Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-10-24 / 43. szám

19vx7 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 378 magyarhoni ág. hitv. ev. misszió-egylet, melynek célja lesz „a magyarhoni ágost. hitv. ev. egyház tagjainak alkalmat nyújtani, hogy az "Ur misszió-parancsát (Máté 28. 19.) követve, az ágost. hitv. evang. egyház misszió-munkájában részt vegyenek és ezáltal a maguk részéről is lehetővé tegyék, hogy az evangeliom a pogány népeknek egyházunk hitvallása értelmében, tehát tisztán és hamisítatlanul hirdettessék." (Alapsz. 2. §.) Úgy van tervezve az ügy, hogy a megalakúló egyesület addig, míg eléggé megerősödik, összeköttetésbe lép a lipcsei misszió-egylettel és így akar a magyar hittérítő növendékeknek emez egylet intézetében való kiképzéséről is gondoskodni és majd különösen azon hittérítő állomások fenntartására törekedni, melyeken magyar bittérítőink fognak működni, de azután önálló missziói munkát is akar végezni. E tekintetben hazai egyházunknak itt a Balkán tőszomszédságában igen kedvező helyzete van. A tervezett hittérítési egylet alapszabályjavaslatát az 1906-ik évi egyetemes gyűlés, melyhez felterjesztetett, jkve 106-ik pontja szerint érdemleges határozat hozatala előtt véleményadás céljából leszállította a kerületekhez. A dunántúli ev. egyházkerület Celldömölkön 1907. júl. 17. és 18-ik napjain tartott közgyűlésében már tárgyalta is ezt. Itt többeknek, különösen Gyurátz Ferenc püspök úrnak a lelkeken könyörülő, a lelkeket megmenteni akaró szeretetre utaló hozzászólása után, az egyházkerület határozatilag kimondotta, miszerint az alapszabály-tervezetet ajánlólag terjeszti fel az egyetemes gyűléshez. Erős a mi reménységünk, hogy a többi egyházkerület is így fog cselekedni és hogy azután az egyetemes gyűlés teljes készséggel megerősíti az asztalára letett alapszabálytervezetet. Azután Isten nevében megalakúlhat a magyarhoni ágost. hitv. evang. misszió-egylet és megkezdheti szent munkáját az evangeliomi hitnek élesztésére és terjesztésére. Igen, élesztésére is. Örvendetesen tapasztaljuk ugyanis, hogy az evangeliomi hitnek a pogányok közé való vitele itthon is lelkesedést, szeretetet, becsülést kelt az evangelikus hit iránt. Híveink nagy érdeklődéssel szokták hallgatni a missziói történeteket, mint amily érdeklődéssel veszi a tanúló gyermek Robinson történetét. A napokban említette előttem egy műveltebb hitsorsosunk, hogy micsoda általános érdeklődéssel olvasta maga és háznépe Gyurátz Ferencnek az Evang. Családilapban megjelent ,.Bibliás Máté" című elbeszélését. Ahol a háttérítés iránt nagyobb a lelkesedés és áldozatkészség, ott a hívek, mint erre a dunántúli kerületi gyűlésen hivatkozás is történt, inkább adnak a gyámintézetre is és a Luther-társaságra is. Ha én fel tudok buzdúlni, hogy adjak a távoli pogányok megtérítésére, úgy bizonyára nem fogok elfeledkezni a közelemben élő és segítségre szorúló hitrokonról sem, hanem megtartani igyekszem irányában az apostoli parancsot: „Azért míg időnk vagyon, mindenekkel jól tegyünk, kíváltképen pedig a mi hitünknek cselédivel." (Gal. 6. 10.) Ne hozzuk fel akadályul ismert szegénységünket; ellenben gondoljunk az apostoli szegénység mellett is gazdag apostolokra és jusson eszünkbe az ő vallomásuk: „mint szegények, noha sokakat gazdagítunk ; mintha semmink nem volna, noha mindennel bírunk " (II. Kor. 6. 10.) Gondoljunk a hős hittérítőkre, kik viharral-vészszel dacolva, egészségüknek és életüknek veszélyeztetésével is viszik előre idegen téreken, ideI gen népek között a Megváltó keresztjét. Tegyük nekik lehetővé, hogy ág. hitv. ev. egyházunknak a pogányok közül napról-napra több hívet szerezhessenek. Adjunk a hittérítés oltárára, ami szegénységünkből telik, ha csak filléreket adhatunk is. Hiszen a gazdag Isten kezében a kevés is megsokasodik. És micsoda boldogság részt venni a hittérítésnek a lelki betegeket meggyógyító és a lelki halottakat feltámasztó munkájában! Mintha visszavarázsolódnék hozzánk az apostoli kor, melyben az apostolok betegeket gyógyítottak és halottakat támasztottak fel Mikor Játjuk, hogy mások oly sokat tesznek a misszió mezején, akkor mi se legyünk tétlenek. Pártoljuk az ág. hitv. evang. hittérítés ügyét! Mesterházy Sándor, nemespátrói ág. hitv. ev. lelkész. Visszhang nt. Stettner Gyula esperes úmalt a „Liturgia egységesítéséről" közölt „Ismét negyvennyolc" című közleményének két pontjára. Teljes tisztelettel adózom a nagytiszteletü esperes úrnak munkájáért, mellyel dunántúli egyházkerületünk gyülekezeteinek körében a liturgia terén talált szokásokat összeadva, azokat mint a közfelfogás ós gyakorlat tényeit előttünk felmutatta; mindazáltal kérem: méltóztassék megengedni nekem, ha nem ugyan a mostani politikai morál példája nyomán, de egyházam java előmozdítása iránt való kötelességérzetből, az ö 48-ából két pontot én is felfüggeszteni, inkább módosítani szeretnék. Kifogásom van ugyanis a 37-dik pont ellen ós egy kis megjegyzésem a 47-dik pontra. A 37-ik pont szerint ugyanis: ,A szent keresztségre nézve figyelemmel kell lennünk arra, hogy szükség esetében azt bármely korfirmáit tagja egyházunknak, sőt esetleg r. kath. bába is végezheti. Lényeges csak anynyi stb." Gondolom ez állítás is a közfelfogásból származik, s nekem kifogásom épen e közfelfogás ellen van. Kifogásomat annál jogosabban emelem, mert mint nt. esperes úr cikke végén mondja: „ Ott van