Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-10-24 / 43. szám

1907 EVANGELIKUS ORÁLLO 381 300-ik évfordulóján egyrészt háláját akarta leróni az ősök iránt, másrészt buzdítást meríthet abból az utókor is azon erények fejlesztésére, amelyek az elődöket lelkesítették. Elszomorító, de mégis fölemelő kép tárul szemünk elé, ha csak egy keveset is forgatjuk e nemes egyház történetének lapjait. Az ellenség, amidőn látja, hogy az ige tisztaságáért küzdő kis csapat mind nagyobb ós nagyobb tért hódit, megkezdi munkáját, hogy gyökerestől irtsa ki a később oly terebélyes fává növekedett fiatal csemetét. Szívünk elszorul, ha látjuk, mennyi üldözést, kínzást kellett elszenvedniük csak azért, mert az ige tisztaságához ragaszkodtak. De fölemelő, ha látjuk, hogy az ősök a sok üldözés, kínzás, sőt halálszenvedós dacára is hívek maradtak hitükhöz s erős lélekkel tűrtek ; mert tudták, hogy az ellenség csak a testet ölheti meg, de a lélek felett nincs hatalma! Fölemelő, ha látjuk azt a munkás szeretetet, mely a könnyekkel, véres verejtékkel gyűjtött filléreket, vagy tekintélyes vagyont az Úr országának művelésére áldozta ! Egy ilyen egységes történet áttekin1 tóse hej de mennyi sóhajt fakaszt az egyházán iga• zán csüggő protestáns lélekből, midőn látja, hogy dacára annak az önfeláldozó, óriási tevékenységnek, mellyel protestáns elődeink a kultúra s a haza oltárán áldoztak, a mai kormány nem igen mutat hajlandóságot azon jogos kívánalmak kielégítésére, melyek az 1848. XX. tc. végrehajtása körül felmerültek. Csak egy ilyen egységes történet tárja fel előttünk, hogy tulajdonkóp, ha összehasonlításokat teszünk, sérelmeink nagyrósze épen úgy fennáll ma, mint fennállott a múltban, úgy hogy ma sem vagyunk tényleg jobb viszonyok között, — dacára a jogainkat biztosító törvények egész sorozatának, — mint voltak őseink a múltban ! Elvileg ki van mondva az egyenlőség, de hogy mikor jön el valóban ennek az országa hazánkban is, azt a jó Isten tudja ! * A reformációnak Pozsonyban is megvolt mindjárt kezdetben a hatása, de még 1521 előtt itt is, mint legtöbb városban, csak közhangúlatról lehet szó, úgy hogy bár voltak már hívei az ev. vallásnak, de még nem igen volt ember, aki magát ez időtájt nyíltan „lutheránusnak" merte volna nevezni. Az első vértanú egy ferencrendi szerzetes, kinek ajkáról először hangzott el a pápás dogmák elleni támadás. Hevesen kikelt a pápás mise ós a pápás bálványimádás ellen, amiket haszontalan dolgoknak mondott. Midőn ez a pozsonyi várgróf tudomására jutott, a szerencsétlent elfogatta ós a várba hurcoltatta. Azután egy hordót kiveretett szegekkel, hegyeikkel befelé ós a mezítelenre vetkőztetett szerzetest sarokig a hordóba húzatta. Ily állapotban tétetett azután máglyára, melynek füstje megfojtotta. Ez első vértanú kínos esete azonban csak elősegítette a reformáció ügyét. A népgondolkozás általános vonása, hogy ahol vértanút lát, azon az oldalon látja az igazságot is. így volt Pozsonyban is! A lakosságnak mind nagyobb ós nagyobb része kezd rokonszenvezni a reformációval és kísérletet is tesz oly irányban, hogy ezen érzületének megfelelő istentisztelete legyen. De ez nem sikerül, mert Ferdinánd király maga mindenképen támogatja a régi egyházat hatalma fenntartásában. 1570-től fogva azonban Szt.-György, Modor ós Cseklósz ev. templomaiban évről-évre több pozsonyi polgár fordúl meg. Ezzel a pozsonyi polgárságnak egy része oly erős ev. hitérzületet kezd tanúsítani, hogy azt többé az ellenfélnek rendszabályokkal korlátozni nem lehetett. Rendszer fejlődött ki belőle, melyet a lakosság megszokott és fényes bizonyítókát szolgáltatta a hithüsógnek, mely immár áldozatoktól sem riadt vissza. Hatalmas pártfogókra is találtak Kollonich Sigfried gróf ós Illósházy István báró személyében. Mindkettő annyira befolyásos ós hatalmas főúr volt, hogy védnökségük alatt Pozsonyban is csakhamar nagy lendületet vett a reformáció ügye. A polgároknak nem kellett már a szomszéd falvakba menni ev. istentiszteletre, hanem a város falain túl egy várszerű, árokkal ós felvonó hiddal ellátott kuriális házban látogathatták az ev. istentiszteleteket, hol Kollonich Sigfried gróf udvari papja, Reisz András, szabadon, patrónusa által minden báutalomtól védve, hirdette a reformáció tanait. Az 1606-iki bécsi béke végre meghozta a városi közgyűlésnek egyhangúlag hozott azon határozatát, mely szerint ev. prédikátort hoztak a városba ós állását rendszeresítették. Ez volt a pozsonyi egyház szerény kezdete. A városi tanácsnak végre beteljesült azon óhajtása, hogy evang. hitórzületének, a régi kereten kívül, kézzelfogható kifejezést adhatott. Csakhamar szervezik az egyházat ós az iskolát. Megválasztják első lelkészüknek az addig is ismert Reisz Andrást ós a középiskola vezetésével a lauingeni, ezidőtájt igen híres iskola egyik tanárát, Kilger Dávidot, bízták meg. (Folyt, köv) B E L É L E T. Az országos ág. h. ev. tanáregyesület a múlt évi egyetemes gyúlós hozzájárulásával f. hó 20-án körülbelül harmadfólszáz taggal megalakúlt Budapesten. Az egyesület elnöke : Dr. Meskó László államtitkár remek beszédben fejtegette az egyesület szükséges voltát s céljainak országos jelentőségót; különös figyelmet érdemlő programmpontja az, hogy „az egyházzal karöltve s vele szoros viszonyban" fog törekedni a múlt hagyományainak megőrzése mellett a korszerű haladásra. Alelnöknek Mágócsi Diets Sándor egyetemi tanárt, főiskolai elnöknek Dr. Masznyik Endrét, középiskolai elnöknek Fischer Miklóst, titkárnak Gömöry Jánost vá

: osztották meg. A lelkes hangúlalban szinte ünneplő -.ozgyülós meleg szeretettel és ragaszkodással 1 ..nyezte a tanárság két Nesztorát: Poszvék Sándor ós Ludmann Ottó tanárokat, s szívesen üdvözölte körében Dr. Négyesy László egyetemi tanárt, aki az Országos Középiskolai Tanáregyesület, ós Sinka Sándor gimnáziumi tanárt, aki az Országos Református Tanáregyesület nevében jelent meg a gyűlésen. Főgimnáziumi felügyelő-választás. A szarvasi főgimnázium érdemdús felügyelőjének, Haviár Dánielnek, a megbízatása lejárt s így a békési hármas egyházmegye felügyelői állás betöltése iránt intéz-