Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-10-31 / 44. szám

19vx7 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 386 ugyanott velünk szemben haladókra nem tekintve. Ha e közben ér minket a politikai szempontból nyilvánított gyanú: azzal bátran szembeszállbatunk. Ha jogos alapon támad-e gyanú: szálljunk magunkba, térjünk meg s legyünk hű fiai egyháznak, hazának. De Krisztus nevében, a reformatio nagy szellemi törvényei nevében kérünk titeket mindnyájan egyről-egyre: helyezzétek az egyházban első helyre az evangéliumi testvériességet, küszöböljetek ki belőle mindenféle politikai gyanút, félszegséget és féltékenységet, és ott, ahol evangélikusoknak kell lennetek, legyetek mindig igaz, hű evangelikusoK. Bölcs emberek vagytok — vezérek ! Megérthettetek. (G. E.) Láng Lajos székfoglalója. Bár kissé elkésve vettük, mégis a legnagyobb örömmel adjuk közzé Láng Lajos egyetemes gyámintózeti elnöknek az idei egyetemes gyámintézeti közgyűlésen elhangzott maradandó értékű, eszmékben, felemelő ós vigasztaló gondolatokban gazdag székfoglalóját a következőkben: Főtisztelendő Egyetemes Gyámintózeti Közgyűlés ! Szeretett ünneplő közönség! Mielőtt helyemet elfoglalnám, méltóztassanak megengedni, hogy egyszerű keresetlen szavakban, de őszinte szívvel hálás köszönetet mondjak a kitüntető egyházi bizalomért, mely engem e díszes állásra emelt. Teljesen átérzem a cél nagyságát és a rendelkezésre álló eszközök elégtelen voltát. E nehézségekkel szemben erőt remélek meríteni a körülmények ama szerencsés találkozásából, hogy hivatalba iktatásom a gyámintózet klasszikus földjón, az egykori nagy győri egyház kebelében történik, melyhez engem a legbensőbb hitrokoni köteléken kivül a legszentebb családi emlékek is fűznek. És erőt remélek meríteni egyházunk ama kitűnő fórfiai példájából, kik ez állást előttem betöltötték, a kik közül az egyik az egyetemes főfelügyelői állásban ma is egyházunk dísze és támasza, mig a másikról, a sorban utolsóról tegnap emlékeztünk meg hálás kegyelettel a Luther-Társaság nagyérdemű elnökének lélekemelő előadásában. Az ö hűségük és buzgóságuk lebegjen előttem például! Egyházunk külöufóle szervei közt a gyámintézet a legifjabbak, de a legfontosabbak közé is tartozik. Közvetlen célja gyönge egyházaink segélyezése ós a diasporákban szétszórtan élő híveinkben az ősi hithez való ragaszkodásnak ápolása. Egyházunk egyáltalán nem tartozik a gazdagabbak közé ós a hála Isten szép számú, jómódú ós mély gyökeret vert hitközségeink mellett, még nagyobb a száma azoknak, melyek hiveik odaadó buzgalma és messzemenő áldozatkészsége dacára templomaikat ós iskoláikat sokszor még a legszükségesebbekkel sem tudják ellátni. S ezek mellett a szűkölködő egyházak mellett ott vannak a diasporákban szétszórt híveink, kik magukra hagyatva, mint az oldott kéve, a más felekezetűek tengerében, a legnagyobb erőfeszítés mellett is csak nagy ritkán juthatnak azon vallás vigaszához, melyet megszentelt őseik szenvedése és megaranyozott gyermek éveik boldogsága, és a melynek "nélkülözése elhagyatottságukban letöri lelkük szárnyait az élet küzdelmeiben ós megfosztja őket a vallás vigaszától legnehezebb óráikban. A gyámintézet áldó ereje nem szorítkozik a szűkölködő egyházak segélyezésére, nem a diasporákban szótszórt ós elhagyott hitsorsosok megerősítésére ós vigasztalására. Van ezeknél nagyobb ós egyetemesebb hatása is, mely kiterjed az egész egyházra, ugy arra, ki a segélyt ós vigaszt elnyeri, mint arra, ki ezeket szolgáltatja. A gyámintézet a legerősebb kapocs egyházunk hivei közt, mely kiterjed mindenkire, aki egyházunk tagjának vallja magát ós a mely a legalkalmasabb arra, hogy az egyházi élet iránt fogékonnyá tegye a közömbösök nagy seregét, fölébressze bennök egyházuk szeretetét, ós a mi ezzel együtt jár, az egyház ós a hitsorsosok iránti kötelességek nemes érzetét. Nem egyszer találkozunk azzal a fölületes, sőt veszedelmes felfogással, hogy a szegények és szerencsétlenek szorulnak leginkább a vallás jótéteményeire. Ez rövidlátó ós nagyon alantjáró gondolkozás. A vallásosság fölemelő ereje nem áll meg a legragyogóbb paloták fényes kapujánál sem. Pál apostol mondja az efezusiaknak : Dolgoznunk kell, hogy a gyöngéket támogathassuk ós emlékezzünk meg Jézus tanításairól, ki azt hirdette, nagyobb boldogság adni, mint elfogadni. A vallásosság lényegót a legegyszerűbb tudatlan lélek ösztönszerű sejtelme ós a bölcseleti gondolkozás legmagasabb szárnyalása ugyanegy érzésben találja tel: a felebaráti szeretetben. És ki gyakorolhatja ezt inkább? Az, akinek az élet nehéz küzdelmei közt kell gondoskodni magáról ós nélkülöző családjáról, kit a balsors üldöz, szenvedés gyötör, avagy nem-e sokkal inkább az, kit a gondviselés jótékony keze megkímélt a legmagasabb terhektől, ki a szerencse mosolygó csillagzatában élvezheti az élet örömeit ? Adjon Isten ezer annyit — mondja az alamizsnát vevő az alamizsnát adónak. És az a szegény egyszerű ember az ö tudatlanságában a legnagyobb bölcsességet fejezi ki. Nem mintha az a darab fém térülne vissza ezerszeresen. Nem. De van, mi becsesebb a legdrágább ércnél: az a tudat, hogy másoknak használtunk. A legridegebb önző sem fog örömeiben saját személye jóvoltára szorítkozni. Legalább a legközelebbi családi kör, szüleinek és testvéreinek, feleségének és gyermekeinek boldogsága lehetetlen, hogy ne hozzák örömteljes rezgésbe szivét, S a kinek lelke csak kissé nemesebb, családja örömében nagyobb boldogságot fog találni, mint saját személye legnagyobb sikereiben. A család határán túl másoknak is használni, ezt az erőt és áldást adó bűvkört minél szélesebbre kiterjeszteni; a mások örömében uj örömöket találni: — ez a szerencsésebb anyagi helyzetben levők legbecsesebb osztályrésze ós ezért mondtam, hogy a vallásosság áldása nem szorítkozik a szegényekre. Ezt érezték azok, kik közel egy fólszázada a gyámintózetet, egyházunk ezen drága kincsét megteremtették. A gyámintózet fennállása óta közel másfél millió koronát gyűjtött és közel egy millió koronát ki is osztott. A kezdet szerény volt, a buzgóság azonban nem gyöngült, hanem évről-évre erősbödött. A szalmatüz átka, mely annyiszor látogat meg bennünket, itt nem nehezedett ránk. Az egyházak gyüjté-e, a központtól eltekintve az első évben (1861) alig haladta meg a 13,000 koro-