Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-02-01 / 5. szám

34 az egyházi lap jellegéhez illő hangon van tartva, — szívesen nyitok tért. E helyütt is felhívom és felkérem tehát összes lelkésztestvéreimet, a felügyelő, tanár és tanító urakat és anyaszentegyházunk minden lelkes, érdeklődő tagját, hogy a szellemi támogatás terén osztozzanak a lap eddigi nagyérdemű munkatársaival, közöljék azt, a mi nevezetes életjelenséget a gyülekezetben és iskolában tapasztalnak, adjanak véleményt mindenről, a mi a közegyház életében érdeklődésüket megragadta, a mit a fejlődés helyes menete érdekében elhallgatni nem látják jónak: hogy így mindnyájunk testvéries közrehatásából az „Evang. Őrálló" valóban hű szószólója és igaz tolmácsa legyen magyarhoni evangelikus anyaszentegyházunk életének. Második főelvem és törekvésem lesz az egyház gyakorlati érdekeinek szemmeltartása és megbeszélése. Ez is a lapunk, mint egyetlen egyházi közlönynek hivatásából folyik. Es e téren még oly sok a megbeszélni való. Általánosan jellemző vonása korunk hazai protestantizmusának, hogy nyomasztó anyagi helyzete mellett csak valóságos erőfeszítéssel tud megfelelni magasztos hivatásának. A meg nem oldott feladatok egész hosszú láncolata, a küszöbön megvalósításért kopogtató intézmények egész sorozata, a mindenikünk lelki világában élő számos magasztos eszme, vallásos-egyházias gondolat zörget lelkiismeretünk ajtaján — és mi leláncolt Prometheusokként ott állunk tehetetlenül, titkon ápolt szép gondolataink megvalósítását a jobb jövőre bízva, a mely talán meghozza a részökre kellő összes feltételeket. Álljunk ki tehát ezekkel a nyilvánosság elé. Mozgassuk meg a rokonkebleket. Támaszszunk életet a holt tetemekkel borított mezőn ! Oly sok nagyfontosságú kérdés vár a megbeszélésre. Hogy csak a fontosabbakat említsük, ilyenek: az 1848. XX. t.-cikk végrehajtása, a zsinattartás kérdése, a papi nyugdíjintézet reformj a, az elemi- és középiskolák és theologiák ügye, a vallástanítás, az új agenda, a liturgia egysége; a szociálizmus nagy kérdése, a mely erősen zörget anyaszentegyházunk ajtaján és a helyesen alkalmazott belmissziói intézmények alakjában kér oda bebocsáttatást. Mindezeknek, továbbá a papi és világi elem testvéries egybeforradása érdekének, a belmissziói törekvések komoly méltatásának, a tudományos törekvések ismertetésének, a külföldi és a hazai theologiai irodalom bemutatásának, népmozgalmi tanulságos adatok feldolgozásának, a kormány hatóságok és az országgyűlés anyaszentegyházunkat érdeklő intézkedései tárgyalásának, az összes hazai protestáns sajtóorgánumokkal való testvéries jó viszony ápolásának hü munkása kíván lenni e lap, a melynek élénkítéséről új állandó rovatok bevezetése és a külsején átvezetendő némely változás által is gondoskodni kívánunk. 190? Hogy aztán mindig és mindenekben az igaz vallásos szellem ápolása és az apáinktól drága kincsként reánk hagyott tiszta evangéliumi lútliez való ragaszkodásunk adja meg a kiindulási pontot, az e lapok olvasóközönsége előtt annyira természetes, hogy külön ismertetésre nem szorul. Kifejtettem hát programmomat! Megvalósításához hathatósan kérem Isten segedelmét! Emberi gyarlóságom érzetében a minden jók örök kútforrásától varom az erőt. Az Úr lelke áraszszon áldást hazai evangéliumi anyaszentegyházunk egyetemére és minden tagjaira. Adjon e lap által is növekedést minden drága intézményének. Támaszszon hithű vezéreket és munkás tagokat az ő nevének örök dicsőségére! Amen. Nyíregyházán, 1907. január 29. Geduly Henrik, f. szerkesztő. Nyílt válasz a „Nyílt levél"-re. Az „Evangelikus Őrálló" ez évi 3-ik számában Baltazár János jolsvai ev. lelkész — csetneki székfoglalómban mondott szavaim kapcsán — nyilt levelet intézett hozzám. Örülök Baltazár lelkész úr levelének, melyben fegyverbarátságot nyújt sokszor hangoztatott törekvésemhez, hogy a világi urakat az Egyház iránt nagyobb érdeklődésre bírjam. Örülök, hogy szavaim a „hangrezgés törvényei" szerint visszhangot keltettek az ő lelkében. Óhajtanám, hogy nyilt levelében vallott nemes felbuzdulása, levelének gazdag eszmei tartalma ne maradjon egy egyházi lap hasábjain, rejtve a „világi urak" szeme elől. Óhajtanám, hogy nyilt levele tényleg oda kerüljön világi uraink asztalára s a hangrezgés hullámai mind nagyobb körben elterjedve megillessék világi uraink lelkületét s fogékonynyá tegyék őket azon nagy és nemes feladatok végzésére, melyek lutheri ev. egyházunk közéletében rájuk várakoznak. Ezzel az óhajtással köszönöm és elfogadom Baltazár lelkész úr fegyverbarátságát. Vajha mielőbb beköszöntene e nehéz időkkel viaskodó egyházunk életében az a kívánatos jobb Tcor, a midőn „eltűnnek a sorainkban tátongó hézagok" s „minden üres hely megtalálja a maga hivatott emberét". Csetnek, 1907. január 23. Szontagh Andor, orsz. képviselő, a gömöri ág. hitv. evang. egyházmegye felügyelője. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ