Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-11-21 / 47. szám

414 EVANGELIKUS ORÁLLO 1907 mig a törvén}' a világi tanítókat az állam fegyelmi hatalma alá helyezi, sót bizonyos esetekben a felekezeti tanítók kinevezését is a miniszterre bízza, addig a szerzetesek ós apácák felett az államot semmiféle tegyelmi hatalom meg nem illeti, a többnyire külföldi hatalom alatt álló szerzetes-tanítót ós apácát külföldi hatóság rendeli ki, ós ha az ilyen szerzetes vagy apáca a magyar állam vagy a magyar uemzet ellen izgat, vagy azokat a vétségeket elköveti, amelyeket a magyar törvény oly keményen büntet, nevezetesen, ha: a magyar nyelv tanítását elhanyagolja, államellenes irányt követ, vagy a hitfelekezetek ellen izgat, növendékei vallását sértő nyilatkozatot tesz: nem lehet öt e miatt magyar állami hatóság előtt felelősségre vonni, fegyelmi hatósága az a külföldi rendfőnök, aki a magyar állam fegyelmi törvényeit semmibe sem veszi, sőt akinek hitelvei szerint az a szerzetes, aki az eretnekek ellen izgat és azok vallását sérti, nem fegyelmi vétséget, hanem dicséretre méltó cselekményt követ el. Hát nem jelentéktelen dolog ez sem, de jelentősége teljesen eltörpül azon szomorú jelenség mellett, hogy a magyar törvényhozás a XX. század elején — habár csak egy szórványos esetben — lemondott azon nagy tradíciókról, amelyekórt a múlt században a nemzet legjobbjai, egy Kossuth, egy Deák, egy Eötvös síkra szállottak ós ezzel rést ütött a vallásfelekezetek közötti egyenlőség nagy elvén. Midőn a törvény így a vallásegyenlősóg nagy sérelmére a szerzeteseket ós apácákat különös privilégiumban részesíti ós azokat az áliam büntető hatalma alól kiveszi, útat egyenget a róm. katholikus egyháznak arra, hogy az ö elemi iskoláját a mellett, hogy az állam segélyét teljes mórtékben igénybe veszi, az állami közvetlen befolyás alól kivonja, mert nem kell neki egyebet tenni, mint a világi elem kizárásával iskoláiban az amúgy is feles számban levő szerzeteseit és apácáit alkalmazni. Az új iskolatörvény által alkotott huiyzet aggodalmat gerjesztő képe tehát egyfelől a minisztertől függő protestáns iskola ós az állami beavatkozástól ment róm. kath. iskola. Hogy ez az állapot az 1848. XX. törvénycikkben kimondott egyenlőségi ós \ azonossági elvbe ütközik, ezt bővebben bizonyítani nem szükséges. De nemcsak a vallásegyenlősóget sérti az 1907. évi iskolatörvény; mólyen belenyúl az egyházunk autonómiájába is, mélyebben, mint ahogy ezt az állami érdek követeli. Protestáns egyházunk legdrágább, legféltettebb kincse az ő autonomiája. Ez adott nekünk erőt a múltban, ez védett meg benünket az abszulut hatalom támadása ellen, ez volt a múlt évszázad hatodik évtizedében (a pátens idejében) a magyar nemzet ébredésének, a magyar alkotmány visszaállítása iránti küzdelemnek előharcosa. Akkor, amidőn a szabad szó el volt fojtva ós nem volt hely, nem volt alkalom, ahol az megnyilvánulhatott, a protestánsok gyűléseiben nyilvánult meg az ós habár a hatalom a szónokokat börtönbe vetette, a szabad szó hatása felvillanyozta a nemzetet ós azt többé elfojtani nem lehetett. Ez a protestáns autonomia érdeme volt ós ezért a protestáns autonomiát minden magyar hazafinak kegyelettel kell megvédeni ós épségben tartani. Nem lehet tudni, hogy mikor lesz a nemzetnek még erre szüksége! Ezt az autonomiát újabb időben sok támadás érte. Az állam azon a címen, hogy a felekezeteknek segélyt ad, mindig egy nagyot nyirbál az autonómián. Nem a jelenlegi kormány, nem a mostani törvényhozás kezdte ezt az irányt meghonosítani : nyomait megtaláljuk ennek már a korábbi törvényekben is. Azt mondják, hogy az autonomia megszorítása az állami segély elfogadásának szükségszerű következménye. Ez azonban helytelen állítás ós az 1848. XX. törvénycikknek sem szavaiból, sem szelleméből nem következik. Az államtól azért követeljük ós fogadjuk el a segélyt, mert az ő közművelődési feladatait helyette teljesítjük, mert más felekezeteknek ezekre a célokra milliókat adott, és mert jogos és igazságos, hogy polgárainak egyelő mértékkel mérjen. Ha az állam akkor, midőn más felekezeteknek milliókat adott, nem kívánta, hogy ezek ezen adományok fejében önrendelkezési jogukról lemondjanak, móltányos ós igazságos, hogy tőlünk se követelje azt. Nem akarjuk ezzel azt mondani, hogy nem helyén való dolog, hogy az állam a felekezetek autonómiáját állami érdekből megszorítja. Salus respublicae suprema lex esto ! Szívesen lemondunk autonómiánkról ott ós annyiban, ahol ós amennyiben ezt az állam és a magyar nemzet érdeke követeli. De az automiának ezen megszorítása az állami segélyezéstől független. N^ü azért szabad ós kell korlátozni az autonomiát, mert állami segélyben részesül, hanem meg kell azt tenni az állam érdekében akkor is, ha az államtól egy fillért sem kapunk. Az állam azonban ne menjen tovább az egyházi autonomia korlátozásában, mint azt az állam érdeke követeli. Meggyőződésünk szerint ezt a határt az új iskolatörvény túllépte. Tényleg kivette az elemi iskolát a mi hatalmunkból. A mi elemi tanítónk már csak annyiban a miénk, hogy mi az ő eltartásához nagyobb összeggel járulunk, mint az állam, de az ö sorsa ós egész exisztenciája teljesen a közigazgatási bizottság ós a miniszter jóvoltától függ. Félő, hogy ez az elvítázhatatlan tény azt az alárendeltségi viszonyt is károsan fogja befolyásolni, amelynek a tanító és az egyházi hatóság között az egyházi fegyelem érdekében meg kell lenni. Nem akarunk mi kivételes szabályokat a protestánsok részére. De a midőn a mi egyházi alkot-