Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-11-07 / 45. szám

19vx7 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 398 vei ezelőtt nemcsak ezen anya községében, de széles Magyarországon mely községben tartották számon a községbeli illetőségüeket ? 1 Az anya községe nem ismerte el a leányt községbeli illetőségűnek, ahol pedig mint szolgáló 20 évvel ezelőtt meghalt, ugyan ki vette volna fel a halálesetet s állapította volna meg akkor a leány illetőségét s gyámi hatóságát? Hiábavaló költség, keresés itt-ott, a törvény útján két esztendő alatt óéit nem értünk, betöltött a leány 24 évet, gyámi beleegyezésre nem volt többé szükség, úgy kötött házasságot a leány s az illető községek talán még ma is átiratokat váltanak egymás között, hogy az illető leány hova való illetőségű, mely gyámi hatóság rendelje ki számára a gyámot, hogy a házasságkötéshez a szükséges gyámi engedélyt megadja. Valóban satyrája e nem magában álló eset az egész törvénynek, mely a községeknek annyi kibúvót enged, hogy magokat az esetleges illetőségi terhektől kivonják, mi szerint a községek mintegy versenynek egymással e tekintetben, hogy szabadúljanak egyikmásik esetben az illetőség el nem fogadásától. Szeptember elején egy dunáninneni kerületi felekezeti tanítónő azon kéréssel fordúl hozzám, hogy miután az új iskolai törvény szerint esküt kell letennie, a tanfelügyelő 8 nap alatt beszereztetnie kéri a honossági, illetőségi bizonyítványt, miután utóbbi években községemben lakott s atyja itt, halt meg, szerezzem meg azt részére. Megyek a község elöljáróságához, bemutatom a tanítónő keresztlevelét, elutasítanak, nem adják ki, mert a keresztlevél tanúsága szerint más vármegye X községében született. Fordúlok az illető község jegyzőjéhez s négy hét múlva kapok egy a község elöljárósága által felvett jegyzőkönyvet, melyben áll, hogj lakott ugyan a községben 31 — 32 évvel ezelőtt olyan nevü egyén, kinek Mária nevú leánya itt született, azonban e helyütt csak 1—2 évig lakott, adót nem fizetett, közterheket nem viselt, miért is e községben illetőséget nem szerzett, minek folytán leányának illetősége a község részéről nem ismertetik el, hanem az az 1886. évi XXII. t.-c. 6. §-a értelmében atya illetőségi helyén nyomozandó. Szegény tanítónő! a tanfelügyelő 8 napot engedett neki arra, mostanáig már éppen 8 hét mullott el azóta s nem rajta múlik, hogy illetőségi bizonyítványát bemutatni nem tudja. E három eseten kívül száz hasonló esetet tudnék még elősorolni, mely papi működésem alatt előfordúlt, melyről tudomást szereztem, látva azt a sok huza-vonát, kellemetlenséget, költséget, mely nálunk az ilyen kérdéseknél előfordúl, de legyen elég e három eset is ilusztrálásáúl annak, hogy bolond törvény, bolond, ostoba állapot ez, mely föltétlen változást és célszerűbb rendezést követel. Mennyivel okosabb és célszerűbb ennél az angol vagy az amerikai törvény, mely négy évi állandó ott lakás és közrend szempontjából kifogás alá nem eső magaviselet mellett mindenkinek könnyen és egyszerűen megadja a honossági és illetőségi jogot. II. 1. EGYETEMES NYUGDÍJINTÉZET. Az egyetemes nyugdíj-intézet újjászervezéséhez. Folyó hó 16-án kaptam meg a brassói egyházmegye főesperesótől, a Gyürky Pál egyetemes nyugdíj-intézeti ügyvivő által az egyetemes nyugdíj-intézet újjászervezésére készített „Javaslatot", azon felhívással, hogy e „Javaslaf-ról a közelebb tartandó papi-értekezlet elé véleményt terjesszek. Miután a tervbevett pipi-értekezlet meghívója még nem érkezett meg; miután az ügyet sürgősnek ítélem, feladatomat lapunk útján óhajtom megoldani. Mielőtt azonban ezt megtenném, fel kell említenem, hogy a brassói egyházmegye 1906. óvi közgyűléséhez — a papi-értekezlet megbízásából — a nyugdíjintézet revízióját illetőleg egy, a nyugdíj-intézet 1905. óvi jelentéséből merített, számokkal megokolt javaslatot terjesztettem be, melyet az egyházmegyei közgyűlés a revizó alapjául elfogadott s a tiszai kerület útján az egyetemes közgyűléshez felterjesztendőnek ítélt. E javaslatomnak, illetve az egyházmegyei közgyűlés javaslatának főbb elvei a következők voltak. 1. A mostani befizetések megtartása mellett emeltessék fel a nyugdíj 1600 koronára azzal a megszorítással, hogy 10 óvi szolgálat után 800 koronát, minden további szolgálati óv után az 1600 koronának 2 — 2 százalékát kapja nyugdíjjul az arra szorult nyugdíj-intózeti tag. így 35 evi szolgálat után 1600 koronára emelkedik a nyugdíj összege s e 35 évi szolgálat elégséges jogcím legyen a nyugdíjba mehetósre. 2. Töröltessék el az özvegyi ellátás s férjének nyugdíjját élvezze hátrahagyott özvegye teljes egészében. Megokolás. Férje halála után, aki életében egy vagy más úton talán még kereshetett valamit, sokkal inkább rászorul az özvegy a teljes nyugdíjra, miut szorultak volt arra férje életében közösen. 3. Ebből kifolyólag szűnjék meg a neveltetési költség is. Minden nyugdíjra jogosultnak családja tekintessék egy egységnek és a nyugdíj — tekintet nélkül az árvák számára — minden egységnek egyenlő összegben utaltassók ki. Megokolás. Egyenlő teherviselés, egyenlő jogot követel már csak azért is, mert egy egyházi iutózetnól, minő ez a nyugdíj-intézet, az igazság mellett a szeretet elvének is érvényesülnie kell ós semmikópen nem engedhető meg, hogy egy családnak 5-dik ós stb. árvája még a morzsalókoktól is megfosztva, koldus kenyérre utaltassók. 4. Az árvák 22 éves koruk betöltéséig húzhassák a nyugdíjat, kivéve, ha fiuk ós leányok előbb