Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)
1907-09-12 / 37. szám
'324 EV rANGELIKUS ŐKÁLLÓ 1907 De hát láfott-e valaha valaki olyan házat, olyan épületet, amely javítás nélkül meg tudna küzdeni az idők viszontagságaival és viharaival! ? Bizonyára nem. Ebből látható, hogy a mi egyházunk épületét, kopott és düledezni kezdő alkotmányát javítanunk és a számban és vagyonban való gyarapodás mellett a teendők szaporodásához képest bővítenünk is kell! Nagy tévedés tehát azt állítani, hogy bármely új egyházi állás szervezése ellentétben áll a prot. egyház történeti fejlődésével! Kérem, méltóztassék meggondolni, hogyan fejlődött ki egyházunkban történetileg az egyetemes felügyelői állás? Mi vezette elődeinket arra a gondolatra, hogy a községi, esperességi és kerületi inspektorok fölé egyetemes felügyelői állást is szervezzenek? A szükség, az önfenntartás ösztöne és egyházunk szabad fejlődhetésének érdeke volt a döntő ok. Ugyanez az ok, ugyanez az elv, a haladásnak és szabad fejlődhetésnek elve vezetett engem is arra, hogy egyházunk alapelveinek sérelme nélkül, a kor szükségeinek megfelelő egyetemes püspöki állás szervezését javasoljam. A mindennapi administrate teendőinek sokaságával indokoltam meg indítványomat. Reá mutattam azon mindenki által érzett képtelenségre, mely abból ered, hogy püspökeinktől gyülekezeti paroch ális teendők mellett fizikailag lehetetlen munkát követelünk! Meskó Lászlónak bizonyára nem kell részleteznem, hogy mit jelent az, ha püspökeink irodai ügyiratainak száma évenként meghaladja a 6—7 ezeretl Mennyi időt vesznek igénybe a gyűlések, az értekezletek, a papszentelések, a hónapokat igénybe vevő egyházlatogatások, főrendiházi és más országos fontosságú teendők?! És ezeknek látása mellett van lelkünk hozzá, hogy egy szerencsétlen zsinati §-sal még arra is kényszerítjük őket, hogy végezzenek parochiális teendőket, járjanak presbyteri gyűlésekre, népiskolai vizsgálatokra, vizsgáljanak gyülekezeti pénztárakat, kereszteljenek, prédikáljanak, temessenek stb. stb. Lehetséges ez mindennapi kötelességmulasztás nélkül? Vagy a kötelességmulasztás olyan csekélység, melyre mi rá sem hederítünk? Ezeket látva és tapasztalva, lehet-e komolyan állítani, hogy az egyetemes püspöki állás felesleges? hogy ennek gyakorlati haszna nem lehet? hogy az egyetemes püspöknek nem lesz dolga? Csodálkozva olvastam Meskó László beszédéből, hogy az egyetemes püspöki állás ellenkezik a prot. egyháznak a „központosítást kerülő demokratikus szellemével." És mikor ezt a „központosítási" mumust hangsúlyozza, ugyanakkor az egyetemes püspök helyett „egy központi irodavezetőt" ajánl az egyetemes felügyelő mellé! Hát ez nem lenne a már fennálló központosítás erősítése ? Elvégre, — szerény nézetem szerint, demokratikus szempontból is — jobban megfelel a prot. egyházalkotmány szellemének legfelsőbb fórumon is a kettős elnökség, mint a „központi irodavezető." Sőt merem állítani, hogy csakis az felel meg alkotmányunk elvi jelentőségű 12. §-ának, melyet megsérteni nem lehet anélkül, hogy össze ne dűljenek „egyházi épületünk terhetbíró oszlopai", melyeket pedig Meskó nézete szerint is szilárdítani kell. Az volna tehát az eldöntendő kérdés; melyik lenne erősebb és szilárdabb oszlopa egyházunk épületének: az egyetemes püspök? vagya központi irodavezető? Gondolja-e valaki, hogy azok az alsóbbfokú közigazgatási egyházi szervek, melyekre Meskó méltán oly nagv súlyt helyez, több lelkesedéssel, több kötelességérzettel fognak dolgozni egy központi irodavezető mellett, mint egy magasabb egyházi, tekintély vezető szelleme mellett? Alig hihető. Úgy látszik, Meskó Lászlónak figyelmét kikerülte azon nagyfontosságú körülmény, hogy egyházi alkotmányunk szerint a közigazgatást minden fokon egyházi személyek végzik. A felügyelők csak segítik őket. Kérdem : mért nem a legfelsőbb fokon is? Erre elfogadható érvet még eddig senki sem hozott fel, pedig ez már csakugyan protestáns egyházalkotmányi elvi kérdés, mely felett nem lehet csak úgy könnyedén átsurranni Hogy eddig nem volt: az nem csak kényelmes megszokás, melyből való kiemelkedésünket egyházunk gyakorlati fejlődésének és haladásának érdeke sürgetően kívánja. Ez még a rettegett, de tényleg fennálló központosítás baját is csökkentené, amennyiben „egyházunk épületét nem külső drága díszítménnyel, — mint Meskó állítja — hanem terhetbíró új oszloppal szilárdítaná." Természetesen csak akkor, ha ez az új oszlop feladatának magaslatán állva a kötelességteljesítésben is példányképül szolgálna a többieknek. Azt hiszem, ezzel az egyetemes püspöki állás ügyében megindúlt vitát bezárhatjuk. Ellenfeleimnek azon ismételten használt érvelésére, mely szerint nem új püspöki állásra, hanem új egyházi szellemre, több vallási buzgóságra van szükségünk — szándékosan nem terjeszkedtem ki. Hamis vitatkozási módnak tartom, mikor egy tisztán gyakorlati, közigazgatási és alkotmányjogi kérdés felvetésénél valaki ezzel szemben egészen más természetű kérdés elsőbbségét kezdi vitatni, mintha ez ellentétben volna amavval. Jobb administrate és tökéletesebb egyházi szervezet nem zárja ki a jobb egyházi szellemet; sőt az ennek egyik előmozdító eszköze. De a kettőt egymással szembe állítani nem helyes eljárás.
