Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-10-03 / 40. szám

'348 EV

rANGELIKUS ŐKÁLLÓ 1907 Mindezek alapján ezt indítványozta a mezőberónyi lelkész: az egyházmegye az egyházkerület utján szólítsa föl az" egyetemes közgyűlést, hogy rendkívüli felelősségének tudatában tartsa legfontosabb kötelességének az 1907. évi XXVII. t.-c. ellen tiltakozni. A szenvedélyes hangú indítvány keresztül is ment a közgyűlésen, de ez időtájt nem került nyilvánosságra. Csak e hót elején szerezte meg azt a „Fügetlensóg" czimü laptársunk s teljes egészében le is közölte azt. E közlés alapján Szakolczay Lajos aradi kir. ügyész Bárdy indítványában ós indokolásában a btkv, 172 §-ába ütköző törvény elleni izgatást látott ós a mai napon megindította Bárdy ellen a bűnvádi eljárást. A nyomozás során ki fogják hallgatni a közgyűlésen jelen volt összes tagokat s azoknak a vallomása után kiterjesztik a bűnvádi eljárást mindazokra, akik a népoktatást törvény ellen izgattak. A büntető törvénykönyv szerint az ilyen vétségeket egy évig terjedhető államfogházzal és kétezer koronáig terjedhető pénzbirsággal sújthatja a törvényszék." Ehez nem kell kommentár! Ez már terrorizmus. Gondoskodjunk önvédelmünkről. Ev. árváink ügyében. (1. közlemény.) Gyurátz Ferenc püspök, e. e.. e. gyámintézeti elnök az egyet, gyámintézetnek 1905. évi Miskolcon tartott közgyűlésén nemes szívének és mindenekre kiterjedő gondos figyelmének dicséretre méltó szép tanújelét adta azzal, hogy. ev. egyházunk közfigyelmét ev. egyházunk árváira irányította és az ezekről való gondoskodást egyet, gyámintézetünk feladatai közé sorolja. A nemes eszme egyházunknak és ev. társadalmunknak egy oly keresztyéni szent kötelességére és közszükségletére hívja fel a figyelmet, melyről — több más vele rokonjellegű feladatáról — magyarországi ev. egyházunk — sajnos — eddigelé szinte teljesen megfeledkezett. Az eddigi mulasztás többfélekép megmagyarázható okait ne kutassuk, érette most senkit ne vádoljunk, hanem inkább örvendezve a gyakorlati keresztyénség ezen legalább egyik alakjában való dicséretes kezdeményezésén: legyünk teljes buzgalommal azon, hogy az ige — mint annyiszor,^ ne legyen most is a pusztában elhangzó kiáltó szó, hanem — öltsön ez egyszer testet is. Annyi hála Istennek máris örömmel tapasztalható, hogy az árvákról való gondoskodás magasztos eszméje érdeméhez képest tényleg meleg rokonszenvre talált, egyházunk különböző tényezői azt komolyan méltatják és különösen a dunánt. egyházkerület, ahol minden lelkészi értekezlet, egyházm. és egyházker. gyűlés foglalkozott vele — a jó ügyhöz méltó gonddal s szeretettel tárgyalják. A legszebb eszme is azonban csak akkor igazán szép, ha az meg is valósúlhat és megvalósűlásában célirányos. Figyelemmel kisértem az árvák gondozása ügyében eddig felvetődött és nyilvánosságra került gondolatokat, tanácskozási eredményeket, határozatokat és tervezeteket, de miután ezek szerint nem látom elég meggyőzően biztosítva eme két főkívanalmat: legyen ténnyé, valósággá és célirányos az árvák gondozásáról való eszme, szerény véleményemet ez ügyről meleg szeretettel ajánlom mindazok szives figyelmébe, kik a dologiránt érdeklődéssel viseltetnek, vagy tán éppen megfognak bízatni az árvák gondozása tervezetének elkészítésével. Hogy az árvák gondozásának eszméje megvalósúljon és megvalósultában célirányos legyen, e kívánalmak teljesülése azon kérdések eldöntésétől függ: vájjon árvaház állításával, intézet létesítésével akarjuk-e megoldani az ügyet vagy intézményi rendezéssel ? Ha szószerint vesszük Gyurátz Ferenc püspöknek felvetett és az e. e. e. gyámintézet által elfogadott indítványát és főleg ha a múlt évi egyet, gyámint közgyűlésnek XVI. pontja alatt hozott határozatát tekintjük irányítóul, melynek értelmében határoztak az egyes egyházmegyei közgyűlések is — : tényleg úgy látszik, mintha máskép nem is lehetne árváinkról gondoskodni, mint pusztán az árvaházi intézet létesítésével. Pedig éppen ellenkezőleg áll a dolog: először financiális szempontból nincs egyházunk oly kedvező viszonyok közt, hogy árvaházat tudna emelni, fenntartani — és ez okból legfeljebb jó idő múlva, mire a nagy alap összegyűl, gondolhat majd csak az eszme kivitelére, — másodszor, ha az egyháznak nagy önmegeróltetéssel nagy sokára mégis sikerül létrehozni az árvaházat, akkor sem lesz az iiy megoldás szerencsés, mert nem érjük el az eszmével járó igazi célt. E kérdések körüli aggodalmaimat, ha nem is teljesen kimerítően, de mégis részletesen óhajtom közölni, hogy az ily nagy fontosságú és nagyon üdvös ügyben ne csak oda dobott kijelentésekkel határozzunk, hanem igenis nézzünk jól a dolog mélyére, hányjuk, vessük meg alaposan, józan praktikus érzékkel gondolatainkat, nehogy elhírtelenkedett alkotásainkat később mint céltévesztetteket megbánjuk. Első kifogásom árváink gondozása ügyének árvaház emelése által való megoldása ellen az, hogy erre nincs, nem is lesz megfelelő anyagi erőnk. Miből is akarunk árvaházat állítani és fenntartani? Az egybehangzó telelőt: az egyetemes gyámintézet, egyházkerületek, egyházmegyék, nőegyletek segítségéből és ev. társadalmunk ál-