Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)
1907-10-10 / 41. szám
'358 EV rANGELIKUS ŐKÁLLÓ 1907 Scholtz Gusztáv püspök a közgyűlés bezárása után felszólalva, melegen üdvözli Zsilinszkyt névnapja alkalmából. Az érdekes titok kipattanása zajos éljenzést provokált a közgyűlésen és a jelenlevők siettek a közszeretetben álló elnököt meggratulálni. A közgyűlés lelkes hangulatban egynegyed 6 órakor ért véget. Az ünnepély. Délután 6 órakor tartotta meg a Luther-Társaság ós a gyámintézet együttes ünnepélyét a templomban. Az ünnepségen ott láttuk a vendégeken kivül Györváros szép asszonyait ós leányait egy csokorban. A város maga hivatalosan is képviseltette magát. Megjelentek: Wennes Jenő polgármester, Szauter Ferenc dr. gazdasági tanácsos, akik a szép ünnepségen resztvettek. Röviden : ott volt a város egész intelligenciája. Az ünnepség sorrendjét Kirchner Elek mesteri orgonajátóka nyitotta meg, melyet látható élvezettel hallgatott végig a közönség. Ezt kövelöleg az egész gyülekezet az „Erős vár a mi Istenünk* kezdetű egyházi éneket együtt énekelte. A magasztos ének lélekemelő hangjai elhaltával Kaczián János budapesti esperes mondott imát az oltár lépcsőjéről. Majd Gyurátz Ferenc püspök lépett a pódiumra ós a következő mély tudásra ós nagy szeretetre valló remek megnyitó beszédben ismertette a Luther-Társulat és gyámintózet céljait: Keresztyén hívek, testvérek azúrban! A Luther-Társulat. a Gyámintózet, bár különböző munkakörben, de közös nagy célnak szolgálatára Győr sz. kir. városban jöttek össze, hogy itt számot adjanak egy évi munkásságukról, elkészítsék egy új óv munkatervét. De Győrben régi várost üdvözlünk, amelynek múltjából, mint a tenger öléből a búvár gyöngyöket, a történelem kutatója emlékeket hoz fel. Ez az a hely, melynek vidéke emlékeztet vérrokonainknak, az avaroknak honalkotó kísérletére a 12, század előtt. Itt vívtak élet-halál harcot e város sáncai, gyűrűi közt nemzeti létükért, szabadságukért az egyesült nyugat ereje ellenében. Fontos szerepe volt az itteni várnak hazánk történetében is. Helyzeténél fogva nemcsak az iparnak, kereskedelemnek egy ország emelkedő gócpontját hozta létre, de a honvédelemnek egyik erőssége volt, amelyen nem egyszer megtörött a keletről, nyugatról özönlő ellenséges áradat. Itt szólaltatta meg a hagyomány szerint egy öldöklő éjjeli harc a vártorony órckakasát és lett az itt megszállott útonálló törököknek temetője. A háború viharaiban nagy területnek volt menedékhelye és a béke idején messze tájókról sereglett ide a nép abban a tudatban, hogy itt megtalálja, amire szüksége van, amit óhajt. A dunántúli magvar azt a helyet, ahol jólét uralkodik, ahol a boldogulás tényezőit feltalálja, ma is ezzel az elismerő nyilatkozattal tünteti ki: itten minden van, — mint Győrben. Ezzel a hittel jöttek ide a Luther-Társulat hívei, a gyámintózetnek szerény vándorapostolai. Bíztatta őket a remény: nagy ós igaz magyar szívesség vár itt ós hogy feltalálják, ami létüknek oly becses, a hitsorsok körében a részvétet, a buzogást az ápolt szent célokért. A két látogató félnek feladatait, irányát röviden a következőkben van szerencsém jelezni. A Luther-Társulat az erkölcsi élet, a vallásos érzés emelésén munkálkodik irodalmi téren. Nem támad munkájában, nem háborgat más vallásos híveket, nem gyűlöletre tanít más hitűek iránt, nem, ellenkezőleg a Krisztus életéből és az evangéliumból fakadó szeretetet hirdeti ós ettől vezérelve mindenben elismeri az emberi móltóságot, a testvériséget ós híven egyházunk tradicióihoz, tiszteli a meggyőződést, védi az egyénnek ós az emberiségnek elidegeníthetetlen lelki tulajdonát, a lelki szabadságát. Működésében vezércsillaga az igazság, szövetségese a hit, hűséges kísérője az emberszeretet. Buzgón munkálkodik a hitéletnek ápolásán ós irodalmi kiadványaiban, míg egyrészről eme munkák terjesztésével nevel, a közművelődés terén a munkát, a sikert törekszik gazdagítani, irataiban oly lelki eledelt nyújt a népnek, amely annak lelkületét nem zavarja fel, nem mételyezi meg, de nemesbíti erkölcsi érzését, fenntartja benne az idealizmust, ezt a szent összeköttetést a fenségesebb, dicső világgal, lelkesedni tanít mindenért, ami jó, ami igaz. Az egyházi érzelem mellett törekszik nevelni benne a hon- ós szabadságszeretetet, az első polgárerónyt. Ilyen célok szolgálatában, szeretett hívek, méltán mondhatjuk el: méltó ez a társulat arra, hogy úgy a gyülekezetek, mint az egyének közakarattal sorakozzanak támogatására, hogy ezzel oly helyzetbe segítsék, ahol irodalmi fáradozásával mind szélesebb körre áraszthatja ki erkölcsnemesítő, hitóbresztő hatását. Magasztos munkát végez a gyámintézet is. Testvérek az Urban, a történelem hirdeti nekünk, hogy a protestánsok a századokig tartó hitvillongások idején a lelki szabadságot védték, ezért áldoztak vagyont, vért, életet. Akkor nem gyűjthettek egyházunknak dús anyagi gazdaságot, de a szabadságot önfeláldozó készséggel megmentették. Az egyház, a protestáns egyház szegény maradt, ma is az. Mi adott neki mégis erőt arra a múltban, hogy ahol gyülekezetet szervezett, ott egyszersmind népiskolát, nagyobb községekben, városokban rendes, közép, felső tanodákat, hogy ezek által terjessze a közművelődést ? Ez az erő a hit, ez dobogott igazán az elődök kebelében, ez tartotta fenn azt az áldozatkészséget, amely pótolta az anyagi hiányokat, az egyházunk szegénységét. Egyházunk körében ma is vannak hiányok, amelyek pótlásra, sebek, amelyek gyógyításra várnak. Egy helyen vésztől lesújtott romok felett kesergő gyülekezet, másutt szórványosan élő szegény hitsorsosai az egyháznak szomjúhozzák az örök élet tőlük távoleső igéjének hirdetését. Egy helyen iskolát kell állítania valláserkölcsi nevelés biztosítása végett, másutt templom, imaház a kitűzött cól ós létesítésétől távol tart bennünket az a pajzsos férfi, az ínség. Jótókonycélú nevelő intézet kell a szíveknek támogatására ós a mi egyházunk nem utalhat terjedelmes uradalmakra, nincsenek kincsei, amelyekhez segélyért fordúlni lehetne. Ilyen nehéz viszonyok között a gyámintézet tölti be a vigasztaló, felemelő, jóltevö samaritánus tisztét azáltal, hogy amaz apostoli feladat teljesítésére vállalkozott: egymásnak terhét hordozzák ós úgy töltsék be a Krisztus törvényét. Fáradhatatlanul hintegeti a hitbuzgóságot, ezt az üdítő, éltetadó forrást, amelytől áldás árad szót az erkölcsi élet mezején. Míg egyfelől oltárt emel a testvéri szeretetnek ós gyűjtögeti rá az önként, szívből jött adományokat, mási^lől mentő karral siet oda,
