Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-11-28 / 48. szám

i. ev. Nyíregyháza, 1907. november 28. 48. szám. // EVANGELIKUS ORALLO / / EGYHÁZI ES TARSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenként egy íven; a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden hónapban. Kéziratokat, eló'fizetési díjakat, hirdetések szövegét és díját a szerkesztó'-kiadó cimére kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ-KIADÓ: GEDULY HENRIK evang. lelkész, NYÍREGYHÁZA. A lap ára egész évre 10 kor., félévre 5 kor. negyedévre 2.50 kor. Egyes szám ára 40 fillér. A Hivatalos Közleményeket az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapj ált. Hirdetés ára oldalanként 32 kor. TARTALOM-JEGYZÉK : Vezércikk. A métely. Mohácsy Lajos. — Kéret'en vélemény. Ihász László. (Vége.) — Tárca. A szoci álizmus jelentkezése egyes korszakokban, egyes népeknél. A keresztyén vallás viszonya a szocialismushoz Vértesi Zoltán. (Vége.) — Belólet. — Pályázat, — Hirdetés. A métely. A mocsaras rétek, posványos legelők kis kúszó növénye. A tarka virágokkal gyönyörködtető, puha pázsitos szőnyeggel borított mezőknek balált okozó parazitája a métely. A szépen zöldelő fű és mezei virág tövéhez simúlva, meglapúlva kúszik a földön. Ha ki látja — nem is sejtené, hogy ez a kis gömbölyű levelű zöldség a tápot, eleséget kereső állatokra nézve a lassú, de biztos halált jelenti. Megrontja-, elszívja az állat vérét

r megrontja, elbomlasztja annak máját. S így lassan, de elkerülhetetlen bizonyossággal elpusztítja az életet Ez a métely. Ennek a titkon, alattomban tenyésző kis kúszónövénynek — mintha-mintha néminemű szerepe lenne a mi egyházi életünknek virágos, puha pázsittal ékes mezején is. Úgy látszik átplántálta valaki e halált hozó, pusztulást okozó növényt a hűséggel gondozott, éberen őrzött egyházi életnek kies legelőire, virágos mezőire is. Mert sajnos, de való, hogy egyházi életünkben nap-nap után kell találkoznunk a megmételyezett belsőre valló rosszmájúság kétségbevonhatlan jeleivel, letagadhatlan tényeivel. Ott van a rosszmájúság a köznépben s az előkelő körökben, ott a hivek seregében, a nagy nyájban épp úgy, mint a kormányzásra hívatott vezető férfiakban is. Hitetlenség, egyházellenes érzület, hideg közöny s a züllött viszonyok egyfelől, és az egyház intézményeit, sőt magát az egyházat is a különféle célok és konspirációk megvalósításában alantas eszközként felhasználni akaró törekvések másfelől, ezek mind-mind a métely hatásának kétségbevonhatlan tünetei. A métely okozta rosszmájúság vége : egyházi közállapotainknak hanyatlása, teljes züllése lesz előbb-utóbb! Nem lehet célom, de nem is szándékom ezúttal részletesebb adatokat hozni fel e métely pusztító hatásának bizonyítására. Bátor a helyzet kétségbeejtően kínálkozik erre. A „züllött viszonyok" kemény vádként állanak előttünk. Ezúttal tisztán csak a f. évi egyetemes közgyűlésen észleltekre szorítkozva kívánok rámutatni egy-két olyan tünetre, mely a métely okozta rosszmájúságnak letagadhatlan jele. Kezdjük mindjárt magának az egyetemes közgyűlésnek összehívásán. A legutolsó falusi kupaktanács is személyenként hívja meg a tanács tagjait, közölvén velük j.d előre a gyüLekezás okát a gyűlés tárgyait. Magában az egyházi életben is, az egyházközség kormányzó és képviseleti hatóságának, a közgyűlésnek összehívásánál az első legfőbb kelléke a törvényszerűségnek az, hogy „a közgyűlés rendszerint egy héttel előbb a tárgy megnevezésével" kihirdetendő. (E. A. 40. § ) Az egyházmegye ós egyházkerület eme hatóságainak összehívása pedig, a mint tudva van : kinyomatott, a tárgy megnevezését magában foglaló meghívók útján történik. S a dolognak a rendje is így kívánja ezt. Hát az egyetemes közgyűlésnek, az egyházegyetem e legfelsőbb hatóságának összehívása hogyan történik? . . . More patrio ... ősi szokás szerint. Nincs ott semmiféle tárgysorozat, részletes programm, a mely az egyházkerületek képviselőit már jó eleve tájékoztatná s a mely a közgyűlést megelőzőleg az érdekeltek kezei közé bocsáttatnék. A közgyűlés menete pedig a legtöbbször össze-vissza kúszálódik, zavarosan halad, mert a jelenlevők legnagyobb része még csak nem is sejti : miről lesz és miről van szó. Az előadók halk, monotonszerű hangja — tisztesség adassék Sztehló úrnak, e dicséretes kivételnek — a jelenlevőkből percről-percre a békétlenségnek és zúgolódásnak „halljuk", „hangosabban beszéljen", „nem értjük", „azt sem tudjuk, miről van szó" s ehhez hasonló kitöréseit váltja ki. S ez mind csak a miatt van, mert az egyetemes felügyelő úr — előttünk tel-