Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)
1907-07-18 / 29. szám
'254 EV rANGELIKUS ŐKÁLLÓ 1907 korában ilyen javadalmat ? Nem kell-e attól tartanunk, hogy ily fizetés mellett még nagyobb tömegekben fog tódulni a tanítói pályára az ifjú nemzedék, mint eddig. Nem kellene-e a tanítóképző intézetek számát apasztani, vagy pedig a tanítóképzőbe felvételre jogosító minősítést a nyolc középiskolai osztály elvégzéséhez kötni ? Avagy nem fog-e zavarólag hatni a társadalom belbókéjórö az a tudat, hogy mig a néptanító fizetése az állami iskolákban 2600 K.-ra emelkedik, addig a lelkész javadalmát a papi kiegészítésről szóló törvény 1600 K-ban, a községi körjegyzők illetményeinek szabályozásáról szóló törvény pedig a jegyző törzsfizetését szintén 1600 K ban, a korpótlék összegét csak 400 K-ban állapította meg." Gondolkodóba ejtett a fentnevezett cikk olvasása. Nem a tanítók fizetósrendezésóröl akarok szólani, hiszen mindenki móltányosnak ós igazságosnak tartja, hogy a tanítók fizetése javíttassák, mert méltó a munkás a jutalomra. Hanem eszembe jutott egyházunk sorsa, eszembe jutott az egyes gyülekezetek lelki gondozása. Egy világi, politikai, közigazgatási kérdésekkel foglalkozó heti szaklap is nagy méltánytalanságnak tartja, hogy a lelkészek fizetése mily csekély minimumban van megállapítva, s a sorok között ki lehet olvasni ama aggodalmat, hogy félti a nem katholikus egyházat s annak jövőjét. Ne feledjük ama örök igazságot, elvész a nép, mely tudomány nélkül való. Egyházunk alapja ós elve a tanítás, oktatás, a nép mivelése. Hová jut egyházunk, amely úgy is sok támadásnak, veszteségnek van kitéve, hol híveink száma a sok reversális adás következtében úgy is fogy, ha a gyülekezetek későbben papok nélkül lesznek. Hiszen ha valamikor, úgy ma lelkiismeretes munkásra s őrállóra van szüksége egyházunknak. Ű»y az egyes gyülekezetek, valamint a diaspora gondozása igen sok munkát ad a lelkésznek. Vessünk egy pillantást egyházunk belóletóbe : a congrua törvény életbe lépése előtt mily válságos volt egyházunk helyzete. Hány és hány gyenge gyülekezet volt kitéve a pap hiánynak. Feljajdúltunk nem egyszer, hogy theologiai intézeteink mily néptelenek voltak, az egyházak sem lelkésszel, seui segédlelkészszel nem voltak elláthatók, mivel nagyon gyenge volt a lelkészi fizetés, s abból megélni nehéz volt. Csakis a congrua törvény életbe lépése után változott a helyzet, lettek népesebbek a theologiai intézetek, mert a viszonyokhoz mérten javult a papi pálya helyzete is. Ámde az idő kerekének forgása változott. Az életviszonyok egyrészt a kivándorlás s a munkáshiány, másrészt pedig a különféle sztrájkok s fizetés emelés folytán nagyon megváltoztak. Minden néven nevezendő pályán a fizetósjavitás rendezése beállott, ós pedig elég jól. Lássuk például a megyéknél az Írnoki állás rendezését, az teljesen egyenrangú az ev. pap fizetésével. Pedig — tisztelet a kivételeknek — bizonybizony az írnoki pályán kevés képzettséget kívántak s kívánnak — megelógesznek 4 polgári iskolai osztály elvégzésével — s egy irnok fizetése 1600 koronában s 300 korona lakbérben lett megállapítva. Semmi előképzettség, semmi felelősság s biztos nyugodt élet. Általában mozog minden testület, csak az evang. egyház áll. Ne feledjük gróf Tisza István pápai beigtatási beszédét, midőn mondá: „ A. lelkészek fizetését javítani kell, de ne várjunk mindent az államtól, tegyük meg mi is kötelességünket s mozdítsuk elő az egyház javát." Fontoljuk meg ezen szavakat, s tegyük kezünket az ekeszarvára s gondolkodjunk e kérdés felett. Egyházunk létérdeke kívánja, hogy a papi állást ne alacsonyítsuk le, de emeljük, s erősítsük azt. Javítsuk a papság helyzetét, igyekezzünk annak tekintélyt szerezni. Nem akarom, hogy bennünket azon vád illessen, amellyel a bányakerület érdemdús felügyelője, Zsilinszky Mihály illette az ev. ref. lelkészek 1906. évi november havában megtartott papi kongressusát előkészítő gyűlés tagjait — melyen ón mint benevolus auditor részt vettem —: „És mit jelent ez a sajátságos eset, hogy az evang. ref. papságnak egy része, saját egyházi főhatóságának kizárásával ós meggyanusításával külön közpapi kongressus előkészítésére törekszik? Vájjon ez nem az autonómiának ós az egyházi kormányzat gyengeségét, sőt egyenes megvetését mutatja:e?" Sokat hangoztatjuk az 1848. XX. t.-c. végrehajtását, lelkészeink helyzetének javítását, de keveset teszünk. Nyíltan szólok, egyházunk érdekét s jövőjét szívemen hordva ! Ébredjünk, fogjuk meg az ekeszarvát, s emeljük az evang. papság sorsát és helyzetét oly fokra, hogy úgy a tudományos, valamint a társadalmi téren elfoglalhassa az öt megillető helyet. Nem szökött-e arcunkba a vér ós a szégyenpír, midőn a lapok telekürtöltók az országot, hogy püspöki karunk egyik érdemdús tagja, Zelenka Pál tiszakerületi püspök v. b. t. t.-nak lett kinevezve s másnap dementálták a hirt. Nem megszégyenítése ez a 700 tagból álló papitestületnek, de nem lealacsonyítása ez az egész ág. h. ev. egyháznak? Emelni, érvényt juttatni a papi testületnek, ezt kell szemelött tartanunk, erre törekednünk. Van alkalmam ós módom állításom ós meggyőződésem helyes voltáról meggyőződnöm. Látom a törvényhatósági bizottsági ülésen, midőn megjelenek, a világi urak eme üdvözlettel fogadnak: Hogy van papom ! mig a hatalmas, gazdag katholikus klérus tagjait: van szerencsém Főtisztelendő Uram! Mily nagy különbség; egyik helyen a leereszkedés, másik helyen a tisztelet, a hatalom elismerése. 1848. XX. jöjjön el a te teljesedésed. Tekintsünk szót szép magyar honunk hegyes-völgyes virányain s vessünk egy tekintetet ev. egyházunk állapotára, úgy azt látjuk, hogy lelkészi fizetésünk hiványai ma is azok — csekély változattal — a mint a XVIII. században meg lettek állapítva. Ne hagyjuk figyelmen kivül azt, hogy azóta a viszonyok változtak. Hiszen tekintsünk végig a mai életpályákon, hová megy az ifjúság zöme? Egyetemekre, ahol a pálya elvégzése után jó és jövedelmező állásra van kilátás s minden ifjú az anyagi gond nélküli életet akarja önmagának biztosítani. Mert hiába, a legszebb, legideálisabb elvekkel ós eszmékkel eltelt ifjú törekvéseit is meghiusítja az anyagi gondokkal való küzdés. A mindennapi élet tapasztalatai bizonyítják, lássuk ós valljuk be őszintén, hogy míg a róm. kath. egyházban a legelőkelőbb családok sarjai mennek papi pályára, m^rt jövőjük, anyagi helyzetük biztosítva vagyon, addig minálunk pap, tanító, kisebb tisztviselői, földmívelő ós iparos fiak mennek papi pályára. Sokszor talán nem is teljes odaadással, de azért, mert a neveltetés olcsó, majdnem ingyen lehetséges. Sőt az utóbbi évek tapasztalatai szerint, a papfiuk sorából — olvasva az értesítőket — kevés számú theologus akad. Hol vannak a felsőbb körök sarjai? Mennek jövedelmezőbb pályákra, mert szárnyaszegett madárhoz nem akarnak hasonlítani. — Jövőjót mindenki akarja biztosítani.
