizmus, újjászervezett szociálizmus, internacionális szociálizmus, keresztyénszociálizmus stb. Hirdetik a vagyonközösséget, harcolnak a nagybirtokos, a töke ellen. Csak kevesen vannak azonban olyanok, kik az ethikai, ker. valláserkölcsi törvények aiapján állva, törekednének a társadalmi baj megszüntetésére, tőke ós munka, munkaadó ós munkás közti jó viszony fenntartására, munkás-lázadások gyökeres elfojtására. Erre vonatkozólag ugyan itt is tettek némi intézkedéseket, de ezek vagy csak papiron vannak, vagy pedig gyarlóságuknál, praktikus hiányuknál fogva maradandóbb eredményt elérni nem tudnak. E történeti vázlatból látjuk, hogy a szoc. mint társadalmi mozgalom, az alsóbb munkásosztály emelése érdekében, bár sokszor túlzásba ment s nem épen erkölcsi fegyverekkel küzdött, mégis nagy eszméket vetett fel, melyek egyes államokban korszakalkotó jelentőségűek voltak. Másrészt elibónk tárja ama igazságot, hogy az emberiség által hozott törvények, társadalmi gazdasági kérdések folytonos fejlődést ós tökéletesedóst tesznek szükségessé. Evvel azért számolnunk kell! Nem szabad megelégedni a régi merev, sokszor bűnös rendszerrel, a folytonos fejlődésnek alávetett társadalmi, gazdasági viszonyokkal, munkás törvényekkel, hanem azokat át kell alakítani, helyükbe jobbat, erkölcsibbet, maradandóbbat teremteni. Az a kérdés most már, hogy a keresztyénség, illetve ker. vallás mily viszonyban áll a szociálizmushoz. Van-e közöttük oly pont, ahol e kettő egymással érintkezik. Vagy tán teljesen ellentótben állanak egymással? Sokan vannak olyanok, kik azt állítják, hogy a kettő között egyáltalán semmiféle viszony nem áll fenn. Sőt Bebel azt az állítást is kockáztatja, hogy keresztyénség és szoc. úgy állnak egymással szemben, mint a tűz ós víz. Bár elismerem, hogy a szociálizmus sokszor anyagilag önzö, magántulajdont, személyes szabadságot tiporni kész radikális eszközei ellenkeznek a keresztyénség alapigazságaival, mégis a szoc.-nak eredeti értelmét ós munkám elején is említett meghatározását, célját tekintve, egész határozottsággal találhatunk oly pontokat, melyek a kettőt szoros összefüggésbe hozzák egymással. Mi a keresztyénség ? A keresztyénség Krisztusban való élet. Célja: Istenországa, mely kell hogy mihozzánk is eljöjjön, bennünk s közöttünk már itt e földön is megvalósúljon. Isten országa ugyanis nem a világtól mintegy elkülönített hely, hanem felöleli a családot, társadalmat, egyházat, államot egyaránt. Itt mindenütt (egyház ós állam kell, hogy födözzók, segítsék egymást) az Úr szőllőjóben, vagyis Isten országában munkálkodhatunk. Isten országa ama magasztos cól, hol elnómúl a harag, megfagy az irigység ós önzés, hol gazdag és szegény találkoznak, úr ós szolga kezet fognak, hol közmegelégedettsóg s boldogság honol. Isten országa elérésére szolgáló eszköz a Krisztus tanítása nyomán ama legnagyobb parancsolatot magában foglaló erkölcsi törvény: a szeretet. Ennek alapján nevezik a keresztyónsóget a »szeretet vallásának" is. Eme nagy parancsolat követeli, hogy szeresd az Istent ós szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Ez mondja meg, hogy a szegényt, nyomorúltat segítsük, anyagilag, erkölcsileg felemeljük. Ez védi meg az egyén személyes szabadságát, ez határozza meg ama erkölcsi kötelességeket, melyeknek teljesítése — a társadalom bármelyik tagjával vagy osztályával szemben — mindenkire egyaránt kötelező. A keresztyénség nem múló önző testi fegyverekkel, hanem a lélek legnemesebb erényével, a szeretettel igyekszik célját megvalósítani. Nézzük immár a szociálizmus meghatározását, célját ós eszközeit, hogy a kettő közötti viszonyt s esetleges találkozó pontokat tisztábban megláthassuk. A szociálizmus — amint már munkám elején is említettem — eredeti lényegében való meghatározás szerint nem egyéb, mint társadalmi mozgalom, a társadalmi rend megváltoztatására irányúit törekvés. Célja az elnyomott munkásosztály emelése, nyomorúságos megélhetési viszonyainak enyhítése. Célja kivitelére azonban egymástól nagyon is eltérő eszközöket használ. így pl. a szoc. egyik iránya az állam, egyház segítségével, másik a jelen társadalom radikális megsemmisítésével, tőke ós magántulajdon eltörlésével, harmadik Isten- haza- vallásellenes tanaival törekszik kitűzött célja felé. A szoc.-nak azonban van egy különösen a mai időben hangoztatott, másik iránya is, mely a keresztyén valláserkölcsi törvények segítségével igyekszik a társadalmi munkás mizériákon segíteni. Fentebbi meghatározásokból világos, hogy [a szoc. ós a keresztyénség nem úgy állnak egymással szemben, mint a túz ós víz, mert hisz vannak egyes pontok, hol a kettő szoros viszonyba lóp — s kell is hogy lépjen egymással. Mindegyik, a keresztyénség ós szoc. is, a jelen társadalmi állapotokkal meg nem elégedve, annak megváltoztatására mozgalmat indít. Mindegyiknek célja az emberiség jobbátótele, az elnyomott siralmas helyzetének emelése.* Egy oly országot akarnak megteremteni, hol általános közjólét uralkodik, hol nem panaszkodik úr ós szolga, hol mindenki megkapja megérdemlett jutalmát. Míg azonban a keresztyénség a maga célját a szoc. nélkül is sikeresen elérheti, addig a szociálizmus a társadalmi, különösen munkás baj enyhítését, osztályharc, tőke ós munka közötti óriási különbség megszüntetését, az emberiség ós emberi állapotok jobbátótelét az ember jellemével, rendeltetésével tökéletesen foglalkozó keresztyén vallás erkölcstana nélkül ezt megvalósítani nem képes. Ideig-óráig tán helyre áll az egyensúly s látszólag eloszlik a baj, de csak azért, ' . J * Legyen az akár anyagi, akár erkölcsi,