Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)
1907-01-11 / 1-2. szám
III. év. Budapest, 1907. január l(. 1—2. szám. EVAME1IKUS ŐEÁLLÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EYANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven; a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden két hétben. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZEEKESZTÖ : KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. KIADÓHIVATAL HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára a „Hivatalos Közlemények" melléklettel együtt egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2.50 kor. A Hivatalos Közleményeket az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Hirdetés ára oldalanként 32 kor. TARTALOM: Az Evang. Őrálló olvasóihoz. Kovács Sándor. — A boldogság titka. -— Egy fontos zsinati tárgyról. Zsilinszky Mihály. — Tarca: A szocializmusról és egyházunk szociális feladatairól. Pröhle Károly. — Oktatásügy. — Külföldi krónika. — Hegedűs Sándor, f. — Egyházi élet. — Laukó Károly. 1836—1906. — Irodalom. — Pályázatok. — Szerkesztői üzenetek. n Az Evang. Őrálló olvasóihoz. Tisztelettel közlöm olvasóinkkal, hogy az évfordulónál megválók az Evang. Őrálló szerkesztői székétől. Még csak pár hét van hátra, s átadom a helyet utódomnak. A visszavonulást két körülmény érlelte meg bennem. Az egyik egyéni, de nincs benne szégyenleni való. Egészségemet a sokféle mezőn, megerőltetéssel végzett munka fölöttébb megtámadta s éreztem, hogy számot kell vetnem erőm korlátoltságával. Nagy tér marad még számomra, a hol dolog vár. Ha Isten kegyelme erőt ad annak elvégzésére, a mi még tisztemül maradt, igazán hálásnak kell lennem érte. Másik okom objectiv természetű. Az Őrálló az én szerkesztésem alatt a legnagyobb gond és lankadatlan munka mellett sem tudott általános közlönynyé lenni, mindenütt gyökeret verni, sőt egyes helyeken a protestáns evangeliumi névhez és múlthoz méltatlan támadások történtek a szólásés véleményszabadság ellen. Igaz, hogy e támadásokat egyházunk közvéleménye nem helyeselte, de még sem akarok a lap fejlődésének és gyarapodásának útjában állni. Az Őrálló lezajlott két esztendejéről nem vagyok hivatva véleményt mondani. Volt-e haszna, volt-e célja, értéke? töltött-e be hivatást? azt későbbi nemzedékek ítélik meg. Az ítéletbe most még beleszól az elfogultság, az irántam érzett rokonszenv avagy idegenkedés. Bármely theologiai irány megszólalhatott itt, ha a kitűzött célt szolgálta, csak az önzést és hiúságot zártam ki a fedél alól. Azokkal, a kik munkámat nehezítették s néha lihegő szenvedélylyel dolgoztak ellenem, vagy inkább a szabad sző ellen, nem törődöm. A kit a közérdek szolgálatában sem hiúság, sem a pillanatnyi népszerűség vadászása, sem becstelen érdek nem vezet, hanem a közjó és az igazság szeretete, mindig talál megnyugvást lelkiismeretében. Köszönettel tartozom azonban munkatársaimnak, a kik szellemök termésének javával az Őrállót mai színvonalára emelték. Az ő támogatásuk nélkül munkám meddő lett volna s az ő közreműködésöknek köszönhetem, ha egyházam két éves szerkesztői pályámnak némi hasznát látta. A laptól végleg nem búcsúzom. Mint munkatárs, egyszerű közlegény továbbra is megmaradok a műhetyben., a melyet annyira megszerettem. Utódom Geduly Henrik nyíregyházi lelkészbarátom lesz, a kinek egyénisége teljes garanciát szolgáltat arra nézve, hogy az Őrálló eddigi útjáról le nem tér. Programm ját legközelebb ki fogja fejteni. A munkatársak és olvasók dolga, hogy révbe segítsék. A mint magam odaállok a műhelybe, kérem munkatársaimat s olvasóimat, irántam érzett jóindulatukat ruházzák át utódomra s az Őrállót tartsák meg jövőre is szeretetökben! Az Úrnak kegyelme legyen mindnyájunkkal! Kovács Sándor. * * * Az Evang. Őrálló ára 1907-től egész évre 10 korona, félévre 5 korona úgy lelkészek, valamint egyházak és világiaknak egyiránt. A mai számhoz postautalvány van mellékelve. A boldogság titka. Újévkor. Róma 8, 28. Mikor Isten megtartó kegyelme új esztendőre virraszt fel bennünket, bizonyos meghatottság fogja el egész valónkat. Talán a mulandóság érzete száll meg, talán mellőlünk elmaradt társaink emléke tesz elfogódottakká, talán a jövő bizonytalansága készt magunkbaszállásra, vagy az isteni kegyelem nagysága és hatalma aláz meg ?
